h i r d e t é s

Őrülten ketyegett a Geiger-Müller számláló a Tisza partján, de nem tudhattuk, miért

Olvasási idő
11perc
Eddig olvastam

Őrülten ketyegett a Geiger-Müller számláló a Tisza partján, de nem tudhattuk, miért

2019. július 15. - 08:09

 

Az első héten kishírekre korlátozódott a tájékoztatás - azok sem mondtak igazat. - írja a delmagyar.hu.

Forrás: faktor.hu

Olvasóink emlékei és a napi sajtó archív példányai arról tanúskodnak: Csongrád megyében sem vitték túlzásba a figyelmeztetést a csernobili atomerőmű-baleset után, 1986-ban.

Mi május első napjaiban többször voltunk az algyői vasúti hídnál, azért ott, mert magas volt a Tisza. A társaságban volt egy vásárhelyi férfi, aki hozott egy Geiger-Müller számlálót. A víz szélén, a fűhöz közel tartott műszer örülten ketyegett - a hangjára nem tudok jobb szót - na akkor megijedtem.

 - így olvasónk kommentje, aki évekkel ezelőtti cikkünk alatt idézte fel a csernobili balesethez fűződő emlékeit. Sok olvasó hozzászólt a témához, másoknak ugyanaz az emlék villan be, ami az újságírónak is: nem volt szabad salátát enni, és egy jó ideig nem hordtuk a friss tehéntejet háztól, csak a boltit ittuk.

Azon a héten minden nap salátát adtak a sajtóházi büfében az ebédhez, még a mákos tésztához is.

 - így fogalmazott volt kollégánk, aki akkoriban szerkesztőként dolgozott a lapnál. Mások ugyanezt a menzákról mondják.

Van, akinek furcsa szag tűnt fel:

Erős keserűmandula illatot éreztem az utólag megtudott időpont utáni 3-4 nap.

A Wikipédia is említi az esetet, amikor a A KFKI néhány munkatársa a balesetet követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több budapesti és megyeközponti óvodát, bölcsődét hívott fel telefonon, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy

olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a gyerekekre.

Ebben Szeged is benne lehetett. Az óvodákból terjedt aztán tovább suttogva a figyelmeztetés: valami történt.

Már április 29-én telefonon értesültünk a svéd meg finn kollégáktól az általuk mért sugárzási viszonyokról

– mondta el Fehér István, a KFKI Sugárvédelmi Főosztályának volt vezetője a Pro Domo című könyvben.

Ehhez másnap hozzátettük a mi mérési adatainkat, és azokból már sejthető volt, hogy súlyos atomerőmű-baleset történt Csernobilban.

Kempingezni mentek, ma már egyikük sem él

A csernobili balesetről készült ötrészes minisorozat kapcsán ismét sokat beszélünk 1986 tavaszáról, amikor Magyarországot, Csongrád megyét sem kerülte el a radioaktív felhő. A lakosság itt sem kapott tisztességes tájékoztatást a valós veszélyekről - ahogy sehol máshol a volt szovjet blokk területén. Az egyik legszomorúbb olvasói emlék egy baráti társaságról szólt, akik kempingezéssel töltötték a hosszú hétvégét.

Emlékeim szerint 1986. május elseje hosszú hétvégére esett. A szüleim a barátaikkal együtt mentek horgászni - kempingezni. Édesapám elmondása szerint nagyon meleg volt és rengeteg halat fogtak a Kurca mellett, viszont hiába hagyták őket az élővízben, hamar megdöglött mind.

Ezután egy évvel édesanyám barátnőjénél rosszindulatú melldaganatot diagnosztizáltak, műtötték. Néhány hónapra rá édesapámnál műthetetlen agydaganatot diagnosztizáltak.

Láttam őt elfogyni... Alig egy héttel a halála után a legjobb barátja, akivel horgásztak, tüdőrákos lett, elhunyt. Édesanyámnál pedig rosszindulatú vesedaganatot állapítottak meg, elhunyt. Összefüggést véltem felfedezni az akkori szabad ég alatt tartózkodás (atomerőműves katasztrófa) és a betegségek között.

