Temesvár, a forradalmárok és a Securitate

Az 1989-es temesvári eseményektől indult a beszélgetés, ahol Stefano Bottoni szerint a december 15-ét megelőző napokban csendesen és békésen tüntetett egy kisebb csoport Tőkés László elköltöztetése ellen. Itt pár napig patthelyzet volt, a tiltakozók sem tágítottak, és a hatalom sem akart az erőszakszervezetek révén érvényt szerezni a kilakoltatásról szóló bírósági végzésnek.

A helyzetet 15-16-án a fiatalok belépése dinamizálta, a fordulópontot pedig az jelentette, amikor egyikük kilépett a sínekre, és leállította a villamost. Bottoni szerint nyilvánvaló ma már, hogy nem szovjet befolyásra törtek ki a zavargások, és elsősorban a román állambiztonsági rendőrség, a Securitate folytatott gerillaharcot az elégedetlen lakosság ellen, és keltette szervezetten a diverziót.

Mint elmondta, 18-án megjelent egy cikk a Scânteia Tineretului nevű újságban, ezzel üzentek az állambiztonsági rendőrség vezetői az embereiknek. Léteztek a Securitatenak olyan, "alvó" sejtjei, ún. terrorellenes alakulatok, melyek elsősorban külföldi (szovjet vagy magyar) támadás esetén lehettek volna aktiválhatók. Ezeket végül belföldi „támadás” során vetették be.

Titkos, kódolt üzenetek újságcikkbe rejtve

A Scânteia Tineretului újságban, mely a romániai KISZ hivatalos napilapja, december 18-án azzal a címmel jelent meg egy furcsa, gyakorlatilag értelmetlen szöveg, hogy "Néhány tanács azoknak, akik ezekben a napokban a tenger mellett napoznak". Az olyan mondatok, hogy 10-15 percnél többet ne tartózkodjanak a napon, meg ha úszni mennek a nyílt tengerre ne kiabáljanak, mert úgysem érkezhet segítség, csak egyféleképpen értelmezhetők. Úgy, hogy azok a Securitate legtitkosabb egységeinek szóltak, akikből később az úgynevezett terroristák lettek.

A nevezetes újságcikk

Az írásban azt magyarázták el virágnyelven, hogy mi a feladatuk, és mire kell számítaniuk a titkosszolgálat embereinek. Például azt, hogy a cél a diverziókeltés, illetve hogy ha bajba kerülnek, csak magukra számíthatnak. A szeku nyelvén az, hogy 10-15 percnél tovább ne tegyék ki magukat a napsugaraknak, azt jelentette, hogy ennél hosszabb ideig ne tartsanak az akciók. Lényegében így is jártak el, többnyire este fél hat és fél nyolc között történtek a látszólag céltalan lövöldözések, majd ezek hirtelen abbamaradtak. A cél az volt, hogy minél nagyobb káoszt teremtsenek, ami sikerült is. Lényegében néhány 100 ember idézte elő a „véres karnevált”.

Éljen az új, demokratikus titkosszolgálat!

Stefano Bottoni nemcsak erre a példára alapozva, hanem a Securitate irattárát vizsgáló bizottság (CNSAS) két tagja, Andrei Ursu és Madalin Hodor, valamint egy álnéven (Roland O´Tomasson) publikáló amerikai kutató munkáira hivatkozva kifejtette, hogy 1990 márciusában a SRI néven újjáalakuló Securitate segített Ion Iliescunak átmenteni én konszolidálni a hatalmát. És lényegében ők álltak a 90-es években végig folyó állami diverzió mögött is, mely azt állította, hogy szovjet beavatkozás eredménye volt az ún. forradalom. Egyebek mellett azt terjesztették, hogy szovjet ügynökökből álló autós konvoj városról városra járva lázította a lakosságot. Komoly és félig komoly szerzők, műsorvezetők traktálták évekig ilyesmivel a közvéleményt, igyekezve elfedni azt, hogy a Securitate a legmagasabb szinten és a legkomolyabban részt vett a 89. decemberi események alakításában. Bottoni érthetetlennek nevezte, hogy ezeket az ügyeket miért nem vizsgálták ki alaposan és miért nem vonták felelősségre a szereplőket. Rámutatott: történtek erre kezdeményezések, törvény is született, ám a munkát módszeresen szabotálták, így az eredmények is elmaradtak.

