Bejárunk életünkben egy ívet, ahol megjelennek, majd felerősödnek földi igényeink. Soha, semmi nem elég, mindig többet akarunk, szebbet és jobbat! Majd elhalványulnak az igények, elvesztik jelentőségüket. Végül eljön az idő, amikor az Isteni gondoskodás tart életben, az igény egy nagy levegővétel lesz nem több, majd az sem.
Rájövünk, milyen szarságokkal pazaroltuk el az időt.
Az életből semmi más nem maradt ki, csak az élet maga. Két gondoskodást élveztünk csupán, az anyait és Istenit, a kettő között pedig kívülálló emberektől vártunk valami hasonlót, de ez nem jött össze. Többet képzeltünk róluk, mint amik. Bár vannak, akiknél a házasság pótol valamit e kettőből, de sokaknak nem.

Emlékszünk? Az utolsó igényről azt írtam, hogy egy légvétel, semmi több! És addig?
Egy oroszlán csak annyi gazellát ejt el, amennyit elfogyaszt. Eggyel sem többet. Nincs olyan példány, ami tulajdonszerzési vágyból, vagy erőfölényének fitogtatása miatt tíz gazellát levadászik, majd pózol az állatok előtt, demonstrálva, hogy ő az úr! Tudata nincs, de ösztöne úgy van beállítva az Úr által, hogy álljon le egy vad után, így jut a többi ragadozónak is. A teremtésben ki vannak mérve a mennyiségek és mértékek. Minden teremtmény betartja ezt, hiszen muszlimok! Majd, ha eljön a szaporodás ideje, a nőstény nem várja el a hímtől, hogy adjon neki egy gazellát.
Tudja, melyik hímmel párosodjon, melyiknek vannak meg azok a tulajdonságai, amiket az utódaiban szeretne látni. Nem genetikus, nem a tudományok doktora, mégis így választ párt.

Nincs élőlény a Földön, csak olyan, minek gondviselése Allahon áll. Ő ismeri nyugvóhelyüket, rejteküket. Minden egy világos Feljegyzésben van. (Korán 11:6)

Az arab szövegben „Musztaqarr” (nyugvóhely) azt a helyet érzékelteti, ahol egy dolog teremtve van és azon a helyen egy darabig eléldegél, létezik. „Musztauda” (rejtek) a hely, ahol az élőlények esetében a kibújás, születés előtt és az élet után kerül a halandó. Ilyen pl. a tojás, méh, majd a sír, föld, ahol várja a Feltámadást.

Mi történik addig, míg eljön az utolsó légvétel?
Az, hogy mi többet vadászunk le egy gazellánál. Mutatjuk erőfölényünket, ami teljesen fölösleges.
Több gazellát ejtünk el, mint amennyi kell, ezzel sok más ember-oroszlánnak nem jut gazella. Ahelyett, hogy a fölösleget átadnánk annak, akinek kell, inkább tartalékoljuk, míg rajtunk rohad a hús. Állati, tehát normális „muszlim” ésszel nem felfogható, hogy azzal hencegünk, hány gazellánk rohad a spájzban! Nőstényoroszlánjaink pedig azzal állnak meg egy dugásra, amelyik hím ad nekik egy rothadó húst, de célja ezzel nem a szaporodás, hanem maga a hús. Ezért van, hogy csak a legsilányabb, sunyi egyedek szaporodnak, akik más, erős egyedektől lopják el a rothadó gazellákat, de mivel a sunyik spájza van tele, ezért övék a nőstény.
Sokszor előfordul az is, hogy nőstényeink depressziósak. Hiába fogtak ki maguknak egy jóravaló hímet, elvárják, hogy ne egy, hanem két gazellát ejtsen el. Ha erre képes, akkor hármat. Majd négyet. Ha erre már képtelen, akkor a nőstény őrjöng és új hím után néz, de viszi magával a rothadó húsokat.

Folytathatnám a történetet ezer további fordulattal, de bármit is teszek hozzá, a végeredmény sajnos az, hogy a mi oroszlánjaink populációja genetikailag romlik, miközben a rohadó hús mennyisége nő. Majd eljön az utolsó légvétel ideje és rájövünk, milyen fölösleges volt a két gondoskodási időszak között ez a hajsza a rohadó húsért! Mennyi más teremtményt elláthatott az volna frissen, akik a természet körforgásában az én életem biztosítékai! Pont őket nyírtam ki az esztelen felhalmozásommal. Mire jutottam? Arra, hogy még hátra hagytam öt oszló gazellát, melyért a többi oroszlán civakodik, de nekem már csak egy mély szippantás kell a szavanna friss levegőjéből, melyet azelőtt sohasem figyeltem, soha nem élveztem! Csak most tűnik fel ennek üdítő, éltető illata, amikor már tüdőm nem képes beszívni azt

Az embert élete könnyen kisiklik, ha elveszti az arányokat. Néha későn jövünk rá arra, hogy rengeteg minden eltérített minket a pályánkról. És az eltérítők közt még a legközelebbi családtagjaink is ott voltak, akikkel nem sikerült rendezett kapcsolatban élni. Milyen szép is a teremtés és az abban levő arányok, harmónia! Az igazi dzsihád ennek a rendnek a fenntartása.

Mondd: Ha atyáitok, fiaitok, fivéreitek, asszonyaitok, családjaitok, a vagyon, mit elnyertek, a kereskedelem, minek kudarcától féltek, nagyobb szeretetben áll számotokra, mint Allah, az Ő Prófétája és a küzdelem az Ő útján, akkor várjatok, míg Allah meghozza ítéletét. Allah nem vezeti a züllöttek népét. (Korán 9:24)

Ha Evilági vágyainkat, kötődéseinket, élvezeteinket jobban szeretjük, mint Allahot és ezért nem csatlakozunk az Ő Ügyéhez, akkor nem Allah Ügye fog csorbát szenvedni, hanem mi magunk. Allah véghez fogja vinni, amit akar, akár velünk, akár nélkülünk. Ha nem csatlakozunk, csak mi veszíthetünk, mert megtagadunk magunktól valamit, ami spirituálisan gazdagabbá tenne minket.