Az 1848-49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 171. évfordulóján elhangzott ünnepi beszédében Orbán Viktor elmondta, hogy mi, magyarok szabadságra születtünk. Tiszta tartalom, ennyiben le is lehetett volna zárni a dolgot.

Azonban minekutána ez az állítás kategorikusan hamisnak tűnik a 21. század Magyarországán, nyilván mondania kellett mást is. Ellenkező esetben még hallgatósága eltöpreng azon, hogy mi a franc nem stimmel a hallottakkal. Beszédében számos dolgot mondott, ami visszatérő refrén, amivel más lapok mellett mi is kimerítően foglalkoztunk már. Most egyéb kijelentéseire kívánunk inkább reflektálni.

Elvégre Orbán Viktor egykor azt is mondta, hogy ne azt figyeljük, amit mond, hanem amit csinál. És amit ő csinál, azzal a józan szemlélő (nem röhög!) nem sokat tud kezdeni civilizált körülmények közt.

Ám Orbán Magyarországa nem civilizált, így mi is felmentve érezhetjük magunkat e kötelem alól.

Orbán beszédének visszatérő eleme, hogy ő úgy élhet most, ahogy mindig is szeretett volna. Kedves dolog a beismerés, de nem biztos, hogy mindenki arról álmodott, hogy vagy Mészáros Lőrinc strómannál jelentkezik beszállítónak, vagy mehet Londonba mosogatni. Orbán valóban úgy él, ahogy mindig is szeretett volna, nincs fék, nincs kontroll, minden az övé, és azt csinál, amit akar. Az ő többletjogai azonban mások (mondjuk úgy, ahogy ő szereti: a nemzet) jogainak ugyanolyan arányú csorbulását jelenti. Amennyivel neki több van, a köznek annyival kevesebb. Azt ünnepelni 1848 évfordulóján, hogy a zsarnok egy boldog ember, mert úgy élhet, ahogy mindig is szeretett volna, nem egy felemelő élmény. /Amerikai Népszava/

Mondjuk ki kereken; kiforgatnak történelmünkből! Nincs annál ellentmondásosabb, amikor egy diktátor beszél a szabadságról. Mint Bacsó Péter citromja. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk. Így a magyar szabadság és a haza a külső szemlélő számára könnyen tűnhet ingyenmunkának és kalitkának.

És bár Orbán szóban lelkesen harcol most éppen a kifejezésként is összeegyeztethetetlen és ebből fakadóan sosem látott liberális birodalom ellen, nem szabad elfelejtenünk, hogy nemzetmentő vezérünk, egyben nagy antikommunista is. Az csak véletlen, hogy regnálása alatt a körmendi polgármester beszédére kirendelték a helyi, Somogyi Béla Általános Iskola diákjait. Tanítási szünetben. Távolmaradásukat pedig igazolniuk kellett a szülőknek.

Amin persze azok nagyon bepöccentek. Nem mellesleg a dolog a rendszerváltás óta törvénytelen, és teljességgel elfogadhatatlan. És bár a szülők kiharcolták a program visszavonását, nagyon hasonlít a helyzet az elmúlt rendszerek „politikai pedofíliájára”.

Amiktől Orbán állítólag úgy igyekszik megvédeni szeretett hazáját. Érdekes, hogy a gaz liberálisok ebben az ügyben véletlenül sem lehenek érintettek.

Orwell tollára illő helyzet ez. Saját kifacsart hagyományaink kötnek láncra, vagy mi vagyunk hülyék értelmezni környezetünket? Mert erről szól nem csupán Orbán idei beszéde, hanem személyi kultuszának („Szeretünk Viktor!”) jelensége is.

Ha egyszer választja meg a nép, nem lenne semmi gond. Minden ország hozhat rossz döntést egyszer. De aztán újra megválasztani, csak mert a másik oldal lekurvázta az országot, sőt megtűrni nem egy, de harmadik ciklusán keresztül? Nos, tényleg kurvák vagyunk. Mázas szavakért, ha úgy tetszik, apróért eladtuk szabadságunk, múltunk és jövőnk, mi több, honfitársaink felét is. Azokat, akik ma hontalanként tengődnek a hűtlenné lett hazában.

Fülünkben pedig átkozottul hamisan cseng az elnemzett nemzeti dal:

Fényesebb a kardnál a lánc

Ez az orbánisztáni pávatánc

Március 15-ének tanulsága – ha még van bármi értelme levonni – ennyi: Az ördög legveszélyesebb fegyvere már nem az, hogy elhiteti magáról, nem létezik, hanem az, ha reverendát ölt magára.