A hatalomgyakorlásnak több változata van! Az egyik a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés a közösséggel szemben. A másik, szélsőség, a naturális erőszakkal történő visszaélés, magyarul a mészárlás. A kettő között több árnyalat létezik a körülményektől függően. A puha, és eléggé intellektuális, hagyományos fogalommal, jobboldali amerikai hatalom a Szovjetunió létezésével függött össze. A körülmények átalakulásával eltolódik, tolódott a haszonszerzés a gyilkosságok és háborúk irányába. Az hiszem, ez látszik jól, még kitüntetés is járt érte Obamának. 

A mostani állapotok, amit szélső jobbnak nevezek, mindössze a cinikus, despotikus hatalomgyakorlással egyenlő.  (Morálisan, korábban nem engedhették volna, hogy Obama kitüntethető lehessen). Jobboldal előretörése semmit nem jelent, csak azt, hogy korlátlanul gyilkolhatnak, Keleten és Nyugaton egyaránt. Azok a fogalmak, ideológiák, amelyekkel ezt próbálják letakarni, jelzik, hogy a szélsőségeknek ezt a jobboldalinak titulált, de nevezhetjük bárhogyan, a morálisan züllött, intelligencia hiányában szenvedő népesség köréből varázsolja elő a háttérhatalom. Nálunk is így van. A háttérhatalmat mereven korlátozta a hatalmi egyensúly mint régebben, ami a fegyverek egyensúlyától függött. Ha túléli az emberiség, létre kell jönnie egy újabb, a faj kiirtását megakadályozó, ellentétes szövetségi rendnek. Ennek esélyei, pillanatnyilag nem látszanak, csak a káosz. Talán nem is alkalmas a faj a túlélésre. 

Bárhová próbálod a humanisztikus törekvéseket illeszteni, mindenhol elutasításra lelsz, minimum összeférhetetlen leszel. 

Majd amikor a hullák közül kell kiszedni a még életrevalókat, akkor lesz újra érthető a humanizmus. Addig meg lázasan keressük a tartalmatlan fogalmainkkal a valóságot és a megoldásokat. 

Utólag próbáltam megérteni, miről is van szó! A helyzet mai értékelése hasonló, amikor a rossz orvos a tünetekkel van elfoglalva és azt diagnózisként írja le. A régi fogalmaink determinisztikusak, amelyekkel a totalitás rendszerében nem tudunk tájékozódni, funkcionálisan jelentéktelenek, de mi tudománynak hisszük.

Részigazságokat tekintünk a totális rendszerre érvényesnek.

Amikor ezek egymásnak ellentmondanak, akkor kezdődhetnek a "hitviták", kinek van igaza!

Senkinek! 

Egy fajta igazságot ismerek csak, az nem más, mint szelíd és alázatos törekvés a teljesség, esetünkben a társadalmat vezérlő szabályok megismerésére. Isten engem úgy segéljen! 

A hatalom ezért is gyűlöli az értelmiséget, a gondolkodást, ettől ateista még akkor is, amikor az egyházi hatalmasok seggét fényezik!

Az időszerűség kedvéért, vasárnap asszisztálhatunk egy olyan műtéthez, amiről nem tudunk semmit, csak azt, hogy kellene valamit kezdeni a beteggel! 

Ilyenkor nincs jó döntés, halasztani, időt nyerni meg már nincs esély, hogy tisztázzuk mi a helyes! Ebben az esetben nincs baj, nem számít, mit csinálunk! Viszont nyomasztó lehet, hogy a műtét sikerült, a beteg meghalt. ebben mély igazság van, csak közhelynek számít azoknak, akik nem értik, miért!

Erre a helyzetre alkalmazom a diagnózisomat, hogy a pesszimizmus egybeesik a realizmussal. Seneca vigasztalása most is jól jön: "túléltük Tiberiust, Nerot, Caligulat, és eltelt az életünk". Sokunké, valószínűleg, igen.

Szerelő