Felülírható-e az Európai Unió Bíróságának döntése?
Az igazságügyi miniszter alaposan feladta a leckét az Alkotmánybíróságnak. Varga Judit ugyanis még februárban az Alaptörvény értelmezését kérte az Európai Unió Bíróságának egyik ítéletével összefüggésben.
A kép illusztráció! - Forrás: Varga Judit Facebook oldala
Ebben megtiltották a jogellenesen hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok kitoloncolását, akik így előre nem meghatározható ideig az ország területén maradnak, ezáltal de facto a népesség részévé válnak. A kormány álláspontja szerint a luxembourgi bírák döntése közvetlenül érinti Magyarország Alaptörvényben rögzített szuverenitását, a történeti alkotmányon alapuló önazonosságát és a népességére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát. - írja az Index
Az Alkotmánybíróság október 26-án másodszor tűzte napirendjére a kormány azon indítványát, amelyben az Alaptörvény két rendelkezésének értelmezését kérte. A kormány nevében Varga Judit igazságügyi miniszter indítványában hivatkozott az Európai Unió Bíróságának C-808/18. számú ítéletére, amely alapján a Magyarország területén jogellenesen tartózkodó külföldi állampolgárt nem lehet kitoloncolni, ehelyett menekültügyi vagy kiutasítási eljárást kell lefolytatni.
Budapest kontra Luxembourg
Az igazságügyi miniszter szerint a kiutasítással összefüggésben megállapított uniós szabályok hatékonysága nem garantált. Ezért a luxembourgi bíróság ítéletének végrehajtása arra vezethet, hogy a Magyarországon jogellenesen tartózkodó nem magyar állampolgár – akinek esetenként a személyazonossága sem ismert – előre nem meghatározható ideig az ország területén marad, ezáltal de facto népességének részévé válik.
Álláspontja szerint mindaddig, amíg a hatékony visszafogadás érvényesülését az Európai Unió nem éri el, AZ ÍTÉLET SZERINTI KÖTELEZETTSÉG TELJESÍTÉSE A NÉPESSÉG MEGVÁLTOZTATÁSÁHOZ VEZET, ami közvetlenül érinti Magyarország Alaptörvényben rögzített szuverenitását, a történeti alkotmányon alapuló önazonosságát és a népességére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Varga Judit szerint ezért elengedhetetlen az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésének és XIV. cikk (4) bekezdésének alkotmánybírósági értelmezése.
Az Alaptörvény értelmezni kért két rendelkezése
E) cikk (2) bekezdés
Magyarország az Európai Unióban tagállamként való részvétele érdekében nemzetközi szerződés alapján – az alapító szerződésekből fakadó jogok gyakorlásához és kötelezettségek teljesítéséhez szükséges mértékig – az Alaptörvényből eredő egyes hatásköreit a többi tagállammal közösen, az Európai Unió intézményei útján gyakorolhatja. Az e bekezdés szerinti hatáskörgyakorlásnak összhangban kell állnia az Alaptörvényben foglalt alapvető jogokkal és szabadságokkal, továbbá nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
XIV. cikk (4) bekezdés
Magyarország – ha sem származási országuk, sem más ország nem nyújt védelmet – kérelemre menedékjogot biztosít azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban vagy a szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek vagy a közvetlen üldöztetéstől való félelmük megalapozott. Nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.
Nemzetbiztonsági kockázatot is jelent
A miniszter indítványában azt is megemlítette, hogy 2020-ban a Magyarországra érkezett vagy jogellenes belépést megkísérlő illegális migránsok száma 46 179 fő volt.
A migránsok számának növekedése nélkül is évente Magyarország lakossága Hódmezővásárhely lakosságával összemérhető számú olyan személlyel gyarapodna, akinek menekültügyi kérelmét hazánk elutasította, azonban a kiutasításokat az európai uniós jogi kiutasítási szabályok nem kellő hatékonysága miatt nem lehet végrehajtani.
Az sem elhanyagolható szempont – folytatta –, hogy az érintettek nem mindig tudnak bemutatni személyazonosságuk megállapítására alkalmas igazolványt, így nem azonosíthatók. Ez pedig kihatással van a magyar hatóságok előtti eljárásokra, egyben nemzetbiztonsági kockázatot is jelenthet.