31 év dióhéjban

Vig Emese kérdésére, hogy miként látja az elmúlt 31 év társadalmi és politikai változásait, a szakértő elmondta: óriásit változott Románia, rá sem lehet ismerni. A felszínen végbement a nyugatosodás, gazdagodás, a középosztályosodás is valahogy megtörtént, messze nem az 1990-es szegény, megnyomorított társadalom képét látjuk már. 1989 után azonban elmaradt a katarzis, Iliescu pedig adott valamit a nemzetközi politológiának, az „eredeti demokrácia” (democrația originală) fogalmát. Ő ez alatt azt értette, hogy átmenet, mert úgy vélte, a román társadalom nem értené és nem is értékelné a nyugati típusú demokráciát.

És kiderült: ebben igaza is volt. Hiszen bármekkorát csalt is a választásokon a Nemzeti Megmentési Front, mindenképp igaz, hogy ők maradtak a legkomolyabb és leginkább támogatott politikai erő az országban. És ez annak tulajdonítható, hogy egyedül ők értették a rurális Romániát. Sőt, ez a mai napig érződik, és ez a kulcsa annak, hogy a mai napig a kommunista utódpárt, a PSD rendelkezik a legnagyobb támogatottsággal.

Választások Romániában 1990-ben

Székely István politológust idézve Stefano Bottoni elmondta: még mindig három „időzóna” él együtt Romániában: a premodern, azaz a vidéken élő rétegek, a posztszocialista, a lerobbant, elhagyatott iparvidékek társadalma és a 21. századi Románia, a középosztály, a „városi hipszeterek”. És ezek lényegében nem értik egymást, nem törődnek egymással.

A Nemzeti Megmentési Fronttól a mai vörös bárókig

A PSD az egyetlen alakulat, mely – legalább a narratíva szintjén – képes kiengesztelni ezeket a rétegeket egymás iránt. A PNL viszont soha nem értette a vidékieket, sőt, lenézte, szégyellte ezeket a honfitársait. „Romániának a legjobb kormányzata 2000 és 2004 között Adrian Năstase idejében volt. A legfelkészültebb politikusa volt az országnak” – fejtette ki a kutató, rámutatva: 10 év stagnálás után neki sikerült a modernizáció és a nyugati felzárkózás útjára terelni a társadalmat. „Egy borzasztó állapotban levő, a csőd szélén álló” országot vettek át, ahol 99-ben volt az utolsó bányászjárás. Amikor mocskos, dühös embereket utaztattak fel Bukarestbe, akik mindent szétvertek anélkül, hogy a hatóságok ez ellen bármit tettek volna.

Năstase volt az, akinek pár év alatt sikerült a nyugatot meggyőznie, hogy érdemes Romániában befektetni, 2002-ben bevették az országot a NATO-ba és akkor sikerüt megalapozni a 2007-es EU-csatlakozást is. Hozzátette: Năstase klasszikus technokrata, autokrata módszerekkel, a katonaságra, a titkosszolgálatokra és a régről fennmaradt gazdasági hálózatokra alapozva érte el sikereit. Hozzátette: más országokban egy ilyen felkészült politikus, mint ő, nem a börtönben végezte volna.

