h i r d e t é s

Ráolvasás, amulettek, szemmelverés az iszlámban

Olvasási idő
10perc
Eddig olvastam
a- a+

Ráolvasás, amulettek, szemmelverés az iszlámban

2020. február 22. - 16:26

A MU’AWIDATAYN (113. AL-FALAQ és 114. AN-NAS Szúrák) jelentősége

Különítsük el: létezik egy olyan hit és hagyományvilág, amit az ember tudata képez le magának és idővel egyre jobban távolodik attól a helyzettől, melyben kialakult. Majd babonákká, pogány tradíciókká torzulnak. Ez az Iszlámban tiltott.

Aki viszont tudja, hogy az Iszlám miről szól és felfogja, hogy Allah nem csupán az emberi tudat által befogott világ, hanem az összes világ Ura, annak számára érthető fogalom annak az Ismeretlen, vagy Láthatatlan Világnak létezése, melyben éppúgy vannak lények, mint a Látható Világban. Persze ezeket nem a középkor katolicizmusában lefestett szárnyas, patás és szarvval ellátott formákban kell elképzelni, ami eredendően a többezer éves óegyiptomi világkép lényeinek továbbvitele. Érthető, hiszen a kereszténység kialakulásának bölcsője Alexandria volt, ahol ezek a képek jelen voltak. Az Iszlámban az ember nem formálhat még magán belül sem képet egy láthatatlan világról.

Viszont a Korán tudtunkra adja ezen világok és a bennük élő teremtmények létét. Ezeket lehet dzsinneknek, démonoknak, szellemeknek, angyaloknak stb. hívni, de ezek csak nevek. Ők is mind Allah teremtményei és Őt kell, hogy szolgálják. Ezt a szolgálatot tagadta meg Iblisz (a keresztény kultúrkörben Lucifer), vagy egy ideig a dzsinnek, akik fölé Allah (SWT) Salamont (Szulejmánt) ruházta fel hatalommal, hogy rendbe szedje őket. Az ő fizikai erejüket vonta be Salamon a Templom építésébe, illetve Harut és Marut (Korán 2:102) angyalok voltak azok, akik Allah parancsát teljesítve kísértették meg az embereket mágiával, jövendőmondással, de csak azért, hogy végül bebizonyosodjon Allah mindenek felett álló valósága.

Ettől függetlenül máig vannak olyanok, akik a Láthatatlan Világ lényeit hívják segítségül. Ennek hatalmas történelme van Afrikában Dzsu-dzsu, Gri-gri és számos más néven. Az FB terjedelme nem teszi lehetővé, hogy ezekről részletesen írjak, így maradjunk közvetlenül az Iszlámnál. Ugyanis a Prófétával (béke reá) is megesett a mágia. Ha az ő történetét alaposan megismerjük, akkor pontos képet kaphatunk, miként viszonyuljunk ezekhez és hogy emelkedjünk ezek fölé. Az alábbi ismertetést Sayyid Abul Ala Maududi Tafhim al-Quran – The Meaning of Quran munkája alapján közlöm, melyet a 113. és 114. Szúrák bevezetőjénél használtam fel Korán fordításomban, magyarázatomban. Ez a pár oldal akkor válik teljessé, ha az említett két Szúrát is hozzáolvassuk a magyarázatokkal együtt.

A Hudaybiyahi békeszerződés után, a Próféta (béke reá) visszatért Medinába. Zsidók küldöttsége jött Medinába Khaibarból a Hidzsra 7. évének Muharram havában, hogy találkozzanak Labid bin Asammal, a híres mágussal. Labid az Anszarokhoz, a Bani Zurayk törzsbe tartozott. Így szóltak hozzá: „Te jól tudod, miként bánt el velünk Mohammed. Mindent megpróbáltunk, hogy mágiával hatástalanítsuk, de nem jártunk sikerrel. Hozzád jöttünk, mert te vagy a legjobb mágus. Itt van három aranypénz. Fogadd el ezeket és tedd ki Mohammedet egy erős varázslatnak.”

