A tavaly a szükségállapot után arról töprengtem, hogy miért vált olyan erőssé a csoportos megbélyegző magatartás, és kézenfekvő megoldásként a kritikai gondolkodást ajánlottam az olvasók figyelmébe.

Akkor a társadalom jelentős része bűnbaknak nevezte ki a vendégmunkásokat, majd az orvosokat és ápolókat, aztán húsvét körül a roma kisebbséget és a román ortodox egyházat, illetve általában a hívő embereket. Számtalan kommentelő a közösségi médián ezeket a csoportokat tartotta felelősnek azért, mert Romániában is terjed a Covid-19 járvány, vagy amiért nem sikerült kellő mértékben megfékezni. Akkoriban a napi új esetszámok még az 500-at sem érték el, és egyetlen olyan nap sem volt, amikor az elhunyt személyek száma elérte volna a 40-et.

Azóta sok mindenen túl vagyunk, amiből mindenki számára nyilvánvaló kell legyen, hogy nem az említett csoportok voltak a felelősök a vírus terjedéséért, hanem egyszerűen világjárvány volt, van, ami mindenhol terjedt és terjed. Időközben a kutatók kifejlesztettek többféle védőoltást is, mindenhol elérhetővé tették a lakosság számára, ingyenesen. A hatóságok elindították az oltáskampányt, bejelentve, hogy ez az egyetlen módja a világjárvány megszüntetésének.

Jelenleg a nálunk eddigi legsúlyosabb járványhullámot éljük éppen, napi több mint 10 ezer új esetről számolnak be a hatóságok, és az elhalálozások százas nagyságrendűek. Mindeddig több mint 37 200 ember halt meg Romániában a Covid-19-cel összefüggésbe hozható módon.

Az aggasztó helyzetben hirtelen sokan rádöbbentek, hogy a romániai oltáskampány egyszerűen egy kudarc, és azokat tartják hibásnak, akik valamilyen okból nem vállalták az oltást: ők lettek az új bűnbakok, az „antivaxxerek”.

Szerintem ez így nem helyes, meggondolatlan ítélkezés, amivel ráadásul mindenkit egy kalap alá veszünk. A negyedik hullámért, a sok elhunytért, a korlátozásokért pedig nem azok a felelősök, akik egyelőre nem vállalták az oltást. Nem ők okozták ezt a helyzetet, hanem egy Sars-Cov-2 nevű vírus. Ez tény.

EGY MÁSIK ROPPANT MAKACS TÉNY, HOGY AZ OLTÁS VÁLLALÁSA JELENLEG ÖNKÉNTES ALAPÚ.

Akár tetszik, akár nem, egy önként vállalható tett visszautasítása csak nagyon korlátozottan – és csak morális szempontból – számon kérhető, hiszen ez a döntés nem egyértelműen vétek, szabályszegés vagy bűn. Amikor őket hibáztatjuk, akkor az emberi szabad döntés jogát vitatjuk el, ehhez pedig senkinek nincs törvényes joga. Egyszerűen azért, mert a védőoltás nem kötelező. Aki nem oltatta be magát, jogi értelemben semmilyen kötelességét nem mulasztotta el – legfeljebb az kérhető számon, hogy nem mérte fel tettének közösségi vonatkozását, és elmulasztott hozzájárulni a nyájimmunitás kialakításához. De a morális számonkérhetőség is csak akkor merülhet fel, ha az illető tájékozottsága és szabadsága biztosított, ami nem biztos, hogy a jelenlegi helyzetben adott.

Az év elején, januárban a közvélemény-kutatások szerint Románia lakosságának 35 százaléka jelezte, hogy vállalná az oltást, 27 százalék bizonytalan volt és 30 százalék utasította el egyértelműen – a többiek nem kívántak nyilatkozni.