Na de lássuk, mit tehetett a lakosság, hogy védekezzen a baleset következményeivel szemben? Nem sokat, hiszen hivatalosan nem is tudhattak róla, mekkora a baj. „Előre beütemezett karbantartás közben történt egy baleset, megnövekedett a sugárzási szint, amely azóta már helyre is állt, folyik a károk felmérése és a helyreállítás." Ennyit írt meg a Népszabadság először, április 28-án, összesen négy sorban. Apró üzemzavar okozott sugárzásnövekedést, ami nem káros a lakosságra - ezt kommunikálták a szovjet blokkban.

36 órát késtek

A vészjelzést a svéd Forsmark atomerőműben egy, a detektor előtt elsétáló mérnök indította be. A cipőjén erős radioaktív jeleket észleltek. A személyzet először attól tartott, hogy az atomerőműben történt baleset, de aztán más munkásoknál is jelzett a készülék. Alapos vizsgálat után kiderült, hogy a radioaktivitás a 1100 km-re lévő Csernobilból érkezik. Ez április 28-án történt. Aznap este a Szovjetunió elismerte a balesetet. A lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről 36 órás késéssel kezdődött meg.

Az első adást letiltották

A Magyar Televízió április 28-án megszakította adását és közölte a balesetről szóló híreket. Pár perccel a híradó befejeztével érkezett ugyan részletesebb tájékoztatás a távirati irodától, de ezt csak a szerkesztők tájékoztatására szánták, tilos volt nyilvánosságra hozni. Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője azonban egy BBC hírre hivatkozva bejelentette a katasztrófát a 21 órai híradóban.

Ebben szerepelt, hogy Stockholmban bejelentették: Dániától Finnországig észlelték a radioaktív sugárzási szint hirtelen növekedését, és ottani szakértők szerint a radioaktív felhő rövid időn belül eljutott a Skandináv-félsziget fölé. Az adást letiltották - bár elmondása szerint reggelig többször lement az anyag. Bedő fegyelmit kapott, de nem bocsátották el. Április 30-án rendkívüli kormánybizottságot alakítottak a Csernobilról szóló tömegtájékoztatás irányítására.

Forrás: delmagyar.hu

A Délmagyarország  április 29-ei számában találtuk meg az első rövid hírt: ebben szó sem esik radioaktív felhőről. Közben a felhő a ország fölé ér, ekkor még inkább a fővárost és Észak-Dunántúlt szennyezi. Később aztán majd visszakanyarodik, ahogy változik a széljárás, és az egész országot beteríti - azóta animáció is készült a felhő terjedéséről.

A sugárzás mértéke a légkörben nem változott

Április 30-án lehozta lapunk is, hogy a légkörben a sugárzás mértéke nem változott, és továbbra sem fogja veszélyeztetni az ország lakosságát, környezetét. A radioaktív felhő már egy napja hazánk fölé ért, és záporok, zivatarok miatt már valójában észlelni is lehetett. A cikket és az aznapi Délmagyarországot ezen a linken elolvashatják - itt már előkerül a sorozatból is ismert Borisz Scserbina neve. A Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettesét bízzák meg a baleset következményeinek kezelésével. Megírták: összeomlott a reaktor épület-szerkezetének egy része, megsérült a reaktor és bizonyos mennyiségű radioaktív anyag szivárgott ki. Két halottról számol be a hír, sérültekről, evakuálásról.

Forrás: delmagyar.hu

Május elsején tájékoztató jelenik meg a baleset következményeiről. A második oldalon - az elsőt elfoglalja a munka ünnepe. A felvonulások napján már arról értesítik az olvasókat, hogy mégiscsak van plusz sugárzás - sőt, még növekedhet, bár nem fogja elérni az egészségre veszélyes határértéket. Egy szóval sem említik, hogy talán nem kellene hosszan a szabadban tartózkodni.

Névtelenségét megőrző volt kollégánktól tudjuk, aki akkoriban a Délmagyarországnál dolgozott: Abban az időben rendszeresen jártak úgynevezett barátságvonatok a Szovjetunióba. Amikor a csernobili katasztrófa történt, éppen kint volt körülbelül 300 magyar fiatal Szolnok, illetve Csongrád megyéből. Feltűnt nekik, amikor Leningrádból Moszkvába tartottak, hogy egy részen teljesen kihaltak voltak a települések, bedeszkázták az ablakokat. A magyar küldöttség vezetője megállíttatta a vonatot. Telefonáltak jobbra, balra, Budapest, Kreml, mire azt mondták nekik, azonnal menjenek tovább, mert nem messze tőlük atomrobbanás történt.

