Simicska Lajos ismert üzletember, az alapvetően jobboldali média hazai császára, aki a Fideszt szinte indulása óta támogatja, s működésének köszönhetően a párt nagyon komoly médiaapparátust tudhat a háta mögött.

Olyan erejűt, mely a lényegét tekintve mindenkoron inkább baloldali sajtó számára is meglepő erejű ellenfélnek (vagy inkább ellenpontnak) minősül mára.

Azonban az Orbán és Simicska között az utóbbi időben radikálisan megromlott kapcsolatnak eredményeképpen az érintett médiumok vezetői óhatatlanul választás elé kényszerültek: Simicska, vagy Orbán? Nyilván nem lehetett könnyű eldönteni, hogy merrefelé húzzanak, de a választás elkerülhetetlenné vált, s lépniük kellett. Így döntöttek. Pénteken, február 6-án a Hír Televízió, a Lánchíd Rádió és a Magyar Nemzet vezetősége is lemondott. Simicska, aki a szóban forgó médiumok tulajdonosi köréhez tartozik, tajtékzik.

A média Magyarországon sajnos képtelen pártfüggetlen módon működni, hiszen a pénz mindig érkezik valahonnan, s egy több tucat szakembert rendszeresen foglalkoztató napilap, rádió, vagy televízió számára lehetetlenség ma hátszél nélkül anyagilag is igazán eredményesen működni. Ez, ha tetszik, ha nem, így van. Úgy fest, hogy a Simicska-Orbán tengelyen ezidáig működő médiumok életében komoly változás következik. Ennek kimenetelével kapcsolatban azonban egyelőre nem érdemes találgatásokba bocsátkozni. Ami azonban nagyon valószínű: a Magyar Nemzet, illetve a Hír Televízió, s a Lánchíd Rádió háza táján jelentős változásokra számíthatunk. Azt persze szintén nem tudhatjuk, hogy az új vezetők kinevezése után egy komoly, jobb oldalról érkező, folyamatos kritikára számíthatunk-e, avagy Simicska bosszújára.

Ha a kormány véglegesen elveszíti legjelentősebb médiapartnereit, nem lesz könnyű helyzetben. Nem csupán kevesebb támogatóval számolhat majd, de talán kényes belső információk kiszivárogtatására és szakadatlan, meglepő módon a mérsékelt jobboldalról érkező kritikára is számíthat.

Nos, akárhogy is, az bizonyos, hogy ilyen még ne volt az elmúlt nyolc évben. A baloldal türelmetlenül várja a belső robbanást, a kormány ugyanezt igyekszik elkerülni, Simicska pedig árulásnak minősítve a vezetők lemondását, ki tudja, hogyan dönt a továbbiakat illetően.