Februárban egy másik felmérés szerint a bizonytalanok döntöttek: ekkor már a megkérdezettek 55,2 százaléka vállalta volna az oltást, és 39,4 elutasította, a többiek nem nyilatkoztak. A kérdőív az elutasítók esetében a miértre is rákérdezett. A többség azzal indokolta döntését, hogy tartanak a mellékhatásoktól, nem bíznak az oltás hatékonyságában, vagy egyszerűen csak túl keveset tudnak róla. Mindössze egy kisebbség – az elutasítók 18,5 százaléka – nyilatkozta azt, hogy azért nem akar oltást, mert nem hisz a vírus létezésében, vagy hogy mindenféle oltást ellenez.

Október elején a romániai lakosság átoltottsága mindössze 32 százalék körül van.

A fenti adatok figyelembe vételével kijelenthető, hogy nem azért nem működött az oltáskampány, mert a romániai lakosság nagy része vírustagadó, vagy valamilyen elvi alapon oltásellenes lenne. A romániai lakosság nem zsigerileg, reflektálatlanul „antivaxxer”.

Az alacsony átoltottság okát inkább a rossz kampányszervezésben és a rossz kommunikációban kellene keresni. Lépéseket lehetett volna tenni, hogy döntésében kitartson az az 55 százalék, aki vállalta volna az oltást, és mindent meg kellett volna tenni, hogy az embereket meggyőzzék arról, hogy az oltás hatékony, illetve hogy a valóban létező mellékhatásokkal együtt is biztonságos a Covid-19-hez képest.

Közhely, hogy minden kampány, amely meg szeretne győzni valamiről, első lépésként bizalmat kell kiépítsen, amihez folyamatos, következetes és hiteles kommunikáció szükséges, megfelelő példaképek és modellek felmutatásával.

Például amikor a lakosság elbizonytalanodott, mert kiderült, hogy bár nagyon ritkán, de valóban lehetnek az oltásoknak súlyos mellékhatásai, akkor nem azt kellett volna továbbra is kommunikálni, hogy „teljesen biztonságos”. Mert ez nem igaz, és nem nyugtat meg senkit, és a valóság letagadása növeli a bizalmatlanságot. Az sem meggyőző, hogy a politikai elit a tévében beoltatja magát: hiszen nagyon kevesen bíznak meg bennük, és az oltáskampányban elsődlegesen is érintettek, ezért nem lehetnek jó példaképek. Főleg, hogy ellentmondásosan nyilatkoznak, viselkednek, és nyáron – szabadság, vakáció – elengedték az egész oltáskampányt. Ettől a kezdeti rossz kommunikáció nem átgondoltabb és hitelesebb lett, hanem semmilyen – ami egy kampányban a lehető legnagyobb hiba, amit csak el lehet követni. Emellett meg gyakran arról beszéltek, hogy már túl vagyunk a járványon – őszre egyből beígérték a személyes jelenlétű oktatást -, és ezzel előre relativizálták a várható negyedik hullám súlyosságát. Illetve a járványügyi korlátozások paramétereit is folyamatosan, következetlenül felülírták.

Abban a helyzetben, amikor valaki nem bízik a kormányban, a pártokban, a politikusokban, az egészségügyben, és jobban fél az oltástól, mint magától a járványtól, akkor mennyire lehet meggyőző az a kommunikáció, hogyha beoltatjuk magunkat, ingyen miccset, kapagépet, masszázst kapunk, vagy egy lottóként is működő nyereményjátékban vehetünk részt?

ENGEM NEM GYŐZNE MEG…

Azt gondolom, hogy minket, akik már vállaltuk az oltást, nem a romániai hivatalos oltáskampány győzött meg. Mi azok a szerencsések vagyunk, akiknek megadatott a lehetőség, hogy önerőből, körültekintően tájékozódni tudjunk, vagy egyszerűen csak olyan környezetben élünk, ahol az emberek értelmes vitákkal, párbeszéddel meggyőzték egymást.

