Jókedvem csak fokozta a reggeli hírek hallgatása az ATV-n és a Hír tv-n. Egy szót sem hallottam Rogán Tóniról, sem a letelepedési kötvényről, Orbán gazdagságáról stb. Meg van viszont az újabb gumicsont, az óraátállítás, és nem hallgathatom el személyes érintettségem sem: „felkerült a térképre” szülőfalum Kaszaper.

Kezdem a gumicsonttal, mint közéleti ember legyek szerény. Az egyik Jobbikos képviselő beterjesztett a parlamenti gazdasági bizottság elé egy olyan javaslatot, hogy ne állítgassuk évente kétszer az órát, hanem lépjünk át a nyugati orosz időzónába, azaz legyen egy órával minden előrébb. Tényleg ez igazán nagyon jó lenne. Például nem kéne azon töprengeni reggelente, hogy vajon Putyinovgrádba felkeltek-e már, vagy még alszanak? Vajon ott felkelt-e már a nap, vagy csak egy óra múlva fog. Délután ötkor már nem lenne sötét. Megvallom engem is rettenetesen zavar, hogy a déli szunyókálást teljesen el kellett hagyni, mert mire felébredek, már este van. A Fideszes képviselő is az ATV-n csillogó szemmel mondta, hogy természetesen ez egy támogatható ügy (nem úgy mint a letelepedési kötvény beszüntetése) és ők a támogatható ügyeket támogatják pártállástól függetlenül. Jaj de szép! 

Közben eszembe jutott valami, mert mégis csak mérnök vagyok és a logika nem hagy békén. Itt duruzsol folyton a fülembe a fene egye meg. Nyáron úgy csináltunk reggel hétkor, mintha már nyolc óra lenne. Télen meg úgy, mintha hét.

Egyfelől: Ha átállítjuk az orosz időzónára óráinkat, a környező Európai partnerországoktól eltérő időintervallumra, akkor becsapjuk magunkat és a partnereinket, mert azt hiszik, hogy, pedig dehogy. 

Másfelől: Ha nem állítjuk át, depressziósak leszünk a téli sötét órák miatt. (Bár én egy olyan próbát is meggondolnék, hogy ha leváltjuk a Fidesz korrupt rendszerét, nem kapnánk-e azonnal több fényt?)

Harmadrészt: Ha nem 8 óra lenne a munkakezdés az országban, hanem fél nyolc, vagy hét, akkor senkit nem csapnánk be, sem magunkat, sem másokat. (Az is igaz viszont, hogy ebben az országban már csak az óra az egyetlen, ami az, aminek látszik. Miért van ez még mindig balliberális üzemmódban?)

A személyes ügy: Kaszaper, a szülőfalum. Hadházy Ákos korrupcióellenes harcostársam mesélte el, a szokásos korrupcióinfóján, hogy a Voldemort ügy kapcsán ismertté lett Fideszes képviselő Simonka Gábor Kaszaperen egyetlen nap, egyetlen helyen három szociális szövetkezetet jegyeztetett be, nyilván pályázati pénzek (hát, hogy is nevezem …megmentése) elnyerése érdekében. 

Ravasz ez a Simonka gyerek. Nem a falut reklámozta közvetlenül, hanem nyilván arra számított, hogy ennek kapcsán én fogom elmondani a legszükségesebb információkat a faluról.

Ahogy el szoktam mondani a hivatalokban is, amikor megkérdezik, hogy Magyarországon van-e, vagy milyen bírósági ügy volt, ami híressé tette? Ha láthatóan hiú a hölgy, aki kérdezi, azt szoktam mondani, hogy ez egy régebbi település, tán még meg sem született, amikor ezt a települést már feljegyezték. A gyanútlan kérdés, hogy olyan fiatal? ( A szeme sarkában felfedezem, hogy nem véletlen, hogy nem tudhatom.) Igen, még nincs egészen nyolcszáz éves. Ilyenkor azért csillogtatni is szeretem elmém, és hozzáteszem. Tudja mit jelent a per? …?

Dombot, magaslatot, hegyet. Az Alföldön ezt a magasságot, három- négy méterre értik. Amikor viszont a folyószabályozások előtt a Kőrösök áradáskor feltelítették a homokos talajt talajvízzel, bizony ez a pár méter is elég volt a túléléshez. 

Hirtelen eszembe jut, hogy láttam-e a falu határában rovásírással is kiírva valamit. Pedig az idén is voltam ott. Na’ mindegy, aki olvassa onnan gyorsan bízzon meg egy három évnél nem idősebb gyereket, vagy valami mást, hogy húzzon pár krix-kraxot egy táblára, úgysem érti senki azoknak az értelmét, tán nem is fontos, csak olyan jól mutat, olyan magyaros, ősi mélymagyaros.