Tisztelt Trócsányi László Miniszter Úr!

Ön jogi körökben elismert szakembernek számít, ezért Önhöz jogi kérdésekkel fordulunk. A károsult 18 085 382 Ft. Hruria kötvénnyel rendelkezett, amiből 6 004 200 Ft-t már megtérített a BEVA, vagyis a fennmaradó, a kárrendezés során remélt megtérülése 12 081 182 Ft. Ebből kínál az Alap 2 437 588. Ez a teljes követelés 20%-a, viszont a törvény értelmében a maradék 80%-ról is le kell mondania.

Felmerül a feltűnő értékaránytalanság esete. Ezt már a római jog is ismerte, felén túli sérelem (laesio ultra dimidium, laesio enormis) néven. Itt nem két fél közötti szerződésről van szó, hanem törvényben meghatározott jogviszonyról. Sikerrel perelhetne-e a károsult a kárrendezés elfogadása után feltűnő értékarányosságra hivatkozva akár Magyarországon, a hatályos jogrend szerint, akár nemzetközi fórumon, az évezredek óta általánosan bevett jogi gyakorlatra hivatkozva?

Ugyancsak felmerül az uzsora kérdése. Uzsorának azt szoktuk tekinteni, ha valaki a másik fél szorult helyzetének kihasználásával feltűnően aránytalan előnyt köt ki. A Quaestor károsultak szorult helyzete aligha vitatható. A felkínált kárrendezés aránya sokszor arcpirító. A törvény logikájából adódóan még a 20%-os kárrendezésnél sokkal rosszabb arányok is előfordulnak. Felmerülhet-e ez esetben az uzsora?

Van egy további fogalom, a jóerkölcsbe ütközés. A konkrét tartalmat nem fejti ki a Ptk., ezért fordulunk Önhöz, mint keresztény-nemzeti értéket valló politikushoz, illetve Önhöz, mint alkotmányjogászhoz. Beszélhetünk-e jóerkölcsbe ütközésről, ha a károsultak mintegy harmada, 12 000 ember egyáltalán nem kap kárrendezést, további ezrek, mint a példában szereplő károsult arcpirítóan alacsony arányt kap, sokan még a példában szereplőnél is alacsonyabbat, miközben más károsultakat közel 100%-ban kártalanítanak?

2016. márc. 31-én a Quaestor Károsultak demonstrációt tartottak az Igazságügyi Minisztérium előtt. Többek között egy levelet kívántunk Önnek eljuttatni, amit az Ön sajtófőnöke vett át. Mindeközben Ön 11:40-kor a hátsó ajtón keresztül kényszerült beosonni az IM épületébe. Ön évtizedes gyakorlattal rendelkező megbecsült tanár, alkotmányjogász, a Szegedi Egyetem Alkotmányjogi Tanszékének volt tanszékvezető egyetemi tanára, volt alkotmánybíró. Nem lenne jobb egy tisztességes módosítást beterjeszteni a második Quaestor törvényhez végre, természetesen a folyamatban lévő kifizetéseket nem érintve, ahhoz csak plusz jogokat biztosítva. Amit akár Ön is képviselhetne a Parlamentben, amely képviseletét nem kellene az államtitkárára, Völlner Pálra bíznia. Így az egész törvényt Ön is személyesen felvállalhatna az Ország Házában, ha már az Ön neve szerepel a törvénytervezeten előterjesztőként, és ami után nem kéne a hátsó ajtón osonva ki- és bejutnia a munkahelyére Quaestor károsultak elől bujkálva. Használhatta volna az első ajtót is! Találkozott Önnel néhány társunk a hátsó ajtónál is, ott sem inzultáltuk Önt. Az első ajtónál sem tettük volna, viszont ott talán néhány szóban ki tudta volna fejtenie a véleményét
az ügyünkről!

Az ügyünkben az első Quaestor törvény felfüggesztése kapcsán Ön tette az egyik legtisztességesebb nyilatkozatot. A kárrendezési határozatok kiküldése után nyilvánvaló, hogy az új Quaestor törvény milyen diszkriminatív, és mennyi embert kizár a kárrendezésből. Van Önben elég politikai erő, hogy felvállalja azt, hogy a minisztériuma hibázott, súlyosan diszkriminatív törvényt javasolt, és ezt egy törvénymódosító javaslat beterjesztésével korrigálja?

Budapest, 2016. ápr. 3.
Quaestor Károsultak Közössége