Adrian Năstase, a sikeres politikus

A magyar érdekvédelem

Az RMDSZ vonatkozásában Bottoni emlékeztetett: két olyan szervezet volt, mely a forradalom után azonnal meg tudott alakulni: a kommunista-szekus struktúrák haszonélvezője, a Nemzeti Megmentési Front, illetve a tisztán etnikai alapon szerveződő RMDSZ. Elmondta, a szövetség terülteti szinten egy valódi, alulról szerveződő alakulat volt, de keveset tudunk annak bukaresti magjáról, pl. a Ceaușescu házaspár közeléből érkező Verestóyról vagy Frunda szerepéről. Kiemelte Dokomos Géza teljesítményét, melyet tiszteletre méltónak nevezett, és aki fontos kapocs volt a 89 élőtt félig a rendszerben levők és a félig ellenállók között. Ő 93-ban át is adta a stafétát, nem próbálta a hatalmát meghosszabbítani, kivonult az új helyzetből.

Az RMDSZ „hőskorában” a narratíva az volt, hogy a magyarokat bántják, őket meg kell védeni. Például Funarral szemben, aki fűtötte a nacionalizmust, és kirekesztő módon még a padokat is piros-sárga-kékre festette Kolozsváron. Ez pedig segítette az RMDSZ sikereit. Bottoni szerint a román pártok egy idő után felhagytak az etnikai kampánnyal, azonban mindig sikerült találni valamit, például az autonómiát, mely „egy döglött ló volt, senkinek nem kellett, de be lehetett vele húzni a 6%-ot”. Az RMDSZ most is, mindig kijátssza az etnikai kártyát, azonban a szavazóbázisa folyamatosan vékonyodik, a december 6-i választásokkor is épp csak becsusszantak a parlamentbe.

Tüntetés a 90-es években az anyanyelvi oktatásért

A szakértő rámutatott: a szavazóbázis elvesztése mindhárom hagyományos pártot – a PSD-t, a PNL-t és az RMDSZ-t – érinti. Úgy vélte, a szövetség számára különösen nagy problémát jelent a nagyvárosokban élők megszólítása, hisz egy erdélyi magyar hipszter nem szavaz egy olyan RMDSZ-re, mely „a Fidesz zsebpártja lett”.

Hozzátette: az RMDSZ Fidesz-tagozattá való alakaulásának pozitív hozadéka is van, legalábbis rövid távon. Úgy tűnik ugyanis, hogy működik Erdélyben is a Habony-Rogán-féle propaganda, amire ékes bizonyíték, hogy sikerrel be lehett vinni például a migránstémát olyan székelyföldi közösségekbe, ahol soha nem láttak bevándorlókat. Hangsúlyozta: ez csak az üzenetekre vonatkozik, a szakpolitikákra nem. Ebből az RMDSZ még talán pár évig tud profitálni, hiszen Orbán Viktor személyes üzenetei képesek néhány 10 ezerrel több embert elvinni szavazni.

Úgy vélte, szükség lenne arra, hogy az RMDSZ újra kitalálja magát, hogy legyenek üzenetei a liberális szubkultúrából érkező városiak, a falusiak, a szórvány és a Székelyföldön élők számára egyaránt, és ezeket valahogy egybe kéne tudja gyúrni. És szüksége lenne integratív politikusokra, akik ezt hitelesen tudják képviselni.

A helyzetnek megvan ugyanakkor a hátulütője is: nem létezhet együtt ugyanis a kettős állampolgárság és az autonómiatörekvések, ezek hatástalanítják egymást, nincs együtt megvalósíthatóságuk. Néhány évig lehet még vinni az autonómia témát, de az igazság az, hogy Romániában a decentralizáció sok tekintetben megvalósult. Sokkal szélesebb a hatáskörük a települési és a megyei önkormányzatoknak, mint volt pl. 20 évvel ezelőtt. Ott, ahol többségben vannak a magyarok és képesek ellenőrizni ezeket a helyi testületeket, sok mindent el lehet érni.