Varga Judit egy Facebook-posztjában ennél sarkosabban fogalmazta meg a kérdés lényegét:
Ironikus, hogy miközben Európa országai egy eddig ismeretlen vírus ellen harcolnak és zárják le határaikat saját állampolgáraik védelmében, addig Magyarországtól elvárják, hogy tétlenül hagyja illegális bevándorlók tömegeinek átszökését Európába.
Félfordulat az Alkotmánybíróság gyakorlatában
Az igazságügyi miniszter alaptörvény-értelmezési indítványa február 26-án érkezett meg az Alkotmánybíróságra, majd az ügy március 10-én került előadó alkotmánybíróhoz. Az első határozattervezetet június 22-én vitatták meg az alkotmánybírák.
A lengyel Alkotmánybíróság szerint nincs elsőbbsége a luxembourgi bíróság döntéseinek
Nagy nemzetközi visszhangot váltott ki a lengyel Alkotmánybíróság október 7-én hozott döntése, amely kimondta, hogy az uniós tagságból nem következik a luxembourgi bíróság döntéseinek elsőbbsége. Ahogyan az sem, hogy csatlakozásával Lengyelország lemondott volna szuverenitásáról az Európai Unió javára. Az ügy háttere: Mateusz Morawiecki miniszterelnök még márciusban nyújtott be egy indítványt, amelyben annak kivizsgálását kérte, hogy az uniós jog felülírhatja-e a lengyel alkotmányt. Erre azt követően került sor, hogy az Európai Unió Bírósága határozatban ítélte el a lengyel kormánypárt igazságügyi reformját. A luxembourgi testület ugyanis kimondta: a bírákra vonatkozó fegyelmi felelősségi rendszerről hozott szabályozás ellentétes az uniós joggal.
Hogy milyen döntés várható a magyar alkotmánybíráktól? Az Alaptörvény hatálybalépését követően az Alkotmánybíróság hosszú ideig fenntartotta az uniós jog vonatkozásában azt a korábbi gyakorlatát, hogy határozatainak nem lehet hatása az európai uniós tagságból folyó kötelezettségvállalásokra. Magyarán: A JOGALKOTÓ FELADATA BIZTOSÍTANI, HOGY MAGYARORSZÁG MARADÉKTALANUL TELJESÍTHESSE AZ EURÓPAI UNIÓS KÖTELEZETTSÉGEKET.
Ebben az idilli megközelítésben hozott félfordulatot öt évvel ezelőtt a 22/2016. (XII. 5.) AB-határozat, amelynek leglényegesebb elvi tétele a rendelkező részbe is bekerült:
Az Alkotmánybíróság hatáskörei gyakorlása során, erre irányuló indítvány alapján vizsgálhatja, hogy az Alaptörvény E) cikk (2) bekezdésén alapuló közös hatáskörgyakorlás sérti-e az emberi méltóságot, más alapvető jogot vagy Magyarország szuverenitását, illetve történeti alkotmányán alapuló önazonosságát.
Chronowski Nóra egyetemi docens, tudományos főmunkatárs elemzése szerint nem világos – és a határozat indoklása sem teszi azzá –, hogy pontosan milyen hatáskört értelmezett magának az Alkotmánybíróság a rendelkező részben. A közös hatáskörgyakorlás tudniillik értelmezhető úgy is, hogy az Alkotmánybíróság az Alaptörvény konkrét értelmezésével határokat szabhat az uniós jog magyarországi érvényesülésének.
Ha ez így van, akkor az Alkotmánybíróság közvetve kimondhatja, hogy az Európai Unió Bíróságának ítéletét nem lehet végrehajtani, mert nem áll összhangban az Alaptörvénnyel. Márpedig az leszögezi, hogy a közös hatáskörgyakorlás nem korlátozhatja Magyarország területi egységére, népességére, államformájára és állami berendezkedésére vonatkozó elidegeníthetetlen rendelkezési jogát.
Hogy egy ilyen Alaptörvény-értelmezéshez mit szólna az Európai Unió Bírósága, csak sejthető, hiszen legfrissebb végzésükben napi egymillió eurós pénzbüntetést róttak ki Lengyelországra, mert szembementek a bíróság döntésével. (Index)