Akkoriban a Prófétának volt egy Zsidó fiú kísérője. Segítségével sikerült megszerezniük a Próféta fésűjét, benne pár szál hajával. Mágia alá vetették a hajat és a fésűt egyaránt. Pár Hadisz szerint maga Labid folytatta le a szertartást, de voltak, akik szerint Labid nővérei végezték, akik Labidnál gyakorlottabbak voltak. Akárhogy is volt, a varázslat alá vetett tárgyakat Labid egy pálma burokleveleibe helyezte, azt pedig Dharwan kútjának fenekére egy kő alá rejtette Bani Zurayq törzsénél. A varázslat egy egész évig tartott, míg hatni kezdett a Prófétánál (béke reá). Az év elteltével a Próféta nem érezte jól magát. Az év utolsó negyven napja, azon belül is az utolsó három volt a legsúlyosabb. A Próféta többször nem volt magánál. Azt hitte, hogy megtett valamit, amit nem tett meg, úgy gondolta, hogy meglátogatta a feleségeit, de nem volt náluk, olyasmit látott, amit nem láthatott. Sokan látták, hogy különös dolgok történnek a Próféta körül, de azt senki sem tapasztalta, hogy Prófétai kötelességeinek ellátásában csorba esett volna.

Arról egy Hadisz sem szól, hogy a Koránból ezekben a napokban elfelejtett volna egy verset, vagy rosszul idézett volna. Beszédeiben sem volt zavar, ellentmondás, nem vétett el imát. Ha ez bekövetkezett volna, nem lehetett volna kimagyarázni Arábia egész területén, hogy egy varázsló hatalma felülkerekedett Isten követének hatalmán. Így a Prófétai pozíciójában nem esett kár, csupán magánéletében jelentkeztek zavarok. Egy napon Aisha házában volt és felgyógyulásáért imádkozott Allahhoz. Majd elaludt és mikor felébredt így szólt Aishához: „Uram megadta nekem azt, amit kértem Tőle.” Aisha kérdezte, mi volt az, majd ő így felelt: „Két ember (Angyal) jött hozzám. Egyik a fejemhez ült, a másik a lábamhoz. Az egyik azt kérdezte: ki tette ezt? A másik mondta: Labid bin Asam. Mivel tette? Válaszolt: Fésűvel, amit pálmalevelekbe tekert és Dharwan kútjának mélyére rejtette egy kő alá Bani Zurayq törzsénél. Mit lehet tenni? A másik így szólt: A kutat ki kell üríteni és a tárgyakat ki kell onnan emelni a kő alól.

A Próféta elküldte Alit, Ammar bin Yasirt és Zubairt, akikhez két fő csatlakozott Bani Zurayq törzséből. Később a Próféta is megérkezett a kúthoz a követőivel. A vizet eltávolították és megtalálták a pálmalevelet. Kibontották és benne volt a fésű a hajjal, ami mellet egy zsinór volt kilenc csomóval és egy viaszfigura tűkkel összeszurkálva. Gábriel alászállt és így szólt: Ismételd el a Mu’awidataynt (113.Al-Falaq és 114. An-Nas Szúrák). Amint a verseket ismételte, kibomlott egy csomó és kiesett egy tű. Amikor a két Szúra utolsó szavai is elhangzottak, mind a kilenc csomó kioldódott, minden tű kiesett a viaszfigurából és vége lett az ártásnak. Magához rendelte Labidot és kérdőre vonta. Mindent bevallott és a Próféta hagyta őt elmenni. Soha nem állt bosszút senkin, bármit is tettek ellene.

A mágia Mohammed személyét (béke reá) érintette, de a Prófécián nem hagyott nyomot. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyzést tenni a mágiával kapcsolatban, amit tudományos alapon nem lehet megmagyarázni. Sok dolog van azonban, amit látunk, tapasztalunk, megélünk és tudományos magyarázattal nem tudunk érvelni, valójában mi is történik? Ha nem tudunk megmagyarázni valamit, az nem jelenti automatikusan azt, hogy az a jelenség nem létezik. A mágia egy pszichológiai jelenség, ami hat a testre és az értelemre, ahogy fizikai dolgok is hatást gyakorolhatnak az értelemre a testen keresztül.

