h i r d e t é s

Zárd ki azt, ami megzavarja a tudatosságodat

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Zárd ki azt, ami megzavarja a tudatosságodat

2021. január 10. - 18:26

 

Egy tudósítónak az a feladata, hogy lehetőségéhez képest autentikusan idézze fel a múlt tanulságait és objektív lenyomatát adja a kornak, amiben él. Ehhez túl kell tennie magát azon, hogy mikor lép bele azok lelki világába, akiket érzelem vagy érdek köt akármihez és nem tudás.

Innen felvetődik a tudatosság kérdése és az, hogy kinek mi motiválja tudatosságát. Igen, fel kell vetni, mert a tudatosság nem mindig objektív.
Egy kutya például minden fát levizel és nem azért, mert beteg a veséje, hanem mert kijelöli territóriumát. Ez a kutyánál és a hozzá hasonló számtalan állatnál nem tudatos, hanem ösztönszerű. Gyakorlatilag ugyanez az ösztön vezérli az embert, hogy kerítést, vagy határt rendeljen saját territóriuma köré. Gyakorlatilag az ember saját állati ösztönvilágára alkot tudatos megoldásokat. Mert ha az embernek az objektív tudatossága élvezne prioritást, akkor rájönne, hogy fizikai határokra nincs is szüksége. Egész más helyen húzódik az intelligencia és az objektív tudatosság határa, mint egy ösztönök által vezérelt határ.
Tehát ez volt eddig a döntéshozatal első szintje: a motiváció. Lépjünk tovább és mérlegeljük a következő szintet, a szakmaiságot, vagy éppen annak megtévesztő változatát, a populizmust. Tegyük fel, a kormány meghirdeti programjában a születések számának növelését. Ez szép dolog. De a gyakorlatban nem mindenkinek adatik meg az, hogy még egy gyerekkel növelje családját, mert nincs lakása, bevétele, az iskolarendszer és egészségügy nem garantálja azt, hogy elbírjuk az új jövevényt és neki is helye legyen közöttünk. Egy társadalom sok rétegből áll. Ha csak egyik réteg számára nem jelent gondot egy új családtag, akkor burkoltan ennek a rétegnek a szaporodását tűzték ki tudatosan, vagy populistaként célul, a szegényebb rétegeket pedig kizárták. Ha a szegényebb rétegeknél mégis növekszik a gyermekek száma, az a társadalmon belül további megoldatlan kérdéseket fog felvetni. Összegezve: nem elég egy döntést meghozni. Ha ahhoz nem tesznek megoldási lehetőséget, akkor a döntés önmagában használhatatlan, vagy megosztó lesz.

Ezek után jussunk el hozzád. Ha sikerült annyira felnyitni a szemed, hogy lásd, ki milyen ösztönök, érdekek, vagy populizmus által vezérelve sulykol beléd gondolatokat, akkor tedd ezeket a megfelelő rekeszbe és alakítsd ki saját tudatosságodat. Ami emberi, a mögött mindig találsz motivációt. De Te is ember vagy és saját magadnak Te vagy az, aki meg tudja mondani mi kell. Ja! És van még valaki! Isten! Őt nem motiválja sem érdek, sem ösztön.
Akkor élsz harmóniában, ha a lelkedben őrzött program összhangban van a környező világ szekuláris rendjével és azzal az eszmerendszerrel, amit vallasz. Ez egy három ponton nyugvó állapot. Mindenki vall magán belül valamit és van egy eszmerendszer, amihez közel áll, vagy beleszületik. De lehet, hogy éppen papjaiddal, pártod vezetőivel vagy hovatartozásodat, nációdat meghatározó személyekkel vagy más véleményen. Ekkor felborul ez az egyensúly és konfliktusban élsz. A szekuláris rendet kormányod biztosítja és lehet, hogy országod diktátumaival nem fér össze a benned levő program. Az is lehet, hogy egy Iszlám országban élsz, ahol nem tudod magad beilleszteni a sejkek szűk látóköre és országod korrupt keretei közé. Ekkor hiába élsz ilyen helyen muszlimként, idegen vagy hazádban, mecsetedben, saját bőrödben. De ennek ellentéte is lehet igaz. Lehet, hogy egy vallásilag közömbös országban élsz olyan környezetben, ahol fel sem merül senkiben mit vallasz, de mindenki tiszteletben tartja meggyőződésedet. Beáll benned egy egyensúly és harmóniában élsz. Ha nem elemzed ki a bajok forrását, nem tudod mitől zárd el magad, vagy miben változz Te magad.
Azért egyet láss. Ha szerencsétlenség ér, egészséged kárt szenved, senki nincs Allahon kívül melletted. Lehet, hogy az orvos beavatkozik, de testedet az öngyógyító mechanizmusok hozzák helyre. Ember nem tehet annyit saját maga érdekedben, mint Isten. Ha feloszlik az a köd, amit emberek tesznek látásodra, akkor lásd meg tisztán Őt és csak azt tekintsd magad számára tudatosnak, amit Ő sugall.

