Az azóta eltelt évezredek alatt némi változáson ment át e szó jelentése. A magyar nyelv értelmező szótára szerint a cinikus „a kialakult társadalmi formákat, az elfogadott nézeteket semmibe vevő, minden emberi cselekedetben önző egyéni érdek megnyilvánulását kereső, hit és eszmények nélküli és keserűen, bántó kiábrándultsággal gúnyolódó személy”.

Vajon a kettő közül melyik definíció illik arra, aki a migránsokkal szemben magát „Európa védelmezőjeként” tünteti fel, miközben szabadon engedi az itt elítélt külföldi embercsempészeket? Melyik jelző illik arra, aki az „Ukrajna területén fennálló fegyveres konfliktusra tekintettel kihirdetett veszélyhelyzetre” hivatkozva

• rendelettel írja át a büntetés-végrehajtási törvényt,
• diszkriminál a magyar és nem magyar bűnözők között,
• semmibe vesz jogerős bírósági ítéleteket,
• átveszi a büntetés-végrehajtási bíró
• és elveszi az ügyész jogkörét
• és mindezt szemérmetlenül „reintegrációs őrizetnek” nevezi?

Az Orbán Viktor által aláírt kormányrendelet ez év április 27-én született. A rendeletről két nappal később az Index tudósított Makula György, a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsoksága (BvOP) kommunikációs igazgatójának információja alapján. Makula szerint az intézkedés célja, „hogy az embercsempészek büntetésének végrehajtásával összefüggő terheket ne a magyar adófizetők fizessék meg”.

Csaknem egy hónapon át úgy tűnt, mintha egy „normális” kormányrendeletről lenne szó, amire nem is érdemes odafigyelni. Hiszen már megszoktuk, hogy mintegy nyolc éve élünk különböző veszélyhelyzetekben, rendeletek jönnek-mennek, ez is csak egy a sok közül.

Ez a kormányrendelet azonban nemcsak minden jogi határon, alkotmányosságon, diszkrimináció tilalmán, tisztességes európai együttműködésen, de a józan ész határán is átlépett.

Azt már szinte megemlíteni is fölösleges, hogy a háborús veszélyhelyzetre hivatkozás nevetséges kamu, hisz az embercsempészek szabadon engedésének vajmi kevés köze van az amúgy is értelmetlenül kihirdetett háborús veszélyhelyzethez. Ez már abból a törvényből is kiderül, amire maga a kormány hivatkozik: „a Kormány (…) veszélyhelyzet idején az állampolgárok élet-, egészség-, személyi, vagyon- és jogbiztonságának, valamint a nemzetgazdaság stabilitásának garantálása érdekében rendeletével egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, törvényi rendelkezésektől eltérhet, és egyéb rendkívüli intézkedéseket hozhat.” Mindezt „a veszélyhelyzetet kiváltó esemény megelőzésével, kezelésével, felszámolásával, továbbá káros hatásainak megelőzésével, illetve elhárításával közvetlenül összefüggő szabályozási tárgykörökben gyakorolhatja”. Mutassanak nekem a felsorolt feltételekből akár egyetlen egyet, amelyik alapján ez a kormányrendelet megszülethetett!

Ahhoz, hogy ezek a jámbor külföldi embercsempészek szabadulhassanak, a róluk szóló kormányrendelet kimondja, hogy velük kapcsolatban nem alkalmazható az az idén januárban hozott kormányrendelet, amely – egyebek között – azt is kimondta, hogy a kiutasított külföldit át kell adni a rendőrségnek „a hatósági kíséret foganatosítása érdekében”. Ehelyett csak annyit ír elő, hogy a börtönparancsnok 24 órával az embercsempész szabadulása előtt a kiutasított személy adatait átadja a rendőrségnek és az idegenrendészetnek. De miért is? Mindössze azért, hogy ezek a hatóságok kezeljék az adatokat! Igaz, az idegenrendészet a külföldi ujjlenyomatát is megkapja a „kiutasítás végrehajtása” céljából. Az viszont az eddigi tapasztalatokból már kiderült, hogy az idegenrendészet nem hajt végre semmit.

Az ujjlenyomat csak arra jó, hogy ha egy embercsempész olyan ostoba lenne, hogy hamis papírokkal visszatérne az országba, és netán az idegenrendészet „látókörébe” kerülne, akkor azonosítani lehessen. Nagyon ravasz!

De, ami még cifrább, az az, amikor olyan nevet adunk valaminek, ami már jogilag foglalt és egészen mást jelent, mint amire most épp rá akarjuk húzni. Ehhez a kormány szerint elég annyi, hogy rendeletben kimondják, hogy a büntetés-végrehajtási törvényben (Bv.tv.) írtakat nem úgy kell érteni, ahogy ott az írva van.

Íme szó szerint ez a kis jogi bravúr: „az elítélttel szemben kiszabott szabadságvesztésből a büntetés-végrehajtási intézetből történő elbocsátást követően hátralévő időtartam a Bv. tv. 61/A-61/D. §-ától eltérően reintegrációs őrizetté változik”.

