„Mikor eljönnek hozzád a képmutatók, így szólnak: „Valljuk, hogy te vagy valóban Allah Prófétája.” Allah tudja, hogy valóban te vagy Allah Prófétája és Allah vallja, hogy a képmutatók valóban hazugok” . (Korán 63:1)

Ha vannak Hipokriták (képmutatók) a társadalomban, akkor ők képezik a gyenge láncszemet. Amikor a Próféta Medinába menekült a Hidzsra idején, minden városlakó örömmel fogadta. A város életében pozitív változások következtek be. A törzsi viszálykodások megszűntek, tisztesség, becsület, világosság vette át a korábbi zűrzavaros hétköznapok helyét. Egy Próféta költözött a városba, aki az Egységet hirdette. Voltak azonban olyanok, akik irigykedve fogadták a Prófétát és követőit, mert reményeket tápláltak a város feletti hatalom, királyság megszerzésére. Az ő kilátásaik most szertefoszlottak. Mivel látták, hogy a világi és spirituális hatalom a Próféta kezében összpontosult, nyíltan nem mertek vele szembeszállni, inkább titokban szövetkeztek ellene. Mindent elkövettek, hogy aláaknázzák az Iszlám Ügyét és ellehetetlenítsék a Próféta küldetését. Az álarc azonban lehullott róluk az Uhudi csata idején.

„Ezért Ő képmutatással terheli szíveiket a Napig, mikor találkoznak Vele, miáltal megszegték az egyezséget, mit Allahhal kötöttek és miáltal hazudtak.” (Korán 9:77)

Ha az emberek nem hűek egyezségeikhez, szavukhoz, akkor ennek természetes eredője a képmutatás, amivel leplezni tudják hűtlenségüket. Ennek következményeivel szembesülnek az egyezségszegők a Végítélet Napján, amikor el kell számolniuk. Azt hiszik, hogy képmutatással megtéveszthetik az embereket. De Allahot, nem tudják megtéveszteni! Ő ismeri a legrejtettebb titkaikat is. Összeesküvésük sem maradhatott titok.

Létezik bocsánatos képmutatás és létezik képmutatás, mint főbűn.

1. Az iszlám korai mekkai szakaszában a vallás üldözött volt. Ekkor a muszlimok egy része nem vallotta meg vallását, a pogányok közt éltek pogányságot színlelve. Ha másként tettek volna, veszélybe sodorták volna magukat és családjukat. Voltak gazdag kereskedők, akik elvesztették volna üzleti kapcsolataikat, befolyásukat, ha kinyilvánítják hitüket. Pozícióban maradva tudták hittársaikat segíteni, a közösség életét támogatni. Ez bocsánatos tett volt.
2. Az iszlám medinai szakaszában egy másfajta képmutatás jelent meg, amit nem lehet jóindulatból elkövetni és számos más bűn csírája. Ennek mozgatója is a személyes érdek, ami letapos mindent, ami útjába akad. Ez főbűnnek minősül. Ugyanis ez a fajta képmutatás vezetett el szerződések megszegéséig, háborúk szításáig, árulásig és emberéletek tömegének elvesztéséig. Jogi szempontból ez a fajta képmutatás szankcionálható.

„A nomád Araboknál (nincs) hitetlenebb, képmutatóbb és versengőbbek annál, hogy miként ne vegyenek tudomást a kotlátokról, miket Allah az Ő Prófétájának kinyilatkoztatott. Allah a Mindentudó, a Bölcs. (Korán 9:97)

A nomád Arabok között van, ki ha áldoz, azt büntetésnek veszi és balsorsot vár rátok. Hanem rájuk vár a becstelen balsors. Allah a Meghalló, a Mindentudó.” (Korán 9:98)

Az áldozat a kötelező alamizsnára utal, amit az Iszlám az alappillérei közé sorol. Ha erre büntetésként, teherként tekintenek, akkor elvész erkölcsi értéke. Ha megörvendeztet annak tudata, hogy ez a hozzájárulás támogatja a Közösséget adminisztratív teendőinek ellátásában, a szegénység, nyomor felszámolásában, akkor ez az adomány elérte célját. Nincs annál utálatosabb, amikor tolakodó hitványságból emberek ezt befizetik, de szívükben legbelül annak örülnek, hogy megszabadultak ennek terhétől. Az emberiség problémáinak, éhínségnek, szegénységnek csak közös erőfeszítésekkel lehet elejét venni. Ha ebben egyéni szinten mindenki ellátja a rá kirótt feladatot, akkor közelebb kerülünk Allahhoz.