Ráolvasások, amulettek az Iszlám megítélésében

További kérdést vet fel a két Szúrával kapcsolatban az, hogy van-e helye az Iszlámban a ráolvasásnak, varázslatnak és amuletteknek, van-e ezeknek egyáltalán hatásuk? Ez a kérdés több Hadiszban is visszatér.

A Próféta (béke reá) lefekvés előtt minden este, különösen, ha beteg volt, a Mu’awidateynt recitálta (egyes közlések szerint a Mu’awidateyn és pl. Qul huwa-Allahu-Ahad) háromszor, majd belefújt a tenyerébe és tenyereivel végigdörzsölte testét, fejétől egészen a lábáig. Amikor olyan beteg volt, hogy ezt nem tudta megtenni, akkor Aisha recitálta a Szúrákat, majd a Próféta kérésére belefújt az ő tenyerébe és azokkal bedörzsölte testét. Ezt erősíti meg Bukhari, Muslim, Nasai, Ibn Madzsah, Abu Da’ud Hadisza és Imám Malik Mu’attája. Ők mind Aishát jelölik meg forrásként, mint aki a Próféta magánéletét a legjobban ismerte.

Mik a legfontosabb vallási aspektusok, amiket mindenképpen ismernünk kell? Számos Hadiszban Abdullah bin Abbasz közli a Prófétáról a következő mondást: „Az én Ummám emberei közül azok jutnak be számadás nélkül a Mennyországba, akik nem bélyegeznek meg senkit, nem foglalkoznak varázslattal, nem vesznek magukra ómeneket, amuletteket, hanem Allahra hagyatkoznak.” (Muslim). Mughira bin Shubah közlése szerint a Próféta így szólt: „Aki maga is ráolvasással, varázslattal kezelteti magát, függetleníti bizalmát Allahtól.” (Tirmidhi). Abdullah bin Mas’ud arról tudósított, hogy a Próféta helytelenített tíz dolgot, melyek közül az egyik a gyógyító bűvöletre és amulettekre való ráolvasás, ahol a Mu’awidataynt recitálták. (Abu Daud, Ahmad, Nasai, Ibn Hibban, Hakim). Néhány Hadisz azt igazolja, hogy az elején a Próféta megtiltotta a gyógyító ráolvasást és amulettet, de később engedélyezte azzal a feltétellel, ha a politeizmus jegyei nem kerülnek be a gyakorlatba.

Mindenképpen Allah neveit és a Koránt kell recitálni. Minden szónak érthetőnek és jól kivehetőnek kell lennie, semmi bűnre utaló kifejezés nem alkalmazható. Fontos, hogy senki sem hagyatkozhat magára a ráolvasásra, mert mindent Allah akarata dönt el, nem a ráolvasás. Nézzük, mit mondanak a Hadiszok.

Tabarani és As-Saghir közölte Alira hivatkozva a következőt: „Egyszer a Prófétát ima közben megmarta egy skorpió. Amikor véget ért az ima, a Próféta ennyit szólt: Allah átka a skorpióra. Nem kíméli az imádkozót, se mást. Sót és vizet kért, majd bedörzsölte a marás helyét vízzel és sóval, miközben ezt recitálta: Qul ya ayyuhal-kafirun, Qul Huwa Allahu ahad, Qul a'udhu bi-Rabbilfalaq és Qul a'udhu bi-Rabbin-nas, mindegyiket végigmondva.”

Ibn Abbas közölte a következőt: „A Próféta (béke reá) Hasan és Husein (unokái) fölé hajolva így könyörgött: U'idhu kuma bi-kalimat Allahit-tamati min kulli shaitan-in wa hammati-wa min kulli aytin-lam nati: „Allah feddhetetlen szavaira bízlak titeket minden gonosztól, aggodalomtól és minden ártó tekintettől.” (Bukhari, aki Ahmad, Thirmidi és Ibn Madzsah hivatkozási láncát használja.)

