h i r d e t é s

Politikai infantilizmus, nagyhatalmi gőggel!

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Politikai infantilizmus, nagyhatalmi gőggel!

2016. október 10. - 12:40
0 komment

Nem nagyon régen, egyetemes hivatkozási alap volt, a tehetetlenség és tunyaság leplezésére egy szóbeli sablon: kis ország vagyunk, nem vagyunk képesek minden égetően sürgős problémát megvizsgálni, vagy megoldani. 

A „Nagy Testvér” meg azt mondogatta, könnyű nekünk, kis ország vagyunk, nekik nem könnyű, mert nagy az ország. Mondom, erre lehet megoldást találni! Az ország területi méreteit, társadalmi intézményeit az éppen hatalmon terpeszkedő elit szellemi képességeihez, erkölcsi érzéketlenségéhez szabjuk.

Mondjuk, mi kis helyen vagyunk tehetetlenek, Ti meg nagy helyen!

Szabjuk mindenki adottságaira a területet, az állami, politikai intézmények kiterjedését, hátha megoldódnak a dolgok! Esetleg maguktól is, mert az errefelé alapkövetelmény volt, most meg jogszabály híján vagyunk impotensek?

Változott a helyzet, annyiban, hogy a politikai infantilizmus, kis ország nagy problémákkal, átkocogott valamiféle, érthetetlen, nagyhatalmi gőgbe, mielőtt leküzdöttük volna a „gyerekesség” érzelmi korlátait, „kicsi vagyok, ne bántsatok”.

Úgy néz ki a dolog, hogy kicsi vagyok, megváltója a Világnak, mint Jézus, aki egykor szintén kicsi volt, nem harminc évesen született, ez az ő baja, bár voltak, akik ezt elvárták volna tőle.

A gyermek, amikor adottságaihoz képest nehéz, felnőttnek való probléma elé kerül, hisztériában és agresszióban vezeti le az infantilis, gyerekes tehetetlenségét. Amikor ez a szindróma, tünet, magatartás, felnőtt korban állandósul, keresi a magyarázatot, igazolandó képességeinek korlátait, mit miért nem lehet megoldani. Hazánkban, pontosabban – a csendes többség kedvéért - Magyarországon, ennek gyakori megnyilvánulása, tünete, hogy nem tehetetlenek, esetleg tunyák vagyunk a munka igényeihez képest, hanem ab ovo, a tőlünk független, átláthatatlan univerzum, a természet logikája (a sors kifürkészhetetlenségével súlyosbítva) szerint megoldhatatlan sok minden, ezért nem tudom megoldani. Meg azután nincs még jogszabály „rája”, ha már nehéz igazolni a sorscsapással a butaságomat és lustaságomat, felelőtlenségemet, erkölcstelenségemet! A néphatalomtól a nép – olvasom a Hetesben - azért nem kaphat gyógyszert sem, mert elfelejtett a parasztja jogszabályt csinálni hozzá! Nem pénzkérdés ugye? Amíg nem csinál magának rája jogszabályt, addig köhögjön, tüsszögjön, szűnjön meg! Rend a lelke mindennek!

A felelőtlenség nem rám, nem is ránk vonatkozik, hiszen engem sok, a hazáját szerető bolgár, elnézést, megzavar a kényszerű figyelemmegosztás, polgár választott meg, akik bíztak és most is bíznak bennem, akiket régebben népnek, ma már „erőforrásnak”neveznek, nem úgy, mit a kádári diktatúra idején. Előfordul a politikai infantilizmussal,- mint a Hetesben olvasom -, politikus mondja, márpedig az majdnem szent dolog, ő támogatja a Népszabadságot most is! Régebben, igaz, utálta őket, mert egyszer-egyszer beletörölték karizmatikus farhátába a cipőjüket. Különben pedig legyenek ők szolidárisak egymással, nem a mi dolgunk mások ellenzéki, egyesek szerint „liberális” szolidaritás-hiányát pótolni! Sokkal nagyobb feladatokra vagyunk, voltunk hivatottak, nem az ilyen apróságokra!

Példának hozom hősi tetteinket, nem építettünk kormánynegyedet sem, mert nagy volt a szárazság, az esőzések után! Javunkra írhatjátok, hogy stadionokat sem építettünk „Karakószörcsögön”, de sorolhatnám, mi mindent nem csináltunk! Olimpiát sem kezdeményeztünk, pedig nagy pénz lehetett volna benne a szabadpiaci, testvéri vállalkozásainknak! Valódi elkötelezettségünk bizonyításaként a nép, a haza és a frász tudja, már nem is emlékszem, mi mindennek a szolgálatában, közben nagy nehézségek, és izzadságos, hideg verejtékkel saját személyi érdekeinkről sem akartunk elfelejtkezni, ami nem kis dolog.

Ehhez képest nem olyan nagy ügy hogy egy ellenzéki napilapot becsuktak!

Kell a papír a gyerekek tízóraijához, csomagolni, már akinek van mit! Akiknek nincs, minek kell nekik az újság? Úgy sem olvassa senki a lapot, meg mást sem, esetleg a Magyar Időket vesszük kézbe, szellemi és más, nem feltétlenül szellemi, kulturális szükségleteink kielégítésére. Éppen súlyos terhet viselek, infantilizmusommal terhelve, bontom szét a pártot, ebből, talán kijöhet valami kicsike üzletecske, ha jól tájékozódom, az állam természetrajzi sablonján.

Ami engem illet, javaslatom, hogy az újságot védjék meg az újságírók, vannak elegen, én egy nagy kaliberű, demokratikus politikusnak születtem, nem ilyen babra-munkára, ami a ti, alsóbb néposztálybeliek, feladata. Ha nem véditek egymást, énrám ne számítsatok. Az olvasók, akik még szavazni sem mennek el, hogy egy cetlit beledugjanak az urnába, olvassák a Bibliát, meg ami van otthon, írás nekik, mondjuk ez egyik nemzeti konzultáció fogalmazványait. A fogát meg majd betömik, ráér, amikor elmúlt hatvan éves!

Még egy, utolsó, tünete a magyar politika infantilizmusunknak! Amikor nem ismerjük, nem ismerik fel a nemzetközi rendszerben a saját koordinátáinkat, koordinátáikat, és Kiskőrös részletezett térképével nyomulunk, nyomulnak tájékozódva előre, hogy a Távol-Keleten, sőt, a nyugati féltekén is mi mondjuk meg, mások mihez tartsák magukat!

Ha nem vezet eredményre, márpedig aligha vezet, akkor csinálunk törvénymódosítást, ami ezer évre visszamenő hatállyal, érvényes lesz öt Kontinens valamennyi államára. Isten óvja a Királyt! De imádkozva kérjük az Urat,, rólunk se felejtkezzen meg, mert a Királynak annyi a dolga, hogy nem ér rá semmire, ezért, legjobb esetben, nem csinál semmit!