A menekülők (Muhadzsirin) élcsapatában elsők, a segítők (Anszár) és akik őket jótéteményekben követték, hát Allah elégedetté teszi őket, ők is elégedetté teszik Allahot. Készen állnak számukra az Égi Kertek, mik alatt folyók futnak, miben ők örökkön lesznek, az idők végezetéig. Ez a hatalmas győzelem. Korán 9:100)

Az Iszlám élcsapatát képezik azok, akik az Ügyért legelőször szenvedtek, teljes önfeláldozással adóztak. Ők voltak a Muhadzsirek és Anszárok. A Muhadzsirok, többes számban Muhadzsirin, akik hátrahagyták Mekkában otthonaikat és Medinába menekültek. A Próféta volt az, aki közülük utoljára hagyta el a várost, de a vers itt az elsők között említi őt. Az Anszárok, vagy Segítők, Medinai lakósok, akik behívták a Prófétát és követőit. Szállást, támogatást adtak nekik és megteremtették az új társadalom alapját. Majd azok következnek, akik hozzájuk csatlakoztak és követték őket. Ezek nem csupán azok a követők, akik abban az időben és ott csatlakoztak az élcsapathoz, hanem minden időre és minden helyre szól az utalás. Áldozatuk, eltűrt szenvedéseik, terheik viselése után örvendezhetnek Allah hatalmas kiváltsága miatt. Ezt szimbolizálják az Égi kertek.

Figyeljük meg az emberi sors végső beteljesülését. Matematikai kifejezéssel az egy egyenlet lehetne, amelyben számos ok-okozati felsorolás lenne. Itt és a korábbi Szúrákban (9:72, 9:89) egy gyönyörű szimbólum fejezi ki mindezt.

A nomád Arabok közül körülöttetek, vannak, kik képmutatók, ahogy Medina népe között is. Ők megrögzöttek képmutatásban. Nem ismered fel őket. Mi felismerjük őket, kétszer sújtjuk őket büntetéssel, majd betaszíttatnak a fájdalmas büntetésbe.” (Korán 9:101)

A nomád Arabok nem egységes társadalmat alkottak. Sok volt köztük, aki a Hipokritákhoz tartozott. A Medina körüli sivatagban, sátorokban, de Medinán belül is éltek.

„A képmutató férfiak és nők egymásnak valók. Elrendelik az álnokságot, véget vetnek az illőnek és visszafogják kezeiket. Elfelejtik Allahot és Mi elfedjük őket. Mert bizony, a képmutatók, ők a züllöttek.” (Korán 9:67)

„Így szólnak a képmutatók és azok, kiknek szívében betegség honol: „Allahnak és az Ő Prófétájának nekünk tett ígérete nem volt más, mint megtévesztés!” (Korán 33:12)

A Medinát ért támadás előtt a Muszlimok sikeresen érték el a Szíriai határt északon és Jemenig terjeszkedtek délen. A Próféta a Muszlimok expanziójának és győzelmének jeleit látta. Most, hogy az „Árok” ütközetben beszorultak saját védelmi állásaik közé, a Hipokriták azzal gúnyolták őket, hogy hiú ábrándokat dédelgettek. Az események azonban azt mutatták, hogy reményeik nem alapultak „megtévesztésen”.

„Ha nem fejezik be (a rágalomhadjáratot) a képmutatók, kiknek szíveiben betegség honol, és kik zavart keltenek a városban, akkor Mi buzdítunk fel téged ellenük, s majd nem bírnak szomszédságodban lenni, még keveset sem. (Korán 33:60)

Véget kellett vetni a Próféta városában eluralkodott illetlen, undorító szóbeszédnek. A legegyszerűbb, de legérthetőbb szavak, megtették hatásukat.
A Zsidó Törvények ennél szigorúbbak voltak, lásd: 33:26. Az Iszlám enyhített ezen a szigoron. Az viszont általános elv, hogy bárki, aki önhatalmúlag törvényt szeg és agresszív módon felforgató tevékenységet folytat, akár nyíltan, akár titokban, tilalom és szankció alá esik. A társadalom egészének biztonságát meg kell óvni.

„Egy Napon a képmutató férfiak és képmutató nők így szólnak a hívőkhöz: „Várjatok meg minket! (Hadd) gyújtsunk magunknak (fényt) világosságotokból.” Mondva lesz: „Térjetek vissza és keressetek világosságot (magatoknak, ahol akartok)!” Fal emelkedik kettőjük közé egy kapuval. Mögötte, belül a Megbocsájtás, a Felszínén, kívül Büntetés vár.” (Korán 57:13)

A Hit világosságának gondos követése, a hit karbantartása Evilági feladataink közé tartozik, ezek nem olyan dolgok, amiket kölcsön lehetne adni, vagy venni. Erről szól Máté Evangéliumának példabeszéde a tíz szűzről is. (Máté 25:1-13). Ebben a bolondok hagyják, hogy kifogyjon lámpásaikból az olaj, majd kölcsön akarnak kérni a bölcsektől, de azok elhárítják, mondván: „… inkább menjetek azokhoz, kik azt árulják és vegyetek magatoknak.”
Fal fogja elválasztani a Jót a Rossztól, de a kapu lehetőséget biztosít a kommunikációra a két térfél között.

1. A főbűnnek minősülő képmutatás hazug megnyilvánulás, ami hazugság folyamatot indít el. Egy hazugság akkor tartható életben, ha a következő napon egy nagyobb hazugság megtámogatja.
2. A képmutatás hétterében hatalom, vagyon, pozíció megszerzése áll, ehhez pedig egy fennálló rend hatalmát, beosztottjainak érdekrendszerét kel manipulálni. A manipulálás érdekében minden eszközt bevet. Rágalom terjesztés, felforgató tevékenység, intrika mind a képmutatás mellékterméke, ezek kiszűrése egy társadalom életéből rengeteg további bűn elkövetését akadályozza meg.