1999. augusztus 11 — a dátum, amire a ’80-as évek, ’90-es évek elejének gyermekei már emlékeznek, amiről az akkori felnőttek mai napig anekdotáznak. Ezen a dátumon Magyaroszágról teljes napfogyatkozást lehetett megfigyelni, Összesen alig több mint 2 percre sötétült el az ég, a Szombathely-Szeged tengelyen és a közéjük eső településeken lehetett a legjobban megfigyelni az égi tüneményt.

Tömegek mentek a Balatonra is, hogy a partról figyelhessék milyen az, ha pár percre besötétedik az ég. Egy pillanatra akkor megállt a világ. A madarak csiripelése elcsendesedett, furcsa árnyéktalan és kontúrtalan lett a vidék, éjszakai csend lett, jópár fokot hűlt a levegő. Legközelebb Magyarországon teljes napfogyatkozást 2081 szeptemberében figyelhetnek meg majd a szerencsések.

Addig 2075-ben lesz egy úgynevezett “gyűrűs”, de, ha tudunk utazni ezért a fantasztikus élményért, akkor hozzánk legközelebb 2026 augusztusában lesz megfigyelhető teljes napfogyatkozás, Spanyolországból és Izlandról, illetve ugyanúgy Spanyolországban 2027-ben is megismétlődik ez. 2028-ban immár Portugáliával kiegészülve gyűrűs változatot lehet majd tapasztalni az égen.

A teljes napfogyatkozás definícióját a millenium közelében bebifláztuk: ilyenkor a Hold teljesen kitakarja a Napot, a bolygónk és a legfényesebb égitest közé kerül. A rendkívüli csillagászati esemény elsötétüléssel jár a Földön, de hogyan nézhet ki mindez az űrből?

Egy masszív, fenyegető árnyékfolt halad, és nem is látszik, hogy a sötét folt “alatt” éppen milyen földrészt, tájat látunk. Az első ilyen űrbéli képet éppen a “mi” napfogyatkozásunk során készítette Jean-Pierre Haigneré francia asztronauta, az egykori MIR-űrállomásról. Azóta persze a még fejlettebb technológiának köszönhetően megannyi kép és videó felvétel készült a tüneményről.

Viszont ez a repülőgépen rögzített felvétel sem semmi. 2016-ban, az Alaska Airlines járatán készült, hawaii landolásuk előtt. Majdnem 11 ezer méteren utasként és pilótaként is csodálatos élmény lehetett. (foldjaro.hu)