Arra számítanak-e az emberek, hogy magukra lesznek hagyva, mikor mondják: „Hiszünk,” és őket nem teszik próbára?” (Korán 29:2)

Hit kérdésében a szájjártatás nem megoldás. A hitnek ki kell állnia az élet valós zűrzavarát. A megpróbáltatáshoz minden körülményre számítanunk kell, hogy bizonyítsuk, képesek vagyunk-e a legnehezebb helyzetben is magunk és egónk fölé emelni Allahot. Sok fájdalmat, keserűséget, önfeláldozást kell kiállni ahhoz, hogy önmagukat megtisztítsuk, akár az aranyműves, amikor kiégeti a szennyeződést az aranyból.

Próbára tettük azokat, kik előttük voltak, hogy Allah bizonyosan megtudja, kik igazak, és megtudja, kik hazugok. (Korán 29:3)

Most pedig eljutunk a végkövetkeztetésre: Akkor alakul ki spirituális tudatosságod, ha megszűnsz muszlim, keresztény, vagy más lenni. Ha megszűnsz vallásos lenni. Tudom, most sok olvasó felsikított. Ne sikítozzatok, hanem olvassatok végig. Ha megszűnsz abban az értelemben muszlimnak lenni, ami rád egy hidzsábot ad, közösségi összejöveteleken elmondja szabályaidat, ismerteti kötelességeidet és ezzel szemben képes vagy saját tudatosságra alapozni hitedet, akkor győztél. Ha képes vagy egy magasabb térbe eljutni és nem azt látni, hogy mi az a határ, ami másoktól elválaszt, amitől kezdve automatikusan gyűlölet ég szívedben, akkor leszel a Korán értékrendjében Muszlim! Szűnj meg emberi értelemben vallásos lenni, mert ha ezt teszed, csak emberi értékrendeket követsz, akik szádba rágnak valamit Iszlám címszó alatt. Ha csak a shiháda (hiteskü) szavaival éred be az Iszlámba való betérésedet, akkor ez nem több annál, mintha egy gyerekversikét mondogatnál:
ecc pecc kimehetsz, holnapután bejöhetsz, vagy
szőrös töke van a légynek, ha nem hiszed gyere nézd meg.
Ha a shiháda mögött kialakul egy spirituális tudatosság, akkor viszont megérte átlépni a dimenziókat elválasztó határt. Belépsz abba a térbe, amit a Korán kínál fel. Annak szellemében muszlimnak lenni teljesen más minőség. Ha imáid sztereotip mozdulatok, melyekhez beidegződés-szerűen ragaszkodsz, akkor hasznosabb, ha naponta ötven fekvőtámaszt végzel. De ha imád, meditálásod eljuttat egy mélységbe, ahol levetheted magadról terheidet, megkönnyebbülsz és megerősödve térsz vissza a felszínre, akkor tudatosan leszel az, aki Isten mellett döntött. Ha pedig ide tetted le a voksot külső ráhatás nélkül, akkor belső egyensúlyod, harmóniád nem három ponton fog nyugodni, hanem csak kettőn. Istenen és rajtad. Ezek közül Istenben biztos lehetsz, így csak magaddal foglalkozz.

Hogy megtegyük nektek azt Emlékeztetőül, mit értő fülek vésnek tudatokba. (Korán 69:12)

Így kezdtem ezt az írást: Egy tudósítónak az a feladata, hogy lehetőségéhez képest autentikusan idézze fel a múlt tanulságait és objektív lenyomatát adja a kornak, amiben él. Ehhez túl kell tennie magát azon, hogy mikor lép bele azok lelki világába, akiket érzelem vagy érdek köt akármihez és nem tudás
Próbáltam objektív lenni, de ez azzal jár, hogy átgázoljak érzéseken, melyek szubjektívek. Kérem Allahot, fogadja el ezt a tanítást, melyet a Koránból általam megértett gondolatok alapján adok közre. Amen.

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s