h i r d e t é s

Örülnek, ha időnként csirke farhátat tudnak venni

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Örülnek, ha időnként csirke farhátat tudnak venni

2019. október 08. - 06:37

 

A láthatatlan Magyarországról két igaz történetet szeretnék elmesélni a közelmúltból. Az ingyenes ételosztásokon mind több, a kopott öltözetű, egykor talán jobb napokat látott nyugdíjas. 

Ételosztás Debrecenben 2018 őszén

Öreg napjaikra oda jutottak, hogy hó végére elfogy a kevés, összekuporgatott pénzük, idős korukra a társadalom számkivetettjeivé váltak. Egy dolgos élet van mögöttük, most egyik napról, a másikra élnek. Nem tudom, miért jutottak ide, de ahogyan állnak a sorban az ételhordójukkal, benne van a kis életük minden búja, keserve. "Nem ezt érdemeljük, hiszen még tudtunk dolgoztunk", mondja egy idős úr. "Egyedül maradtam, gyerekeim messze költőztek, senkire sem számíthatok" tette hozzá.

"Mit kezdjek a 62 ezer forintos nyugdíjammal, hó végén, ha elfogynak a gyógyszereim, akkor vagy a recepteket váltom ki, vagy ennivalót veszek. A kettő, együtt nem megy. És akkor még ott a rezsi, bár ahogy lehet a gázzal, a villannyal is takarékoskodom. Többen egyetértően bólogatnak, arcuk elborul, néhányuk szemében könnycsepp is megjelenik.

Egy korábbi, hideg téli napi ételosztáson a környező fákra, padokra sálakat, kesztyűket kötöttünk. Először csak nézegették az ebédre érkezők a meleg holmikat. Mikor elmondtuk, hogy bárki elviheti bármelyiket, percek alatt minden gazdára talált. Egy hatvanas éveiben járó hölgy a sapkákat próbálgatta. Második, harmadik próbálás után megkérdezte, ugyan mondjam már meg, melyik áll neki a legjobban, lévén tükör nem volt a téren. Elszorult a szívem, amikor hozzátette: " uram, nem tudom elhiszi e, de nekem még sohasem volt olyan sapkám amit télen hordhattam volna". Közösen sikerült a leginkább kedvére való fejre valót kiválasztani. Nem tudom szabad- e írnom - de tényleg így volt - úgy örült a meleg sapkának, mint egy gyermek.

A Fidesz uralta honban sok millióan az élet árnyékos oldalán tengődnek. Ők nem élhetnek úgy mint a tehetséges üzletasszony politikus feleségek, nem telik elegáns órákra, méregdrága táskákra, az ő gyermekeik nevén nincsenek luxuslakások,szőlőbirtokok. Fiaik, lányaik nem tulajdonolnak fantomcégeket, ahol az elsíbolt közpénzt el lehet tüntetni. 

Nekik a szélfútta házukon, a kopott bútoraikon, az üres hűtőn kívül semmijük sincs. Az ő álmaik földhöz ragadottak. Örülnek, ha időnként csirke farhátat tudnak venni. Számukra nem az arany ékszer, a több százezres külföldi utazás jelenti az örömet. Boldogok, ha gyermekeik este nem éhesen fekszenek le. Tízezrek számára pedig csak az utca maradt, nincs még fedél sem a fejük felett. Orbán Magyarországán milliók nem vágyhatnak másra, csak arra, hogy ebben a mai embertelen világban, egyszer ők is embernek érezhessék magukat.

Ferenc pápa tavaly a szegények világnapján nemcsak a keresztény emberek számára fogalmazta meg üzenetét:

"Nemcsak azokkal kell jót tennünk, aki szeret bennünket, adjunk annak, aki nem tudja azt visszaadni, vagyis szeressünk ingyenesen." 


 

h i r d e t é s