Akkor vagy frankó (Hofi Géza szavaival élve "közművelt barom"), ha fejből vágod melyik király meddig uralkodott, mi Üzbegisztánnak a fővárosa, stb.

Az még csak hagyján, hogy az információk nagyon nagy százaléka seperc alatt fellelhető az interneten. Sőt még az is hagyján, hogy a nem használatos adatokat seperc alatt elfelejted. Azt nem is taglalom, hogy a katedrákon feszítőknek mennyi fogalma van a hétköznapokban valóban értéket jelentő információk milyenségéről és mennyiségéről.

Hat óra másodikban?

Nagyvonalúan átsiklok afelett is, hogy megnyomorítják a gyermekkort.

De egy valamit nagyon nem lehet a szőnyeg alá söpörni: MÓDSZERESEN ELSORVASZTJÁK PROBLÉMAMEGOLDÓ, ÁTFOGÓ GONDOLKODÁSUNKAT!

Az alap felállás a következő:

• A gyerek nem tud és nem is tudhat semmit.
• Kérdésekre nincs idő.
• A tényanyag bevasalása a lényeg!

És ragadjunk le ennél a pontnál! Mi is a tényanyag? Dátumok, képletek, bizonyítások, törvényszerűségek stb. Legjobb példa erre a történelem. Élesen emlékszem arra, hogy ugrálunk az anyagban: "XY fejedelem összefogta a törzseket. A katolikus vallás hanyatlani kezdett. Poroszország fellendült." stb.

Csupa-csupa levegőben lógó kijelentés! Nincs ok-okozat, mert annak a kibeszélésére nincs idő. Ha felmerül a kérdés pl. "Mi az, hogy egy ország fogja magát és csak úgy fellendül?" Nincs válasz, csak az elvárás, hogy kritikátlanul nyald be, amit mondanak. Nincsenek összefüggések, apró adatokon rágódsz, és mire kikerülsz ebből a csapdából, már képtelen vagy átfogóan gondolkodni.

Felmerül a kérdés: "Mi a fenének kéne nekem átfogóan gondolkodni?"

Sok mindenért, például:

• Hogy ne a génjeidet okold, ha alkesz vagy. Ne azt mondd, hogy "Apám is az volt, én is az leszek…" hanem keresd meg az okát! Tedd fel a kérdést: "Mért kell nekem minden egyes nap kivonnom magam a forgalomból és áttenni magam egy mámoros álomvilágba? Mi az a feszkó/emlék bennem, amit nem bírok elviselni, és inkább választom ezt az állapotot?"
• Hogy ne azt szajkózd, hogy az összes pasi disznó, mert már az ötödik vert át a palánkon! Inkább gondolj arra: "Több milliárd pasi kering a bolygón, van mindenféle, rendesek is. Mi a fenéért csak disznókba botlom?"
• Hogy ne csodálkozz azon, ha belerokkansz a karrieredbe. Inkább tedd fel a kérdést: "Mire hajtok ennyire? Jól esik dicsekednem a beosztásommal? Jól esik villognom a drága cuccaimmal? Munkamániás lennék? Addig lenne érdemes megtalálnom az okot, míg gyomorfekélyt nem kapok!"

De nem, ez így keveseknek megy, és eleve már az csoda, hogy annyi év agymosás után képesek még összefüggésekben gondolkodni. A válaszok persze adottak, bármikor lehet rájuk hivatkozni: a gének, a társadalom a hibás stb. Már ezeket a "köztudomású" válaszokat is képtelenek vagyunk megkérdőjelezni. És persze könnyűek is, mivel mind azt sugallja: "Nem a te hibád, dőlj hátra, nem tehetsz semmit."

Sokunknak nemhogy sorvasztani, de egyenesen fejleszteni kellene a gondolkodását. Ehelyett sikeres az eltunyulásra nevelés, kiváló táptalajt szolgáltatva például a reklámoknak. Amiknek a mennyisége remekül kiegészíti az elcsökevényesedett kritikai érzéket, és az eredmény: az abszurd "egy csepp mosószerrel 20 készletet tisztító" reklámmal operáló szirszar ott landol a bevásárlókosarak mélyén.

egyszeriember.reblog.hu