A neki juttatott jövedelem, a társadalmi megbecsülés terén egyaránt. Nem hiába ők a nemzet napszámosai.

Kádár idején legalább átlagkereset, elviselhető munkakörülmények dukáltak, tanító- és tanárlakások épültek (ahogy körzeti orvosi és fogorvosi lakások, házak is.

Jól emlékszem, hogy tanuló, diák, egyetemista koromban a tanár úr (még volt néhány), a tanítónő, ha nem is a hatalom, de a szülők részéről általános tiszteletnek örvendett. Intőt, rossz jegyet magyarázva minden mentő körülmény előadható volt, csak az nem, hogy a tanár! Az ilyen próbálkozás atyai pofonokat eredményezett.

Mára ennek is vége! A rendszerváltás után regnáló kormányok közül egyedül Medgyessy hajtott végre komolyabb béremelést (az utóbbi száz évben a legnagyobbat), az egymást váltó oktatási kormányzatok kivétel nélkül zűrzavarosabbnál zűrzavarosabb, kártékonyabbnál kártékonyabb, egymással homlokegyenest ellenkező metódust, célokat megvalósító oktatáspolitikája (integráljunk, ne integráljunk, elitképzés, tömegképzés és társai) állandó bizonytalanságba taszította a pedagógusokat.

A szülői felelősség alóli propagandisztikus felmentés (ebben az egy dologban volt konzekvens az összes kormány), a korábban általánosnak tekinthető családi, kisközösségi kapcsolatok felbomlása, a családi, munkahelyi, lakóhelyi mobilitás megjelenése és felgyorsulása, a „taposd ki magadnak bármi áron, dögöljön meg mindenki”, egyszóval a szolidaritás hiányának totális elburjánzása, a társadalmi közerkölcs eltűnése megszaporította a pedagógusok társadalmi-nevelési szerepvállalásának szükségességét a nyomorult, magukra hagyott, egyre nagyobb számban SNI és más módon lemaradó gyermekekkel kapcsolatban.

A tanuló kötelezettségeinek helyét átvette a szülő, a gyermek jogai című fejezet primátusa. Hát persze! Könnyebb mindent a kedves szülő helyett a tanárra kenni!
Ezt a metódust átvette, harsogta a média, felmentve a szülőt minden felelősség alól, rálőcsölve azt a pedagógusra – hatáskör, intézkedési jogok fegyelmező eszközök híján.
És érdekképviselet híján. A két pedagógus szakszervezet tagság híján vegetál, és ez nem feltétlenül a pedagógusok hibája. A PDSZ még ugrál néha valamit, a PSZ, mint igazi állami szakszervezet, ide csontosodva még Kádár idejéből, inkább csak adminisztrálja magát.

Mindezek folytán pedig a pedagógustársadalom erőteljesen kontra- szelektálta magát.
A lelkes, saját pénzén, szabadidejében magát képző, a tanítást, a nevelést hivatásának megélő pedagógusok mellett a maradék. Aki máshoz nem (sem) ért, kiégett, érdektelen, csak a túlélésre játszik.

Utánpótlás? Ilyen javadalmazás és a társadalmi presztízs hiányában? Túrót!

És ez még mind nem elég! Még megkaptuk Orbán birkaképző koncepciójú oktatásleépítő politikáját, a nyugati nyelvek elsajátítását fölöslegesnek tartó Lady Gyagya, a gimnáziumi képzést fölöslegesnek tartó Palkovics, a szakmunkásképzés primátusát zengedező, de azt káoszba taszító, outsider, de bele pofázó Parragh, meg a többiek, jelenleg a gyermeteg, de profi módon hazudozó Maruzsa irányításával. Akiket én visszavonhatatlanul eltiltanék az oktatásügytől (is).

Jött a nagy átverés, az ígéret: rendezzük a béreket. 50 százalékkal emelünk. helyette három év múlva tíz százalék, nem is alapbérbe, hanem pótlék, sehová (táppénz- és nyugdíjalap) nem számít bele.
Mellé maximálták a helyettesítések miatt (létszámhiány!) egyre nagyobb számú túlóra pótlékát, de többet dolgozni, ha ingyen is: muszáj! Az iskolának mennie kell!

Emelték a kötelező óraszámot. Melybe nem számít bele a megnövekedett adminisztráció elvégzéséhez, a dolgozatjavításhoz, a következő órára felkészüléshez szükséges napi több óra. melyet senki nem fizet meg, a közvélemény nem is tud róla.

Bezzeg a pedagógus mit sír? Szabad az egész nyara (június 30-augusztus 20, jobb esetben napköziztetéssel spékelve), őszi, téli, tavaszi szünet.
Arra senki nem gondol, hogy a pedagógus saját célra máskor nem vehet ki egyetlen napot sem, az összes szabadsága (nem a kétharmada, mint másutt) csakis kötött időben vehető igénybe. (Ennek folytán például kedvezményes nyaralásokról, vagy legalább pár napról is lemarad, mert a szünetek idején nincs szabad szállás sehol, legföljebb emelt áron.)
És nincs több szabadsága, mint másnak.