Visszajött a felhő, a sajtó szerint csökkent a sugárzás

A legközelebbi lapszám május 4-én, vasárnap jelent meg. Csak az utolsó oldalra fért be egy MTI-hír. Ebben a figyelmeztetést is közlik: "A polgári védelem szakemberei továbbra is ajánlják, hogy a gyermekek csak a tejipar által forgalomba hozott, ellenőrzött tejet fogyasszák, valamint, hogy a frissen szedett nagylevelű zöldségeket (paraj, saláta, sóska stb.) fogyasztásra, főzésre előkészítés előtt bő vízben többször mossák meg." A május 3-i lapzárta körül a légköri radioaktív koncentráció az ország keleti harmadában a normál érték öt- és tízszerese között mozgott, de az ország keleti határvidékein elérhette a tíz- és húszszorosát.

(...) A radioaktív felhő május 4-én ideiglenesen elhagyta Magyarországot, de egy kelet felől érkező légköri áramlatnak köszönhetően május 6-án délután újra hazánk felé sodródott. Ennek következtében a keleti-, déli határvidékeken, különösen Szeged és Nyíregyháza körzetében a cézium koncentráció 10 és 100 Bq/m3 volt, amely akkora, mint a Svédországban a baleset másnapján mért adatok. Ekkora koncentrációt valószínűleg a magyar mérőállomások is megállapítottak, a másnapi sajtóban érdekes módon egyetlen szó sem esett a hazai háttérsugárzás mértékéről.

- írja a baleset utáni magyar kommunikációt elemző tanulmány, de ez egy megyei napilapra biztosan nem igaz. A Délmagyarország arról ír, egyre kisebb a sugárzás. Másnap is úgy tájékoztatják a lakosságot, hogy az előző napihoz képest is csökkent. Balázs Bálint-Müller Rolf-Sipos Zoltán "A csernobili tragédia" című tanulmányában az áll: a magyar vezetők a nyugatiakat pontosan informálták a sugárzás mindenkori szintjéről, a magyar lakosság azonban nem kapta meg ugyanezt a tájékoztatást.

A baleset utáni első tíz nap tehát vagy semmi, vagy pedig semmitmondó, a következményeket bagatellizáló hírek jelentek meg a megyében a balesetről. Május 6-án és 7-én, egy-egy szovjet sajtótájékoztató nyomán már kiderült, hogy 204 ember kapott sugárfertőzést, 18 beteg súlyos állapotban van. A cikkek részleteket is közölnek a balesetről és a mentésről, de még mindig kisebbítik a bajt. Aki hisz a híradásoknak, az úgy tudja 7-én, hogy Csernobil környékén normalizálódtak a sugárzási viszonyok, és vegyi robbanás történt. Ehhez képest még ma is csak nagyon kevés ember él a Zónában.

Igor Kostin ukrán fotós képe helikopterről készült a felrobbant reaktorról. Ez az egy kocka lett jó, a többit tönkretette a sugárzás. A megyei napilap tájékoztatása szerint itt vegyi baleset történt, és pár nappal a robbanás után ártalmatlan szintre állt vissza a sugárzás. Azóta sem sokan élnek a Zónában - ennek már 33 éve. Forrás: delmagyar.hu

Annyit ismernek be az oroszok, hogy május 1-jén Lengyelországot, másodikán Romániát érte emelt szintű, de nem magas sugárzás, és nem sokáig. 9-én azt bizonygatja a szovjet illetékes, hogy nem történt nukleáris robbanás az erőműben, amit az is bizonyít, hogy a környező épületek épen maradtak. A magyar szakértő a jódtablettától óv. Az EGK mindeközben felfüggeszti a szocialista blokk azon területeiről származó élő marha, sertés, friss húz behozatalát, amelyeket érinthetett a csernobili szerencsétlenség sugárszennyezése.

A Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, Jugoszlávia, Bulgária, Románia mellett Magyarországot is érinti a korlátozás. 10-én a Délmagyarban jelenik meg: hazánkban, főként a Duna-Tisza közén és a Dunántúlon, csökken a légköri sugárzás. A talaj felszínén és a növényekben kisebb ingadozást mutat - ehhez képest május 12-én a tej, a zöldség, a gyümölcs is piros lapot kap Nyugaton. Megírta lapunk azt is: a Közös Piac veszélyeztetett övezetnek a Csernobiltól ezer kilométer sugarú körben elterülő részeket jelölte meg, ebbe aztán beletartoztak nem kommunista országok is. A tűz elaludt - írtuk közben ezt is: ami mellesleg még két hétig égett a robbanás után. Május 13-án pedig azt közölte a lap, hogy a sugárzás az országban visszaállt a normális szintre.

