fbpx Ötpercnyi uralkodók: Pertinax, római császár | CIVILHETES

h i r d e t é s

Ötpercnyi uralkodók: Pertinax, római császár

Olvasási idő
3perc
Eddig olvastam

Ötpercnyi uralkodók: Pertinax, római császár

2017. augusztus 16. - 06:41

 

Pertinax, római császár (193. január 1. – március 28.)

Pertinax mellszobra a 3. századból

A Római Birodalom fennállásának hosszú évszázadai alatt nem volt ritka az „ötpercnyi uralkodó”, jelentős részük azonban nem törvényesen megválasztott és beiktatott császár, hanem közönséges trónbitorló volt (latin szóval usurpator). Pertinax esetében nem ez volt a helyzet, így 87 napnyi regnálásával valóban beállhatott a római történelem legrövidebb ideig uralkodó császárainak sorába.

Publius Helvius Pertinax 126 körül született, apja gazdag felszabadított rabszolga (libertinus) volt, és fiának nagyon jó nevelést biztosított. Sokáig irodalommal, szónoklattan foglalkozott (mai szóval: tanár volt), majd 34 évesen gondolt egy nagyot, és belépett a hadseregbe. Mivel egész jó kapcsolatokat alakított ki a felsőbb körökkel (nevezetesen az akkor regnáló Marcus Aurelius császár vejével), a markomann háborúkban szerzett dicsőséget. Kiderült, hogy a nyelvtan tanulmányozása mellett kiváló stratéga is. Hivatali karrierje hihetetlenül sok posztot foglalt magába, Britanniától Szíriáig az összes jelentős provincia helytartóságát betöltötte, és végül a legnagyobb presztízsű Africa főkormányzója (proconsularis) lett.

Talán innen is megy nyugdíjba, hogy aztán régi papirusztekercseket tanulmányozhasson, ha nem lép trónra a római történelem egyik legellentmondásosabb személyisége, Marcus Aurelius fia, Commodus (180–193). A Gladiátor című filmből ismertté vált pszichopata az egykorú és későbbi források szerint minden létező emberi bűnt és perverziót elkövetett, a gladiátori küzdelmeket pedig egyenesen imádta. A kormányzást elhanyagolta, így gyakran voltak lázongások és éhínségek a birodalomban (a császárnak feladata volt a lakosság élelmiszerrel való ellátása, ha éppen valahol szűkölködtek). Ráadásul a költséges szórakozások a kincstárat is üresre takarították. Nem csoda, hogy egymás sarkában tipródtak a merénylők az irritáló császár félreállítására, míg végül a testőrségnek, a praetoranus gárdának sikerült megszabadulni tőle (más források szerint „személyi edzője”, egy Narcissus nevű gladiátor fojtotta meg).

A merénylők ekkor döntöttek úgy, hogy a kipróbált katonát és kormányzót, Pertinaxot ültetik trónra, aki nem is tudott a gyilkosságról. A senatus ezt örömmel vette, a praetorianusok azonban ódzkodtak, de az öreg katona végül nagy összegű ajándékot (un. donativumot) ígért nekik, ezért kikiáltották, majd ünnepélyes keretek között beiktatták a hivatalba.

A kincstár azonban üres volt, és hogy az ajándékot ki tudja fizetni, Pertinax elárvereztette Commudus luxuscikkeit, és saját vagyonát is a közösbe dobta. Ezután szigorú takarékosságot hirdetett, amivel sikerült az államkasszát egyensúlyba hoznia. Maga is igen puritán életet vitt, nem hordott bíborpalástot, a feleségének, Flavia Titaniának sem adományozta a hagyományos Augusta címet.

A takarékosság azonban hamar visszaütött, mert általános életszínvonal eséssel járt, és a praetorianusoknak sem tetszett a császár katonás fegyelme. Már uralkodása első hetében összeesküvést szerveztek ellene, de ezt még sikerült kivédenie.

193. március 28-án azonban katonák egy csoportja tört be a császári palotába, akiknek az uralkodó hosszú beszédet tartott. A testőrök szószólója, Tausius ekkor lándzsájával a császárt átdöfte, amit a Pertinax mellett tartózkodó kamarása sem tudott megakadályozni, hiába szúrta le a támadót. Ezután a testőrök Róma utcáira vonulva mutatták fel a meggyilkolt császár fejét, és úgy döntöttek, a legtöbbet kínálónak ajánlják fel a birodalom trónját. A licitálást végül Didius Julianus nyerte meg: a praetorianusoknak fejenként 25 ezer ezüst sestertiust ígért! Igaz, kéthónapnyi uralkodás után őt is hidegre tették (mert naná, hogy nem tudta kifizetni a pénzt!), és kitört egy négy évig tartó polgárháború, amiből aztán Septimius Severus (193–211) került ki győztesen.

Pertinaxot, a 87 napig uralkodó császárt a kortársak tekintélyt parancsoló, hosszú szakállú, minden ízében császári alkatú uralkodónak írták le, szónoki képességét viszont középszerűnek értékelték (nem is sikerült lebeszélnie céljukról a merénylőit!). Nem tartották nyílt embernek látszólagos szívélyessége ellenére sem, inkább fukar, egyszerű polgárnak, aki háborúban félelmetes, békében ravasz volt. Uralkodásának rövid ideje alatt elrendezett mindent, ami korábban zavaros és rendezetlen volt, de képtelen volt belátni, hogy a hatalmas birodalom dolgainak rendbetétele hosszabb időt igényel. Pertinaxot későbbi utóda, Septimius Severus istenné avatta.


 

h i r d e t é s