Hogy a törvény szerint mi a reintegrációs őrizet? Az intézkedés célja, hogy megkönnyítsék az elítéltnek a normális életbe való visszailleszkedését. Persze nem akármilyen elkövetőnek és nem akármilyen feltételekkel. Olyan személyek kaphatnak ilyen lehetőséget, akik viszonylag enyhe bűncselekményt követtek el, amiért viszonylag enyhe büntetést kaptak. Ennek a büntetésnek a szabadulás előtti nem túl hosszú részét tölthetik a büntetés-végrehajtási bíró által kijelölt lakó- vagy tartózkodási helyen, a lakást a bíró által meghatározott időben és célból hagyhatják csak el és mozgásukat nyomkövetővel tartják szemmel. Ha a szabályokat megszegik, a szabadságvesztés hátralévő részét is le kell tölteniük, ha meg netán felszívódnának, elfogatóparancsot kell kiadni ellenük.

A külföldi embercsempészek nem enyhe bűncselekményt követtek el, súlyos büntetést kaptak, és egy percig sem lesznek ellenőrzött körülmények között, hisz’ 72 órán belül el kell hagyniuk az országot. Az a szabály pedig írott malaszt, hogy „az e rendelet szerinti reintegrációs őrizet végrehajtásának helye az elítélt Magyarországot megelőző, korábbi szokásos tartózkodási helye szerinti állam területe, vagy ha az nem ismert, az állampolgársága szerinti állam területe”. Attól, hogy embercsempész, még nem hülye. Miért menne a saját államába, ha az egész világ nyitva áll előtte? Attól kezdve, hogy kiküldik az országból, senki nem ellenőrzi, hogy hová megy, mit csinál. És természetesen nyomkövetőt sem lehet rátenni. Ráadásul a hátralévő szabadságvesztése utolsó napjának elteltével a „reintegrációs őrizet” automatikusan megszűnik.

Az meg már tényleg csak a non plus ultra, hogy a döntés ellen fellebbezésnek sincs helye. No, persze nem az embercsempész fellebbezne, hiszen neki eljött a Kánaán. De az ügyész sem fellebbezhet, hiába lenne az ő feladata, hogy az állam büntetőigényének érvényesítése érdekében fellépjen.

Ha ezt az eljárást „reintegrációs őrizetnek” lehet nevezni, akkor tényleg azt gondolom, hogy nem egy nyelven beszélünk.

A BvOP a napokban arról tájékoztatta a 24.hu-t, hogy „a fogvatartottak között kialakult felzúdulásról szóló állítólagos értesülés álhír”. Készséggel el is hinném, ha nem tudnám, hogy a fogvatartottak egy igazságtalan zárka elhelyezés miatt is panaszok tucatjait írják, meg sokszor azért is, mert a lakóhelyüktől távoli börtönben helyezik el őket, megnehezítve a családjukkal történő kapcsolattartást. Tényleg komolyan mondhatja bárki, hogy egy ilyen diszkriminatív intézkedés ne verné ki náluk a biztosítékot? Amúgy teljes joggal. Ha magyar vagy, letöltöd a 8-10 évedet, ha nem vagy magyar állampolgár, mehetsz isten hírével? Akkor is, ha netán ugyanannak a bűnszervezetnek voltatok a tagjai.

Hallottunk már néhány indokot, miért is született meg ez a kormányrendelet. Például azért, mert sokba kerül a külföldi embercsempészek eltartása. Rétvári Bence szerint „egy elítélt embercsempész átlagosan csaknem 5 millió forintjába kerül a magyar adófizetőknek”. Igazán örülök, hogy végre egyszer a kormány spórolni akar az adófizetők pénzével. Kár, hogy eddig nem gondoltak erre. Én a rám eső évi 416 forintot szívesen elkölteném arra, hogy maradjanak csak bezárva. (Magyarország lakossága: 9 millió 604 ezer, az elengedett embercsempészek száma 800, tartásuk összesen évi 4 milliárd forint, ebből 416 forint esik minden egyes magyar lakosra.)

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára az embercsempészek fogva tartásáról tartott sajtótájékoztatón a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságán 2022. július 25-én. - Forrás: MTI/Máthé Zoltán

De volt már más „magyarázata” is Rétvári Bencének: „Magyarországnak azért kellett meghoznia ezt a döntést az embercsempészekkel kapcsolatban, mert Brüsszel nem járul hozzá a határvédelem költségeihez, viszont megbünteti hazánkat, ha túlzsúfoltak a börtönök.”

Ehhez azért tennék egy kis kiegészítést. A 2014-2020-as időszakban az EU 110 millió eurót folyósított határvédelmi, belbiztonsági és a migrációval kapcsolatos feladatok támogatására. A menekültválság miatt Magyarország további négy alkalommal kért és kapott sürgősségi segélyt az uniótól. A hazánkat érintő migráció kezelésére 2014 és 2020 között összesen tehát 137 millió eurót, azaz mintegy 45 milliárd forintot tett elérhetővé az EU.

Értem én, hogy nincs olyan téma, amiben „Brüsszel” ne lenne hibás. Csak halkan jegyzem meg tisztelt jogász doktor Rétvári Bence úr, hogy a túlzsúfolt börtönök miatt nem Brüsszel „büntet”, hanem a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága ítélkezik az emberi jogok megsértése miatt.

Lehet, hogy tényleg nem lennénk alkalmasak az EU soros elnökségére? (24.hu)