De nem lehet ezeket egységes keretbe tenni, mert a területi autonómia ütközik az összmagyar érdekkel, ahol azt Kövér László is megfogalmazta (felejtsük el a partikuláris erdélyi értékeket). „A Fidesz számára az Erdély-projekt hatalmi projekt: szavazatok és regionális szupremácia. Nem az erdélyi magyarokról szól. Az erdélyi magyarok ütközőzónába kerülhetnek, mint pl. most a kárpátaljai magyarság, mely két hatalom között őrlődik” – mondta.

Vig Emese hozzátette: sokmindent elárul a helyzetről az, hogy Kelemen Hunor a román kormánykoalíciós tárgyalások közben Budapestre utazott egyeztetni Orbán Viktorral. Majd áttért az AUR-ra, azaz hogy ismét pártba szerveződve jelent meg a román szélsőjobb. Ami akár azt is garantálhatja, hogy ki lehet játszani az etnikai kártyát a következő években is.

A román szélsőjobb, az AUR

Stefano Bottoni nem sok szót vesztegetett az AUR-ra, leszögezte: a romániai szavazóbázisban, de egész Európában létezik egy 10-25 százalék, mely fogékony az ilyen üzenetekre. Emlékeztetett: a rendszerváltás után a PUNR, aztán Vadim Tudor kielégítette ezeket az igényeket, majd néhány évig nem volt erre kereslet. A 2008-as gazdasági válság után, amikor a Boc-kormány pl. 25%-kal csökkentette a közalkalmazotti béreket (furcsamód anélkül, lázadás tört volna ki), a Dan Diaconescu Néppárt futott fel, az ő pártjának sikerült megjelenítenie „azt a teljesen más Romániát, amit a külföld egyszerűen ignorál”.

Az AUR inkább azért érdekes, mert a klasszikus nacionalizmuson, magyarellenességen, és egyéb idejétmúlt témákon túl tetten érhető a román ortodox egyház bekapcsolódása, melynek már korábban is szerepe volt például a vakcinaellenes mozgalom erősítésében. Hozzátette: aminek kifejezetten örül az AUR kapcsán az az, hogy végre világossá vált, hogy a román diaszpóra „nem kizárólag atomfizikusokból áll és nem Schopenhauert olvasnak külföldön”. Ez egyébként egy feszültséget keltő, megosztó téma volt Romániában, mert az a kép alakult ki, hogy a diaszpóra okos, mert nem szavazza meg a PSD-t. Ez az elmélet most viszont megbukott, kiderült hogy tudóstól bűnözőig mindenféle ember van közöttük, és sokan vevők közülük a populista, és a rasszista üzenetekre is.

Tömeg az AUR rendezvényén

Bottoni emlékeztetett, miattuk nyert annak idején Johannis is, akinek „katasztrofális politikai szereplése negatívan hatott az ország politikai kultúrájára is”. Úgy vélekedett, a kormányalakítási kísérletekben vitt szerepe az államszervezési etikett teljes hiányát mutatta. Ehhez hasonlót csak a király csinált 1937-ben, aki feloszlatta a pártokat és katonai diktatúrát vezetett be, mert nem tetszett neki a választási eredmény.

Milyen az összkép, hogyan néz ki ma a romániai társadalom, a romániai politikai elit?

„A román politikai rendszerben ennyi volt, nem látok lehetőséget újabb demokratikus kifutásokra, újraszerveződésre” – summázott a szakértő. Úgy vélte, lehet a szavazóbázis zsugorodását a covidra fogni, de máshol a sajtó feltette volna a kérdést, hogy hogyan tekinthetünk legitimnek egy választást, melyen 31-32 százaléka a lakosságnak szavazott? „Demokratikus mércével mérve ez szánalmas eredmény. Itt nincsenek győztesek, közel 70% nem szavazott” – szögezte le.

