A téli időjárás előrejelzésében fontos Arktikus Oszcilláció tulajdonságai jelentősen módosulhatnak a felmelegedés hatására, ami új kihívások elé állíthatja a hosszútávú prognózisok készítőit – derül ki az ELTE kutatóinak friss tanulmányából. - írja a 24.hu

Az ELTE Elméleti Fizikai Tanszék és Az MTA–ELTE Elméleti Fizikai Kutatócsoportmunkatársai, Haszpra Tímea és Herein Mátyás, valamint a Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Földtani és Geokémiai Intézet tudományos segédmunkatársa, Topál Dániel a világon elsőként mutatták meg, hogy az Északi-sark és az alacsonyabb szélességek éghajlatát mintegy összekapcsoló légköri nyomásanomália-mintázat (Arktikus Oszcilláció: AO) melegebb éghajlati rezsim felé haladva jelentős változáson mehet keresztül mai szerkezetéhez és tulajdonságaihoz képest – írja az ELTE weboldala.

A magyar kutatók tanulmányát a Journal of Climate tudományos szaklap hasábjain lehet elolvasni.

Az év téli hónapjaiban az Északi-sark körüli területek fölött a légkör magasabb légrétegeiben kialakul az úgynevezett poláris örvény, amelyet az óramutató járásával ellentétes irányú körkörös áramlás jellemez. Az erős poláris örvény a hideg sarki levegőt alapvetően a sarok körül bezárva tartja, megakadályozva ezzel az alacsonyabb szélességekre történő hideg levegő „lefolyását”, azaz a hidegbetöréseket.

(Bal) Az AO index és a felszíni hőmérséklet közötti, sokaság alapú korrelációs együttható térképe a Community Earth System Model Large Ensemble szimulációjában 2025 december–január–február hónapjaira RCP8.5 éghajlati forgatókönyv esetén (Jobb) A korrelációs együtthatók lineáris trendjének térképe [10-3 év-1] az 1950–2099 közötti időszakra. A pontok azon helyeket jelölik, ahol a trend 95%-os szinten szignifikáns. Ahol ezen kívül a korrelációs együttható is szignifikánsnak bizonyult 95%-os szinten 1950–2099-re, kereszt látható. - Forrás: elte.hu

Ezzel ellentétben gyengébb poláris örvény esetén a kevésbé intenzív zonális szeleknek köszönhetően Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában is hidegebb téli időszakokra számíthatunk. Az AO fázisai a poláris örvény erősségével hozhatók kapcsolatba, és azt számszerűsítik, hogy az arktikus levegő milyen mértékben juthat el a közepes szélességekre.

Klímaszimulációk alapján az ELTE kutatói elméleti szinten újfajta megközelítést alkalmaztak, és megmérték, hogy az AO változását hogyan befolyásolja a klímaváltozás. Ez a megközelítés a pillanatnyi empirikus ortogonális függvény analízis (SEOF analízis) nevet kapta.

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az Arktikus Oszcillációt jellemző nyomásanomália-mintázatok a melegedő éghajlati rendszerben elmozdulhatnak helyükről, valamint a tipikus anomáliaértékek is változhatnak, ezzel átalakítva a ma ismert téli éghajlatunkat jellemző elrendeződést. Az átrendeződések következtében egyes távoli területek közötti ismert és legtöbbször állandónak feltételezett távkapcsolatok is megváltozhatnak, a köztük lévő korrelációk erőssége is változhat.

A kutatás különösen fontos eredménye, hogy az AO-ban történt változást nagyobb mértékűnek találták olyan éghajlati forgatókönyvek esetén, amelyeket a kibocsátott üvegházgáz nagyobb mennyiségének köszönhetően magasabb globális átlaghőmérséklet jellemez. Mindez felhívja a figyelmet arra, hogy az egyre növekvő üvegházgáz kibocsátás olyan változásokat indíthat el, melyek ma még alig ismertek, megértésükben pedig kulcsszerep juthat a magyar kutatók által kidolgozott és most bemutatott módszertannak és a sokasági klímamodelleknek, lehetővé téve így az éghajlati rendszer jövőbeni viselkedésének pontosabb feltárását. (24.hu)