Akkor sürgeti az Oroszországra kivetett szankciók visszavonását, amikor a legegyértelműbb jeleit látjuk annak, hogy az agresszor politikai és gazdasági elszigetelésének komoly eredményei vannak. Azzal ugyanis, hogy az orosz elnök részleges mozgósítást jelentett be, ugyanakkor az atomfegyverek bevetésével fenyegetőzött, egyértelművé vált, hogy elveszítette a kezdeményezést a háborúban.

Bár Orbán Viktor kezdettől fogva azt hangoztatta, hogy a szankciók nem működnek, ennek ellenére az EU mind a hat eddigi büntetőcsomagját megszavazta. Persze, mindig feltételeket szabott, és rendszerint megjegyezte, hogy szerinte a szankciók többet ártanak Európának, mint Oroszországnak. Elég népszerű érvelés ez olyankor, amikor elszabadulnak az energiaárak, a háború pedig tovább tombol, mintha mi sem történt volna. Orbán érvelését azonban pont az oroszok cáfolják azzal, hogy a nemzetközi békítő tárgyalásokon rendszeresen sürgetik az ellenük hozott szankciók feloldását.

Orbán különutas politikája azért irritáló az EU-n belül, mert egyrészt nyíltan az agresszor érdekeit képviseli, másrészt nélkülöz mindenféle morális megfontolást. Lényegében azt üzeni, hogy sem fegyvert, sem politikai és gazdasági támogatást nem szabad adni Ukrajnának, mert azzal ártunk magunknak. Az érem másik oldala viszont az, hogy egy szuverenitásáért küzdő országot akkor sem szabad kiszolgáltatni egy agresszornak, ha az történetesen nem a szomszédunk. Ráadásul Ukrajna a szomszédunk, és éppen ezért rendkívül fontos lenne megállítani Putyint jó messzire a határainktól.

A magyar külpolitikai irányvonalat képviselő Szijjártó Péter sem tud igazán meggyőző érveket felhozni amellett, hogy Magyarország Putyin trójai falovaként igyekszik bomlasztani az EU egységét a háborúval kapcsolatban. Azon kívül ugyanis, hogy a béke fontosságát szajkózza, konkrét megoldási javaslatokkal nem tud szolgálni. A szankciók feloldása, illetve mérséklése ugyanakkor egy olyan jelzés lenne Putyin számára, hogy jó úton halad a háború megnyerése felé, és zsaroló politikája kifizetendőnek bizonyult.

Ezért nem merte sokáig bevallani Putyin, hogy valós háború zajlik Ukrajnában, és ezért állítja azt, hogy igazából a Nyugattal áll konfliktusban, nem a nyugati szomszéddal.

Nem lehet pontosan tudni, mi motoszkál Orbán fejében akkor, amikor egyre elszántabban támogat egy olyan agresszort, akinek ráadásul nem is áll jól a szénája. Miután ugyanis az ukránok Harkov környékén jelentős területekről verték ki a megszálló erőket, Putyinnak döntenie kellett két opció közül: valahogy véget vet az öldöklésnek (még akár engedmények árán is), vagy mindent egy lapra feltéve eszkalálja a konfliktust. Miután az utóbbi változat mellett döntött, sebtében megszervezett népszavazást igyekszik végigverni a megszállt megyékben, illetve 300 ezer tartalékos behívását rendelte el.

Ezek az intézkedések egyértelművé teszik, hogy nagy a baj Putyin környezetében, hiszen az orosz vezetés kénytelen volt feladni azt a hazugságot, hogy hadseregük különleges katonai műveletet hajt végre Ukrajnában. Ez a nehezen értelmezhető kifejezés arra volt jó, hogy fizikailag és érzelmileg távol tartotta az öldöklést és rombolást a lakosságtól, így biztosította a hátország támogatását a háborúhoz. Most viszont egyértelművé vált, hogy véres háborúban vesz részt az orosz hadsereg, és a komoly áldozatok ellenére sem sikerült látványos eredményeket elérni. A népszavazás pedig a kapkodás egyértelmű jele, hiszen a végeredménye borítékolható, ugyanakkor a nemzetközi jog szerint érvénytelen lesz.

Orbán ehhez az öngyilkos politikához asszisztál azzal, hogy továbbra is a szankciók feloldása mellett kardoskodik. Vagy teljesen rövidlátó a szemünk előtt zajló folyamatokat illetően, vagy Putyin valamivel zsarolja, és ezért nem képes letérni a háború kezdete óta járt útról. A magyar kormányfő nem számol azzal, hogy ennek a háborúnak a kimenetele elsősorban az orosz közvélemény alakulásától függ. Ezért nem merte sokáig bevallani Putyin, hogy valós háború zajlik Ukrajnában, és ezért állítja azt, hogy igazából a Nyugattal áll konfliktusban, nem a nyugati szomszéddal.

Azonban ezzel Orbán saját sorsát is egyre jobban Putyinéhoz köti, ami nem túl jó hír a Fidesz szavazói számára. Az orosz diktátor hatalma ugyanis inog, így Orbán legendásnak tartott politikai éleslátása könnyen csaphat át farkasvakságba. Talán meg sem fordul a fejében, hogy Putyin utolsó európai szövetségeseként nem sok esélye marad a hatalmon maradásra, ha az orosz elnök belebukik ebbe a háborúba. Mert, ahogy egy dakota mondás tartja: „Csak olyanokkal vonulj csatába, akik a háború végén meg is tudják köszönni a segítségedet.” (Szegedi Kattintós)