Figyelembe véve a romániai oktatás színvonalát, a tucatnyi súlyos társadalmi problémát, a közegészségügy leterheltségét és népszerűtlenségét, a közélet színvonaltalanságát, az általános műveltség és tájékozódni képesség szintjét, könnyen kiderülhet, hogy mi vagyunk a szerencsés kivételek. De Románia lakosságának java része teljesen magára maradt, mert magára hagyták a hatóságok. Ezért nem ők a felelősök, hanem a politikai döntéshozók.

Tiszteljük meg az embertársainkat azzal, hogy nem kiáltjuk ki őket bűnbaknak, csak azért, mert ők egy olyan önként vállalható oltás esetében, aminek esetleges mellékhatásaiért sem az állam, sem az egészségügy nem vállal felelősséget, a szabad akaratukkal élve úgy döntöttek, hogy nem vállalják.

Ezt a tájékozatlanul, bizonytalanságban hagyott tömeget pedig egyedül az AUR szélsőjobboldali párt igyekszik a saját nyelvén megszólítani, harsány és látványos megmozdulásokkal: például a járványügyi korlátozások elleni tüntetésekkel, a maszkviselés megtagadásával, erős nyilatkozatokkal. Amikor a bizonytalanokat mindenki magára hagyta – a kormány, a helyi hatóságok, az értelmiség, a sajtó (hiszen az is megosztott a kérdésben) –, akkor sajnos az AUR felé billenhet a mérleg nyelve.

Azon túl, hogy nem helyes bűnbaknak kikiáltani azokat, akik nem vállalták az oltást, be kellene látni azt is, hogy ez semmit sem old meg.

HA „ANTIVAXXERNEK” TEKINTJÜK AZ ORSZÁG LAKOSSÁGÁNAK TÖBBSÉGÉT, AZZAL MÉG SENKIT NEM FOGUNK RÁVENNI AZ OLTÁSRA.

Ráadásul közismert társadalom-lélektani mechanizmus, hogy ilyen helyzetben a megbélyegzés és hibáztatás csak megerősíti a tömegeket a kényszerű helyzetben hozott döntésük melletti kitartásban. Ennek egyik nagyon komoly és veszélyes következménye az lehet, hogy Románia lakosságának többsége radikális szélsőjobboldalivá válik – amire az értékfelmérő közvélemény-kutatások szerint van egy tendencia.

Látszólag az oltottak és az oltást elutasítók között a helyzet annyira elmérgesedett, hogy lehetetlennek tűnik minden értelmes párbeszéd, de ez egyelőre csak egy nagyon-nagyon kicsiny rétegre igaz.

A többséggel a párbeszéd lehetséges, sőt, szükséges, még ha nagyon nehéz is: csakhogy a meggyőzés első lépése nem az, hogy a másikat hülyének nézzük, és hibáztatjuk a szabad akaratából meghozott döntése miatt, hanem hogy meghallgatjuk, elbeszélgetünk vele. Ezen keresztül közösen gondolkodva megtanulhatunk reflektálni a jelenlegi helyzetre, és jobb belátásra bírnunk egymást.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a jelenlegi helyzetért senki sem lenne felelős. Csak azt, hogy nem az „antivaxxerek” azok, hanem akik közvetlenül vagy közvetetten azzá tették a lakosság egy jó részét. Az oltáskampány kudarcáért azok a felelősök, akik a kampányt rosszul menedzselték, akik félrevitték, akadályozták – és nem azok, akik emiatt védtelenül állnak szemben egy világjárvánnyal.

Amíg a polgártársainkat, szomszédainkat, kollégáinkat, rokonainkat önzőnek, hülyének és felelőtlennek tartjuk, és egyre mélyebb szakadékot ásunk magunk köré, a valódi felelősök továbbra is bírják a pozícióikat, tisztségeiket. Ezen kellene elgondolkodnunk.

Plakátmagány - Transindex vélemény / Horváth-Kovács Szilárd