„Az utóbbi 8-10 év története a kormánykoalíciós feszültségekről, a botrányokról szólt, nagyjából külföldről irányították az országot, ez a két világháború közötti korszakhoz hasonlított. Két csatlakozási pontja van Romániának külföldhöz, az EU és a NATO, Brüsszel és Washington, ezek voltak az igazodási pontok, ezekbe az irányokba tett vállalások mentették meg az országot a káosztól. Lényegében egy önkolonizációs folyamat zajlott, és ezt az elitek vállalják, mert tudják, hogy nem képesek irányítani az országot” – fejtette ki. Nincs radar, vakon repülés van. Hozzátette: a katonai és a biztonsági erők az egyetlen csoport, amelyik nem vak.

Ebből eredeztethető Năstase és Geoană „kicsinálása” is, annak a harcnak az eredménye, melynek tétje, hogy melyik nagy konglomerátum irányítsa az országot. Ők ketten politikai irányítást akartak, igaz, korrupt alapokon. Lényegében egy, a fanaritóták óta fennálló patrónus-kliens rendszer működik, már nagyon régóta, a politikusokat pedig folyamatosan „leszedték a sakktábláról”. Maradtak az elvtelen, szagtalan technokraták, mint például a PSD-nél européerebbnek tűnő Cioloș, akinek a múltjában lehet, hogy több mindent találnák, mint Năstasenak, ha megkotorásznánk. És a professzionális struktúrák, a katonaság, melynek vezetői nyugaton képezték ki magukat, ottani consulting cégeknél dolgoztak és ismerik a világukat. Megjegyezte, utóbbiakban van „nemzeti érdek feelingjük” és tudják, mi az érdek, pl. folyamatosan fűteni az oroszellenességet, ahogy Ceaușescu idejében.

„Keveredik a valóság és az illúziók kreálása, nincs egy komolyan vehető középosztály, egy vezető réteg, és nincsenek komolyan vehető pártok, társadalmi szervezetek” – magyarázta Bottoni. Egyfajta üres doboz van, melyben az említett figurák húzogatják a szálakat, ők tették Romániát a nyugati útra.

A közfunkciókat pedig az állam láthatóan lepasszolta, pl. nem törődnek az oktatással és az egészségügyi rendszerrel, holott a 18 millió állampolgár mindennapjai ezektől a közszolgáltatásoktól függenek. Ma például a közszállítás lassan ismeretlen fogalommá válik Romániában, akinek van terepjárója vagy helikoptere, az eljut oda, ahová akar, a többi pedig senkit sem érdekel.

Időnként pedig eljön a pillanat, amikor az állam felemeli a kezét, hogy ennyi volt, idáig nyújtózkodtam – mondta. Kifejtette, bár a PSD rezonál a vidéken élők problémáira, amikor hatalmon van, szintén kiszolgálja a külföldi tőke érdekeit és megköti a maga alkuit.

"A többi párt pedig a szemünkbe mondja, hogy az állam, a közösség nem létező fogalmak. Nincs szakpolitika, sőt, elképzelések sincsenek” – mondta. Úgy vélte, ez egy hihetetlen probléma a Balkánon, amit a nyugati orientáció egy ideig képes elfedni, de megoldani nem. Ha előbukkanna megint egy Codreanu-féle önjelölt nemzetvédő, 1-2 éven belül simán feltornászná magát 30 százalékra a rendszerellenes, radikális üzenetekkel.

„Formális demokrácia van, belül pedig egy kiismerhetetlen katyvasz, nagyon ronda, különféle konglomerátumok és struktúrák egybentartása. Amíg a társadalom nem érez magán egy hatalmas sokkot, ez így marad. A covid viszont elindíthat bizonyos folyamatokat, adhat akkora ütéseket a társadalomnak, melyek mélyek lesznek, és ezekkel számolni kell” - összegzett a szakértő.

Az AUR-ban és a hasonló alakulatokban tehát még van potenciál, és ha a mainstreem pártok nem kapják össze magukat, és nem fogalmaznak meg hiteles üzeneteket, sokat fognak még veszíteni az amúgy is alacsony támogatottságukból.

Babos Krisztina / Transindex