Újabb perben nyert a csúcsra járatott repülőtér-használat joga a környéken élők érdekeivel szemben
Érvényes-e az a környezetvédelmi engedély, amelyet a ferihegyi repülőtér üzemeltetője, a Budapest Airport Zrt. valótlan adatokból kiinduló számításokra alapozva kérelmezett? - írja az atlatszo.blog.hu.
Forrás: Facebook/atlatszo.blog.hu
És ha az engedélyben megállapított környezetterhelési határértékeket többszörösen túllépték?
A Fővárosi Törvényszék közigazgatási bíróságának minapi ítélete szerint igen, és a bíróság szerint ezen a jogi tényen az sem változtat, ha a kialakult állapot konkrét egészségkárosodást okoz – a repülőtérnek kiadott hatósági engedélyeket támadó civilek most már csak a Kúriában reménykedhetnek.
Megdöbbenés és düh látszott az alperesek arcán a szerdai ítélethirdetés után: úgy néz ki, a lakók és a civil szervezetek megint elvesztettek egy fontos csatát a Budapest Airport Zrt-vel (BA) vívott harcban.
A közigazgatási per tárgya a repülőtér környezetvédelmi engedélyének egyik meghatározó elemét, az ún. zajgátló védőövezetet kijelölő hatósági eljárás és határozat volt.
Ha a mostani per eredményeképp a bíróság megsemmisítette volna ezt a határozatot, az elvileg a repülőtér bezárását is eredményezhette volna: ha nincs kijelölt zajgátló övezet, akkor nincs környezetvédelmi engedély, ergo nincs működési engedély sem, a nélkül pedig nyilván nem működhet Ferihegy.
A repülőtérrel bő tíz éve hadakozók persze nem ezt akarják elérni, ennek nincs is realitása, mindössze azt szeretnék, hogy az üzemeltető BA Zrt. tartsa be a környezet- és zajterhelésre vonatkozó szabályokat. Egyelőre viszont úgy néz ki, hogy ez semmilyen eszközzel nem kényszeríthető ki: a repülőtér kiválóan él a szabályozórendszer hiányosságaival és ellentmondásaival, a hatóságok pedig – trehányságból vagy érdekből – rendre szemet hunynak azok fölött a trükkök fölött, amelyekkel a repülőtér úgy kerüli meg az előírások betartását, hogy közben látszólag minden szabályt betart.
Hamis tényeken alapuló valódi határozat
A konkrét eljárás 2013-ban indult, 2016 januárjában hagyta jóvá a másodfokként eljáró Nemzeti Közlekedési Hatóság Központ az elsőfok, a Légügyi Hatóság zajgátló övezetet kijelölő határozatát. Csakhogy a jogerőre emelkedés idején már lehetett tudni, hogy valótlanok azok az adatok, amelyek alapján kiszámították, hogy hol húzzák meg az övezet határát.
Bonyolultnak hangzik, valójában nem az: a repülőtér megmondja, hogy szerinte a két kifutópálya végein hány le- és felszállás („művelet”) fog történni a következő tíz évben, majd ezek alapján kiszámolják, hogy ez mekkora zajterhelést jelent az adott környékre. Ahol a számított zajterhelés meghalad egy határértéket, ott a repülőtérnek a zaj csökkentésére intézkedési kötelezettsége van: például ahol jelentősen túllépi a várható zajterhelés a határértéket, ott nemcsak az ajtókat-ablakokat kell szigetelni, de a falakat és a födémet is.
A repülőtér nyilvánvaló érdeke, hogy minél kisebb legyen a zajgátló övezet, hiszen annál kevesebbet kell költenie zajcsökkentésre. Ezt pedig leginkább azzal érheti el, ha minél kisebb tervezett műveletszámot – azaz fel- és leszállást – ad meg a következő tíz évre.
A BA Zrt. a 2013-23-as időszakra azt mondta, hogy a tíz év legforgalmasabb hat hónapjában 3500 lesz a legnagyobb műveletszám a Pest felőli egyik pályavégen. Ehhez képest már 2015-ig volt olyan hat hónap, amikor a műveletszám itt meghaladta a 9000-et.
A pert a felperesek többek közt éppen azért indították, mert a jogászaik álláspontja szerint ezzel a jelentős túllépéssel a zajgátló övezetet kijelölő határozat érvényét veszítette, vagyis a repülőtér működésiengedélyét vissza kellett volna vonni. Ez persze nem jelentette volna a repülőtér azonnali bezárását, mindössze új, a valós adatokra épülő környezetvédelmi engedélyezési eljárásra kényszerítette volna a BA-t.
Erre azonban nem fog sor kerülni: a bíróság szerint lehet, hogy valótlan számok alapján készültek a számítások, amelyek alapján a hatóság kijelölte a zaj szempontjából veszélyes övezetet, ez azonban nem érinti az eljárás hatályosságát, mivel az a kérelmező – ebben az esetben a BA Zrt. – felelőssége, hogy az engedélyezési eljáráshoz milyen kiinduló adatokat ad meg.
