Annál is inkább beszédes a miniszterelnök kijelentése, mert az véletlenül sem egy hazai lapnak adott interjújában hangzott el, hanem a német Bild hasábjain jelent meg. Tanulságos nyilatkozat arra nézve, hogy Orbánnak mégiscsak kell legyen némi valóságérzéke. Persze közel sem teljes, mert mindezt arra vonatkozóan mondta, amennyiben jóváhagyná, hogy többszázezer embert átvegyünk Törökországtól.

Az is érdekes jelen állítása tükrében, hogy milyen szélsőséges tömböt feltételez ez a fideszes szavazók között. És vajon ki radikalizálta ezt a tömböt? Mert ehhez katalizátor kell, és elég csak Orbán ezredforduló óta tanúsított sértett magatartására gondolni, hogy rájöjjünk, ő maga provokálta ki a közel sem mélyen szunnyadó szélsőséges modort szavazótáborában.

Arról persze mélyen hallgatott, hogy ilyen erős felindulást feltételező szándék, milyen, Orbán részéről tanúsított magatartásból foganva indukálódhat a magyar főváros lakosságának esetében.

Mondott azonban más dolgokat is, amik már lényegesen kimerítik a bicskanyitogató jelző teljes tartalmát. Öntömjénző kijelentések sorát érezte szükségesnek ledarálni, úgy mint a magyar egység fontosságát.

Vajon hol ez az egység? Mert elég csak körbenézni az utcán és az elfojtott, egymásnak feszülő politikai indulatok páratlanul széles tárházát lehet megfigyelni.

Az ellenzék felvette a rásütött, bűnös bélyeg minden jellemző magatartását. Megosztott és elszigetelt. A kormánypártiak pedig ehhez képest is agresszívek; hazaárulózás, zsidózás, mint „háztartási szó, oly otthonos” lett számukra.

Hogy Orbán milyen védelmet kínál az európai demokráciának, meglehetősen meredek. Diszkriminálva, kizárva belőle a nem tetsző elemeket? Lényegében ez azt jelentené, hogy a demokráciának kötelessége elviselni a politikai szélsőségeket – amelyeket egyébként éppen a demokrácia természete zár ki és egyedüliként nevez meg tiltottnak –, míg különböző kulturák be- és kiáramlását tiltaná? Orbán szerint igen.

Mindezt a polgárok védelmében, nem a megosztásuk érdekében tenné. Ez esetben valamit nagyon rosszul csinál, hiszen saját országában a megosztottság nőttön nő, ellenben olyan emberek jutnak be az országba, mint az FBI által is körözött Ghaith Pharaon, akinek éppen a kormány adott letelepedést és nem kis befolyást sejtető luxusingatlant.

Az interjú végén aggodalmát fejezte ki a uniót fenyegető lebénulás kapcsán.

Miért hasonlít ez a korábbi rendszerek „haldokló kapitalizmusára”? Még mindig igaznak tűnik Hofi szállóigéje, miszerint halottak napján nem a kapitalizmus kísértete jön fel egy kis szellemjárásra, hanem mi megyünk le hozzájuk enni.

Másfelől, tekintve az oktatás, az egészség ügy és az igazságügy legsötétebb középkort idéző állapotát és azt a körülményt, hogy már feltétlen hívei előtt is csak testőrei körében mer megszólalni, megokoltnak tűnik a feltételezés, hogy Orbánnak nem csak Budapesten kell és nemcsak akasztástól félnie.