Ehhez jön még az állítólagos életpálya-modell (találóbb elnevezéssel halálpálya-modell) másik ága, a besorolás. A semmire se jó, semmit nem mérő portfolió és értékelése az egyetlen mérce.
Egyedülálló módon semmit nem számít a saját költségen, szabadidő terhére megszerzett többszörös felsőfokú végzettség, hat diploma, mester szak, más egyéb, speciális képesítés megszerzése. Már ekkor manifesztálódott a ma a homofób törvény kapcsán újra előadott idiotizimus: nincs rá szükség a tananyag leadásához/a germekeket a család neveli, nem a pedagógus!.
És ugyanoda sorolnak, mindezzel és harminc év oktatási gyakorlattal, mint az alapdiplomást, öt év gyakorlattal.
Ha féléves értelmetlen, megalázó procedúrával túlesel a portfólión, húszezerrel több a fizetésed!

Az oktatás központosítása a röhejes nevű KLIK kereteiben, a vízfej fölöslegessége, bajkeverése, tehetetlensége, rugalmatlansága, újabban álcázásul Tankerületnek nevezése, hogy azt hidd, csökkent a központosítás, pedig nőtt, aztán az iskoláknak formálisan is államosítása, az igazgatók totális degradálása (intézményvezető), hatáskörének, döntési jogának teljes felszámolása gyakorlatilag kiherélte a helyi viszonyok ismeretén alapuló döntéseket. (Egy doboz krétát se vehet engedély nélkül, egy nap fizetés nélküli szabadságot se engedélyezhet önállóan, mert idióta és megbízhatatlan: éberség elvtársak!)

Ez is rombolóan hat az iskolákban és zavarja a mindennapi ügymenetet, az iskolába vetett közbizalmat: hát ezek semmit nem tudnak maguktól elintézni?

Nálunk emberibb, a pedagógust a jövő kulcsának tekintő országokban, mint például Finnország, a heti óraszám a fele a hazaiak leterheltségének, kis létszámú (8-12 fős) osztályokban tanítanak, kötött tanterv nélkül, a saját kreativitásuk által diktált anyaggal és tempóban, csúcstechnológiájú, háromévente cserélt számítógépparkkal (minden gyereknek!), minden más oktatási segédeszközzel felszerelve, és tízévenként egy év képzésre fordítható fizetett szabadsággal. A hazainál hatszor nagyobb fizetésért.

Most pedig, a legújabb csapásként már szakirányú végzettség nélkül is taníthat valaki.
(ilyen a Kádár-rendszerben is volt. a hetvenes évek nagy születési boomja miatt, átmenetileg – most se boom, se semmi, tanár se.).
Ha meg mégis jelentkezne valami elvetemült pedagógiai szakra, csak középszintű érettségire felkészítéshez szükséges ismereteket kell elsajátítania.
Igen! Egyedül az új NAT. Maga a trágya! Aki abból tanít, megérdemli.

De hát ez a cél. Ostoba, tudatlan önálló gondolkodásra, döntésre képes birkákat bocsásson ki az iskola! Az biztosítja a sötétség hatalmon maradását. Nem kérdez, nem kételkedik, nem pattog, csak hisz, elhisz, szolgál és végrehajt.

Mindez csak az előszó volt.

Az írás apropója, hogy a VII. kerületben hétszázharminc forintos órabért fizetnek a napközis tanároknak, Makón, ötszázmilliós uniós forrásból napi nyolcezret, Orbán egyik nagy, többhasznú biznisze, az Erzsébet Alapítvány zánkai táborában, az egykori Úttörővárosban huszonötezret.
CBA utalványban. (Lendítsük fel kissé az állandóan lemaradó kedvenc hazait!) Nem most kapod kézhez, hanem valamikor. És nem minden üzletben használhatod fel. A kijelöltekben. Mondjuk Óbecsén és Kamcsatkán.

Mit sírnak? - kérdi indignálódva a táborvezető. Fizetjük a vonatjegyet és az étkezésüket is!
Fantasztikus! Nem a saját költségükön kell leutazniuk! És enni is kapnak az egyheti, napi huszonnégy órás munkájukért.
Esetleg a Balatonba is bemehetnek? Vagy csak fegyelmezési célból?

Mégis, igaza van! Mit sírnak? Ne vállalják! Nem kötelező! Csak itt-ott. De akkor se kell elvállalni! Szankció nincs, mert munkaerő sincs.

Más kérdés, és tökéletesen jellemzi a hasító gazdaságú, Ausztriát mindjárt megelőző Magyarország viszonyaira, hogy sokaknak erre a kis pénzre is szükségük van, a legszűkebb létfenntartásukhoz. Pihenés, jól megérdemelt pihenés helyett.

Egyszóval, ne sírjanak! Ezen az áldatlan helyzeten csak kapával, kaszával lehet változtatni!

Vagy menjenek el idénymunkára az Auchanba. Vagy akár végleg. Árufeltöltőként a dupláját kereshetik!