Május 15-én Gorbacsov lehozott beszédéből kiderült, hogy 299 sugárbeteget ápolnak és már heten haltak meg, a szovjet vezető súlyos következményekről is beszélt. Mennyivel jobb lett volna, ha mindezt azelőtt közlik a néppel, hogy a szabadban töltik a munka ünnepét és a hosszú hétvégét.

"Hideg szürke fényben ittuk a sört"

Aki tehát nem hallgatta a Szabad Európa Rádiót, nem voltak rokonai nyugatabbra, vagy nem tudott nagyon jól olvasni a sorok között, nem tudhatta, mi történt valójában, és mekkora a veszély. Dr. Tráser László, aki ekkoriban filozófiatanárként dolgozott - később a Magyar Rádió riportere lett -, napi szinten tájékozódott a Szabad Európa adásaiból. Megkérdeztük, hogyan emlékszik vissza az első napokra?
A négyes reaktor 2016-os új betonszarkofágja.

Forrás: delmagyar.hu

"A Csernobilben bekövetkezett katasztrófa derült égből ránk szakadt ménkűként érte a világot, nyilván minket is. Semmilyen előzetes híradás nem volt, azt sem tudtuk, hogy Pripjaty létezik, és ott, pontosabban ahhoz közel az atomerőmű 4-es blokkja tartózkodik, amely ’86. április 26.-án fölrobbant.

Azokban az években számomra megszokott tájékoztatási forrás volt a Szabad Európa Rádió, amelyet feleségem este bekapcsolt és mivel a kereső ott maradt előző napról, meghallotta a hírt, hogy egy szovjet atomerőműben robbanás történt, a radioaktív felhőt Skandinávia felé sodorta a szél. Este értem haza, amikor elmondta, nem sokat értettem belőle, csak a félelem ütött át szavain.

Mivel már a ’80-as években jártunk, és mindenki megrémülhetett odafönt is, és már Gorbacsov birodalmában éltünk, másnap egymás közt a barátok, ha félszavakkal is, de beszéltünk a hírről. Ha jól emlékszem, a robbanás hétfőn történt, Gorbacsov szerdán szólalt meg, és nem kertelt, kerek perec elmondta mi történt. Pontosabban azt nem, részben mert nem tudhatta, nem mondták meg neki, illetve pánikot sem akart – érthetőn. (...) A 4 napra rá következő május elsején ugyan szokás szerint az újszegedi ligetben voltunk, de nagyon fura időben. Hideg szürke fényben ittuk a sört, kínosan. Az állami híradások a salátától, kerti zöldségek fogyasztásától óvták a lakosságot, jobb híján. Az akkori kiskatonák állítólag temérdek salátát kaptak ebédhez, vacsorához… Poénok terjedtek a sugárzó arcú felvonulókról, de elég kényszeredett volt a hangulat. (...) A Szovjetunió összeomlása, a világ átrendeződése elfordította a figyelmet a 4-es blokkról… A katonák hősiessége, az áldozatok tömegeinek későbbi megmutatkozása – inkább nem beszéltünk róla. De a mondás igaz: növeli, ki elfödi a bajt…"

Nehéz megbecsülni, mekkora kárt tett Európában a baleset

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket; valamint úgy becsüli, hogy körülbelül 4000 ember halt meg a későbbiekben ezzel kapcsolatos betegségekben. A kontinensen a félelem miatt megnőtt az abortuszok száma is, több tízezer meg nem született gyermek is a robbanás áldozata lett.

A Nemzetközi Rákkutató Újság (International Journal of Cancer) 2006-os tanulmányában megjelent tudományos modell szerint a csernobili szerencsétlenség körülbelül 1000 pajzsmirigyrákos és 4000 egyéb rákos esetet okozott Európában, ami az összes rákos esetek 0,01%-a a szerencsétlenség óta - olvasható a Wikipédián. A modell szerint a tragédia 2065-ig kb. 16 000 pajzsmirigyrákos és 25 000 más típusú rákos megbetegedést okoz. A teljes hatását a lakosság egészségre nehéz megbecsülni.

delmagyar.hu


 

h i r d e t é s