Autóhirdetés: Mercédesz megkímélt állapotban, extrákkal, bőrüléssel eladó.

A röhej az, hogy ez komoly és így keresünk párt, így veszünk autót. Külső jegyek alapján. Kit érdekel egy levelezésben az, hogy partnerem milyen háziasszony, mennyire nyitott a tudásra, képes-e szeretetet adni és fogadni? Erről egy szó sem esik, de hiába is esne, úgyis csak pozitív szavak cserélnének gazdát, melyeknek semmi igazságtartalma nincs. Egy a lényeg: dugunk, vagy nem?

A Mercedes esetében sem érdekel senkit az erőátviteli szerkezetek leírása, a sebességváltó működése és egyéb olyan ismertetés, ami a gépezet valós tartalmát adja. A lényeg a bőrülés és az extrák! Ha a kocsi lerohad valahol, akkor cseszheted az extrákat és az üléseket!

A külsőségek váltak lényeggé! A tartalmak pedig nem kerülhetnek elő, mert már nincsenek. A külsőségek pedig a szomszédoknak való megfelelést helyezik előtérbe, ami életre hívja az irigykedést, versengést a semmire és mindez út a teljes kiüresedés felé.

Mivel a politika nem normaalkotó, hanem normákra csatlakozik, mert népszerűséghajhász, így kap szavazatokat, ezért felerősíti a folyamatokat. Ami pedig normaalkotó lenne, az befekszik a politika szárnyai alá, mert azzal tartatja el magát.

A politika és az alájuk tartozó bűnszervezetek, így az egyházak kitermelik társadalmaink leépülését.

Pont azt teszik tönkre, amit építeni és védeni kellene. Ez a család. A család minősége a párok alkalmasságán múlik. Nem biológiai alkalmasságán, hanem lelki, felelősség béli és tudati alkalmasságán. Nem azon, hogy egy pár kire szavaz, mert akkor kap támogatást vagy kedvezményes hitelt, hanem azon, miként viselik el az élet viszontagságait, hogy nyújtanak élmény egymás számára egy életen át. Az élményeket pedig nem csak a külvilágban, hanem egymásban is meg kell találni. Egy kiüresedett társadalomban ez egyre nehezebb. Hiszen élményt csak tartalom alapozhat meg. Hol kezdjük el? Vonatkoztassunk el a politikától, maradjunk szűk családi körben. Itt tudunk magunk is tenni a jobbításért. A gyerek-szülő viszony meghatározó:

Urad elrendelte, hogy ne imádkozzatok máshoz, csak Hozzá, a szülőkkel szépen viseltessetek. Ha egyikük, vagy mindkettő megérik nálad öregségüket, ne mondd nekik „Fúj!”, s ne vesd meg őket, hanem mondj nekik tisztes szót. (Korán 17:23)

A spirituális és morális kötelezettségeket helyezi egymás mellé. Egyedül csak Allahhoz imádkozhatunk, mert senki más nem érdemes rá: „mert én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek.” (Exodus 20:5).

A Biblia Exodus fejezetét összehasonlításképpen idéztem. A Júdaizmusban az atyák vétke több nemzedékeken át beárnyékolja a fiak életét. Ezt az Iszlám nem vallja. Az Iszlámban mindenki csak a saját vétkéért felel.

Szegd meg feléjük alázatosan szárnyadat kegyelemből. Mondd: „Uram! Kegyelmezz nekik, ahogy ők engem neveltek gyermekként. (Korán 17:24)

A metafora egy szárnyával a fiókáit védelmező madár képét vetíti elénk, ami két dologra utal: 1. Amikor a szülő élete teljében volt és a gyermek védtelen, gondoskodó szeretete áradt a gyermek felé. Amikor a gyermek felnő, ő válik erőssé és a szülőkön gyenge öregkor hatalmasodik el. Tehet-e a gyermek kevesebbet annál, mint viszonozza, amit ő kapott? 2. A gyermek alázattal kell, hogy közeledjen a szülőhöz, mivel ők mindig a szülei maradnak. Itt nyilvánul meg az a szerető gondoskodás, amit Allahtól kapunk és részünk van ebből szüleink felé egy kis részt törleszteni. Ezért a szülők iránti kötelezettségeink spirituális térbe érnek és ott is kötelezettségekké válnak.

A fenti aya megbocsájtásra, türelemre hív a szülő felé akkor is, ha ő más nézetet vall, másképpen látja a világot. Ne feledjük, hogy ez az aya 1400 évvel ezelőtt nyilatkoztatott ki, amikor a szülő hitetlen, bálványimádó is lehetett, a gyerek pedig hívő! Ez abban az időben ég és föld volt! Óriási útmutatás! Ezzel szemben ma pártpreferencia, vagy sokkal elenyészőbb különbségek miatt is szakad a család.

Ha felfogtuk a család fontosságát, ezen belül tudnunk kell, ki az, aki a legérdemesebb a tiszteletre. Az Iszlámot sokan nőket elnyomó vallásnak tartják. Íme a próféta (béke reá) szava az anyáról, az életet adó nőről. Allah után az anya az első! De nem csak első, hanem második, sőt harmadik is! Csak őt követi az apa!

Abu Hureira tudósítása:

Egy ember Allah prófétájához (béke reá) jött és megszólította: „Ó, Allah prófétája! Ki az, aki legérdemesebb arra körömben, hogy legszebb bánásmódban részesítsem? Erre ő (béke reá) így válaszolt: édesanyád. És utána ki, kérdezte az ember? Erre ő: édesanyád. És utána ki? Erre ő: édesanyád. És utána ki? Erre ő: édesapád.”

Szahih, autentikus

Forrás: Szahih Bukhari, Jómodor és Illem Könyve(Adab), 5973. hadisz.

Itt vetődik fel a kérdés: egy korban, ahol csak dugásra szűkül le a férfi-nő viszony, majd megy mindenki a maga dolgára, mennyire érvényes a fenti hadisz? És itt nem a hadisszal van baj, hanem velünk, akik e korban élünk! Maradjunk annyiban, hogy vannak kivételek, akikre érvényes és törekedjünk arra, hogy egyre többekre legyen újból érvényes.