A kormánypárti média hitele és következményei
Miközben a független sajtó amatőr gerillaharcra kényszerül a hitelesség haldokló égisze alatt, a kormány propagandagépezetébe került homokszemek miatt csikorogni kezd. Ez persze rajtunk nem segít és ennek van egy nyilvánvaló, de annál bosszantóbb oka.
Az újságírás gyakorlatában van egy úgy nevezett helyreigazítás. A nyomtatott sajtóban e jelenség jobban nyomon követhető, mert rendszerint az első oldalakon jelzik melyik anyagban és milyen természetű pontatlanság, elírás szerepelt a szóban forgó cikkben.
Az online sajtóban ez sokkal kevésbé nyilvánvaló módon jelenik meg. Mivel az interneten terjedő cikkek – ellentétben a nyomtatott írásokkal – utólag is módosíthatók, a helyreigazítás lényegében észlelhetetlenné vált.
Miért fontos és lényeges pont ez?
Nos azért, mert az Orbán Viktor szócsöveit képező kormánypárti sajtótermékeket is köti a hiteles tájékoztatásról szóló törvények sora. Azon törvényeké, amiket szigorúan csak az ellenzéki (értsd független és e függetlensége okán mindenfajta állami finanszírozásból kizárt) sajtóorgánumokkal szemben érvényesítenek.
De Orbán sikerének titka a demokrácia látszata. Mindennek törvényesnek kell tűnnie.
Épp ezért az ő sajtójának is be kell tartani a törvényt. Amikor pedig sikerül kierőszakolni, hogy a törvényt a Fidesz érdekei dacára betartsák saját, nem ritkán torz törvényeiket. És ilyenkor kihasználva az internet (és nem csak az) fentebb taglalt kiskapuját, csendesen elsusogják, hogy biza ordas nagyot lódítottak. Teszik mindezt a választásokat követően.
Bármily hihetetlen, Vona Gábor és a Fidesz számára nemkívánatossá vált eszköz, a Jobbik is áldozatul esett e mesterkedésnek. Elhitetni a néppel, hogy Vona Gábor áttért a muszlim hitre, ez elég volt hozzá, hogy a szélsőjobboldali pártot, a valódi ellenzékhez hasonlóan vicc tárgyává tegye.
Ezután a látszólag kegyvesztetté vált Simicska állítólagos ajándéka került terítékre, aki ekkoriban a Jobbikkal hitegette a kormányváltást szomjazó népet. Mint utólag kiderült, mégsem kapott 20 milliós Audit Vona. A Magyar Idők sosem a hitelességéről volt híres.
Azt is megtudhattuk, hogy Gulyás Márton sem volt Soros ügynöke. E hazugság az Origó érdeme, ahogy az az Index összefoglalójában szerepel. A legsúlyosabb félreinformálások csak
Egy betű sem volt igaz
Az egyik legdurvább, legtöbb korábbi állítást cáfoló helyreigazítás az Origóban jelent meg. Az eredeti írás arról szólt, hogy formálódik a Demokratikus Koalíció és a Jobbik szövetsége. Ehhez képest később bevallották, hogy semmi sem volt igaz, még az sem, ami az általuk közölt fotókon volt látható szerintük. Az alábbi helyreigazítás valószínűleg az egy bekezdésben beismert legtöbb téves állítás címre is esélyes lehet, ezért érdemes az egészet elolvasni:
„Az internetes portálunkon 2018. március 10-én „Formálódik a Vona-Gyurcsány - koalíció - fotók" címmel megjelent cikkben valótlanul híreszteltük, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom a Demokratikus Koalícióval egyeztetett a szentesi választókerületben. Valótlanul híreszteltük, hogy a két párt között több választókerületben is folynak még a tárgyalások. Valótlanul híreszteltük továbbá, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke Kiss Csabával, a Demokratikus Koalíció szentesi elnökével tárgyalt egy szentesi étteremben. A valóság ezzel szemben az, hogy a cikkünkben szereplő időpontban Vona Gábor egy szentesi kampányrendezvény után ebédelni állt meg a szentesi Páterház étteremben, asztaltársaságában csak munkatársai és helyi jobbikos vezetők foglaltak helyet. Vona Gábor nem tárgyalt egyetlen egy DK-s politikussal sem, a cikkünkben említett Kiss Csaba pedig ott sem volt az étteremben. A cikkben megjelent fotón pedig nem a DK-s Kiss Csaba, hanem a Vona Gábort és munkatársait szállító mikrobusz sofőrje látható. A Jobbik és a DK között pedig sem Szentesen, sem más választókerületben nem folyik semmilyen tárgyalás.”
Ez a helyreigazítás nagyjából ugyanolyan hosszú, mint az eredeti cikk, amelynek tulajdonképpen minden egyes állítása hamis volt. Úgy is mondhatnánk, hogy egy betű sem volt igaz az eredeti szövegből.
És bár még néhányan tartjuk magunkat a szólásszabadság és a hitelesség mellett, a sajtó becsülete félő, helyrehozhatatlan károkat szenvedett. Így hal meg egy szakma. És talán nem csak annak, aki ezen az úton jár.