A házak feletti repülők és a „nominális útvonal”
De a felperesek keresete szerint nemcsak a műveletszámok nem stimmelnek: a zajgátló övezetről a BA által készíttetett dokumentum szerint a város felé felszálló repülők a rákoshegyi pályavégen a felszállás után azonnal balfordulót hajtanak végre.
Laikus számára is belátható, hogy ez nonszensz, fizikai képtelenség, hogy utasszállító repülő ilyen manővert végre tudjon hajtani – az eljáró Légügyi Hatóság azonban simán elfogadta a nem létező repülési útvonalat a zajterhelés számításánál.
A környezetvédelmi engedélyben tehát a felszálló repülők nem röpülnek a lakott terület fölött – miközben nemcsak az Átlátszó dokumentált ilyen repüléseket, de a helyiek is olykor napi rendszerességgel posztolnak a Facebookon közvetlenül a házak fölött elhúzó repülőről.
Mint ahogy a repülési útvonalakat ténylegesen szabályozó dokumentumok sem tudnak ilyen balfordulóról, hanem épp azt írják elő, amit a repülők ezen a „pályavégen” ténylegesen is tesznek: felszállás után berepülnek a lakott terület fölé.
A bíróság ezt az ellentmondást azzal oldotta fel, hogy a valóságnak itt nincs különösebb jelentősége, mivel a támadott határozat – amelyik tehát megállapítja a zajterhelés mértékét -, nem tényleges, hanem „nominális útvonal”-akkal számol.
A senki által nem ismert kifejezés az ügyben kirendelt, a civilek szerint az alperes hatóságok álláspontja iránt erősen elfogult szakértőtől származik, de azt az ítélet szóbeli indoklása szerint a bíróság a magáévá tette.
Hasonlóan furcsa volt az eljárásban a területileg illetékes népegészségügyi hatóság szerepe: az engedélyezési eljárást szabályozó rendelet szerint a hatóságnak kellett volna nyilatkoznia a tervezett zajterhelés egészségügyi hatásairól, ezt azonban az eljárásban nem tette meg.
A felperes keresetében ezt is számon kérte, mire a hatóság beidézett képviselője azt közölte, írásban pótolják az elmaradt állásfoglalást. Ez nem történt meg, de a bíróság ítéletében ennek nyoma sem volt.
Van tehát egy jogerős ítélet, amely szerint igaz ugyan, hogy a BA valótlan adatok alapján minimalizálta a zajgátló övezet méretét, és még az is lehet, hogy az illetékes hatóság erről tudott is, sőt, a bíróság azt sem vitatta, hogy a határozatban rögzített értéket a BA sokszorosan túllépte, de ettől még a vonatkozó határozat hatályos, és ez így is marad, míg a határozat előnyeit élvező Budapest Airport nem kéri ennek megváltoztatását.
Nem ez az első per, amelyben a Fővárosi Törvényszék Közigazgatási és Munkaügyi Bírósága úgy ítél a repülőtérnek kedvezően, hogy az ítélet indoklása minimum ellentmondásos: a környezetvédelmi engedéllyel kapcsolatos, szintén a repülőtér és az államigazgatási szervek álláspontját elfogadó ítélet indoklásában például több helyen is szerepel, hogy az eljáró Pest Megyei Kormányhivatalnak nem volt hatásköre kiadni a repülőtér környezetvédelmi engedélyét – miközben az ítélet hatályban hagyja ezt, a hatáskör hiányában kiadott határozatot.
Nyolcszoros zajszinttúllépés
Mindeközben a repülőtér tényleges hatásterületén az ott élők továbbra is rendszeresen felriadnak éjszaka: a zajgátló övezeten kívül, a környezetvédelmi hatóság éjszaka többször is az 55 decibeles határérték jelentős, közel kétszeres túllépését mérte. A civilek szerint jogszabály kötelezi a hatóságot, hogy ilyen esetben korlátozza a repülőtér működését, de valamiért ez sem történik meg.
A legsúlyosabb adattal az egyik felperesi beavatkozó állt elő az utolsó tárgyalási napon: a közelbe tervezett gyorsvasút miatt újabb környezeti hatástanulmány készül a területen, ezért a házában új méréseket végeztek, ennek során mértek 62 decibel zajt is – ez a határérték nyolcszorosa.
Az egyik felperes a repülőtér adatai alapján összesítette a XVI. kerület feletti le- és felszállásokat – 2016 tavaszán a kerület képviselője és polgármestere állítólag megállapodott a HungaroControllal a repülések számának csökkentésében. Ehhez képest a számok alapján az látszik, hogy bizonyos időszakokban nemhogy csökkent volna, inkább nőtt a forgalom.
Bár a repülőtér kommunikációja igyekszik úgy beállítani, mintha mindössze néhány notórius bajkeverő küzdene a komplett polgári légiközlekedéssel, a valóságban a mostani perben például két kerületi önkormányzat is csatlakozott a felperesekhez.
Az pedig a NER hetedik évében semmiképp nem nevezhető szokványosnak, hogy kormánypárti polgármesterek helyi civil szervezetekkel és lakókkal összefogva felperesként perlik az államigazgatás különböző szervezeteit.
