A Föld és az emberiség mai problémáinak gyökerét nem könnyű megtalálni és nevén nevezni, mert a tisztánlátásunkat kártékony tévhitek és tévedések akadályozzák. Kolumbusz, James Watt és társaik valóban egyedülálló, a történelembe újfordulatot hozó felfedezők és forradalmárok voltak?  Ujházy Kolos legújabb könyve ezeket a kérdéseket feszegeti.

Falu-roncs az egykor virágzó Andokban. A globalizáció és a hálózatok a nyugati mainstream gazdasági és politikai elit szerint adnak, a tapasztalatok alapján azonban valójában elvesznek: ősi tudást, fenntartható életformát, jövőt és életkedvet.

Napjaink viharos technikai fejlődése és állandó gazdasági növekedése biztosan az ember eszességének a jele? Valóban információs kor és tudásalapú társadalom az, amiben élünk? A globalizáció, a migráció és a nyugati demokrácia térnyerése pedig a sokszínűség, az esélyegyenlőség és a tolerancia győzelme? Nem lehet, hogy az emberiség eddigi útja nyílegyenesen vezetett a mai állapothoz, és a történelem első igazi fordulata és forradalma még hátravan?

Nem kell a harmadik világig mennünk, hogy süllyedő településekkel és eltűnő életformákkal találkozzuk – a ’fejlődésnek’ és ’modernizációnak’ nevezett folyamat Európa középső részén is sorra fosztja meg önellátó- és népességmegtartó képességétől az utolsó organikus falvakat.

Ujházy Kolos esszékötete efféle szokatlan és provokatív kérdéseket feszeget, – nem titkoltan azért, hogy vitát és párbeszédet generáljon. A könyv néha sarkos, már-már provokatívnak ható megállapításai nem megbotránkoztatni akarnak, hanem az összetett folyamatokra élesen rávilágítani. Szintén ezt szolgálja a mű sajátos felépítése is: mivel az emberiség jövőjét fenyegető globális problémák megoldását számos közkeletű, részben szándékosan sulykolt tévhit és téveszme gátolja, valamennyi fejezet egy-egy ilyen káros, széles tömegek gondolkodását befolyásoló hiedelmet igyekszik cáfolni.

Amíg régen addig mehetett a szekér, ameddig a legelők véges energiái lehetővé tették, az ipari forradalom óta nem létezik korlát az utazó előtt. Ezért azonban előbb-utóbb meg kell fizetnie valakinek – valakinek.

A kötetben egyebek mellett olyan rendhagyó és szokatlan megállapításokkal találkozhatunk, hogy:

• a modern világ újkeletűnek, legfeljebb néhány száz évesnek gondolt problémái meghökkentően ősi, az emberiséggel majd’ egyidős folyamatokban gyökereznek;
  
• az általunk büszkén „információsnak” és „tudásalapúnak” mondott nyugati társadalmak valójában aggasztóan szegények igazi információban és igazi tudásban;
  
• napjainkban a leghevesebb harc nem a demokráciák és a diktatúrák, hanem a kis és a nagy méretek, az utolsó önálló pontok és a gyorsan terjeszkedő hálózatok között dúl;
  
• és a tudomány sose fogja megoldani az emberiség problémáit, mert minden egyes technikai újítás csak a hibákkal való igazi szembenézés további halogatásához járul hozzá.

„Napjaink modern globalizált világa tele van különös – és potenciálisan végzetes hatású – ellentmondásokkal: Bár a nyugati ember kitartóan ’információs korról’ és ’tudásalapú társadalomról’ beszél, az irányítás egyre jobban kicsúszik a kezéből, és az emberiség gőzerővel menetel a társadalmi-ökológiai szakadék felé. Jóllehet nyugaton a politikai berendezkedés elvileg plurális és demokratikus, amennyiben egy állam nem a tőle elvárt módon viszonyul bizonyos kérdésekhez, a többség részéről nyomás alá kerül és képtelen érvényesíteni lokális érdekeit. És amíg a történészek ’forradalmakként’ és ’fordulópontokként’ tekintenek Amerika felfedezésére, a gőzgép feltalálására vagy épp napjaink technológiai előretörésére, a történelmen végigtekintve arra döbbenhetünk rá, hogy ezek valójában nem fordulópontok, hanem egy hosszú, egyirányú, lefelé vezető folyamat logikailag egymásból következő lépcsőfokai voltak – és az igazi forradalom és fordulópont még hátravan. A közvéleményt tehát számtalan kártékony tévhit és tévedés befolyásolja, melyek akadályozzák a problémák néven nevezését és megoldását. Ezeket a hamis dogmákat igyekszem cáfolni ebben a könyvben” – mondta a szerző a Zsákutca a végtelenbe megírásának motivációiról.