Muslim, Muwatta, Tabarani és Hakim említik meg Uthman bin al-As’ath-Thaqafit csak pár szó eltéréssel, de a lényeget tekintve hasonló módon: „Elkísértem a Prófétát (béke reá) és így szóltam hozzá: Amióta Muszlim vagyok, fájdalmat érzek a testemben, ami meg akar ölni. A Próféta erre így szólt: Helyezd a jobb kezedet oda, ahol a fájdalmat érzed és mondd: Bismillah háromszor, majd A'udhu billahi wa qudratihi min sharri ma ajidu wa uhadhiru (Menedéket keresek Allahban és az Ő hatalmában a gonosztól, amit itt találok, ami félelemben tart) hétszer, majd dörzsöld meg a kezed.” Ahmad és Tahavi hivatkozik Talq bin Alira: „Megmart egy skorpió a Próféta (béke reá) jelenlétében. Ő recitált valamit és kezeivel bedörzsölte a marás helyét.”

Muslim egy Hadiszt közöl Abu Said Khudritól: „Egy alkalommal a Próféta megbetegedett. Eljött hozzá Gábriel és így szólt: „Ó, Mohammed, beteg vagy? A Próféta jelezte, hogy igen. Gábriel folytatta: Rád fújok Allah nevében, hogy gyógyulj ki abból, mi bajodat okozza, minden gonosz lélek gonoszától és az irigy ártó tekintetétől. Allah állítsa helyre egészségedet. Rád fújok az Ő nevében.”

Imam Ahmad közli Hafsa, a „Hűség anyjának” hivatkozását: Egy napon a Próféta meglátogatott engem a feleségei házában és vele volt egy asszony, akit Shifának hívtak. Az emberek bőrén levő hólyagokat meg tudta gyógyítani ráfújással. A Próféta meghagyta neki, hogy tanítsa meg Hafsát is erre.”

Ahmadre és Ibn Madzsahra hivatkozva Muslim egy Hadiszt közöl Dzsabir bin Abdullahtól: „A Próféta (béke reá) megtiltotta, hogy ráfújással gyógyítsunk. Az emberek Amr bin Hazm klánjából eljöttek hozzá és így szóltak: „Egykor volt egy formulánk, amit mi ráfújással alkalmaztunk, amikor skorpió, vagy kígyómarást gyógyítottunk. De te betiltottad ezt a gyakorlatot. Majd recitálták a formulát, amit használtak. A Próféta így szólt: „Nem látok semmi rosszat benne. Aki jót tud tenni testvérének, az tegye meg.”

Muwatta közli, hogy Abu Bakr elment a lánya, Aisha házába és látta, hogy rosszul van. Egy Zsidó asszony kezelte őt ráfújással. Abu Bakr így szólt: „Úgy fújj rá, ha ráolvasol, Allah Könyvét használd!” Ez azt mutatja, hogy az Írás Népe a Tórát és az Evangéliumot használták ráolvasásra, ami szintén megengedett volt.

A Fatiha Szúra és a Mu’awidatayn közti kapcsolat

Érdemes odafigyelni a Korán kezdetére és végződésére, illetve a kettő közti kapcsolatra. A Korán Szúrái nem időrendben álltak össze. A Próféta (béke reá) rendezte a verseket, melyek 23 éven keresztül nyilatkoztak ki, ebbe a sorrendbe, ami mind a mai napig változatlan. A kinyilatkoztatások különböző alkalmakkor, különböző szükségletekre adtak Útmutatást Allah parancsolásából. A Korán a Fatiha Szúrával kezdődik és a Mu’awidataynnel zárul. A kezdő sorok, Allahot dicsőítik, Aki a Világok Ura, a Megbocsájtó, a Könyörületes, a Végítélet Napja Birtokosa. A szolgáló aláveti magát: „Uram! Csak Hozzád imádkozom, és csak Benned keresek menedéket. A legsürgősebb segítség, amit kérek, hogy vezess engem az Egyenes Ösvényre.” Válaszképpen Allah lebocsátja az egész Koránt. Az ember Allahhoz imádkozik, Aki a Hajnal Ura, az emberek Ura, az emberek Királya, az emberek Istene, mondván: „Csak Benned keresek menedéket és védelmet a gonosztól, minden teremtmény félrevezetésétől, különösen az ördögök sugdolózásától, legyenek azok akár emberek, vagy Dzsinnek, mert ők az Egyenes Ösvény követésének legnagyobb akadályai!” Így nem maradhat senki értő, gondolkodó hívő előtt rejtve, hogy a kezdet és vég összefügg, egymást hordozzák.

Címkék: