Sajnos a szerző fordítva ül a lovon, avagy itt is úgy kezdődött, hogy a másik visszaütött!

Egy vadonat új katonai/haditengerészeti együttműködésről/szervezetről, szól a cikk, melyet az USA, az Egyesült Királyság és Ausztrália hozott tető alá, AUKUS néven.
Melynek közös atommeghajtású- és fegyverzetű (?) tengeralattjáró flotta kiépítése, hadrendbe állítása, lényegileg (a kínaiak ellenében) óceániai elrettentő erő létrehozása a feladata.

E szövetség kedvéért az előző ausztrál Liberális-Vidék párti kormány standa pé, diplomáciai válságot és súlyos pönálét is vállalva felrúgta a Franciaországgal, hagyományos meghajtású tengeralattjárók szállítására kötött szerződését.

Az ausztrál haditengerészet fő elemét (a Parti Őrség rombolói kivételével) mindig is a tengeralattjárók képezték.
Mára az állomány kiöregedett, elavult. Mivel Ausztrália (ezidáig) nem óhajtott atommeghajtású, pláne atomfegyverrel felszerelt légi- és vízi járműveket hadrendbe állítani, egyéb szempontokat is mérlegelve francia tengeralattjárók szállítására (és részben helyben összeszerelésére) kötöttr hatalmas összegű szerződést, vagy öt éve.
Mivel a francia tengeralattjárók kérdéses típusa atommeghajtású volt, át kellett azokat tervezni.

Ezt a szerződést rúgta föl az előző ausztrál kormány az AUKUS, a közös ausztrál, amerikai és brit tengeralattjáró flotta kedvéért, és fizetett horribilis összegű kártérítést a francia gyártónak. Vajon miért?

A szerző állításával ellentétben az ügy nem úgy, nem azzal kezdődödtt, hogy az auaztrálok, a britek és az amrikaiak fel akarják borítani a csendes-óceáni katonai erőviszonyokat. Ez nem támadó, hanem védelmi jellegű szövetség!

Az eseményeket ugyanis a másik oldalon indították!

Kína katonai expanziós törekvése, megjelenése Óceániában, a kiváltó ok, és e törekvés általánosságban véve is az igazi újdonság!

Speciel, új doktrínája értelmében Kína óhajtja megváltoztatni a térség katonai erőviszonyait!

Kína csak a mongol uralom és dinasztiák idején volt militáns állam. Ekkor többször próbálta meghódítani Vietnamot, és egyszer balul sikerült partraszállási kísérletet hajtott végre Japán ellen is, a Kamikaze, az Isteni Szél viszont ugyanúgy szétszórta a mongol-kínai inváziós flottát, mint az atlanti-óceáni vihar a spanyol Armadát a Csatornában és az Ír-tengeren.

(Ha pedig már Japán szóba került, hát mellesleg ők is uralmuk alá akarták hajtani Kínát és Koreát, több – sikertelen – hadjáratot indítva, a zűrzavaros japán polgárháborús évtizedeket felszámoló Tókugava Iejaszu sógun uralmáig, aki felmérte, hogy nincs ilyesmire elegendő erejük – és mellesleg évszázadokra bezárta Japánt, ezzel elejét véve az európaiak: portugálok, hollandok gyarmatosítási kísérletének.
Terjeszkedési szándékkal a japánok csak jóval később, 1905-ben fogtak fegyvert, az orosz-japán háborúban, aztán az I. világháborúban az antant oldalán vettek részt, majd 1931-ben, illetve 1937-ben támadták meg újra Kínát – és provokálták a Mandzsúria feleti uralom megszerzése érdekébe a Szovjetuniót is, tőlük Halhin Golnál alapos vereséget szenvedve. Aztán jött a vesztes II. világháború.)

Az egykori, szerencsétlenül végződött, Japán elleni támadás óta Kína csakis kereskedelmi/gazdasági behatolással próbálkozik, még hozzá sikeresen.
Illetve, próbálkozott mostanáig. Most katonai pozíciószerzéssel egészíti ki expanziós arzenálját.

És úgy tűnik, a távlati stratégiai célja (mivel az egykori Francia-Indokína három országa, India, Mongólia, Dél-Korea, Oroszország, Japán értelemszerűen nem jöhet szóba) a Dél-Kínai-tengeren, Tajvanon túl: Óceánia.

Az a szöglete a világnak, ahol az amerikaiak 1941-44 közt a japánokkal vívtak élet-halálharcot (a Palau-, az Északi Mariana-, a Fülöp-szigetek: a Leyte-öböl, a Salamon-szigetek térsége és a többi), mielőtt a Csendes-óceán északibb részére, majd végül magára Japánra került sor.

A kínaiak már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak a Salamon-szigetek kormányáva, egy támaszpont felállításáról, gazdasági segítségnyújtás fejében.
Ami tökéletesen érthetően kiborítja az ausztrálokat, akiknek mindez jószerével a hónuk alatt, pontosabban a válluk fölött történik.

Valójában a kínai katonai expanzió megállítására hozták létre e szövetséget, és nem fordítva!

Más kérdés, hogy a tengeralattjárók szállítása bomba üzlet az amerikaiak és a britek számára. Utóbbiak üzemeltetéséhez kisebb létszámú személyzet szükséges, ezért vásárol tőlük is az ausztrál kormány. Ott ugyanis nem tolonganak atengeralattjáró-szolgálatért.

(Új-Zéland éppen az atomtöltetek miatt maradt ki a szövetségből, és továbbra is tiltja ilyen módon meghajtott/felfegyverzett hadieszközök megjelenését a területén, a légterében és a felségvizein.)