Tisztelt Varga Mihály Miniszter Úr!

Önhöz ismét egy kiskárosult esetével fordulunk. Idős, folyamatos ápolásra szoruló hölgyről van szó. Az esetét is a lánya küldte át nekünk, aki ápolja őt. A hölgy teljes követelése mindössze 256 923 Ft. A BEVA kárrendezés után mindössze 36 679 Ft. további kártalanítást várt volna, ami helyett nullát kapott. Tudom, hogy az Ön fizetése mellett 36 679 Ft. aprópénz, de a hölgyet gondozó lánya nem tud elmenni dolgozni, mert a hölgy folyamatos gondozásra szorul. Így ők ketten az idős hölgy nyugdíjából és a lánya által kapott ápolási díjból élnek. Mint a pénzügyekért felelős terület gazdája nyilván tudja, hogy itt nem nagy havi juttatásokról beszélünk. Ehhez képes viszont már hatalmas összeg a két kárrendezési törvény után sem kifizetett 36 679 Ft. Nekik ez a létfenntartáshoz kell. Kellene. Ennyire rosszul áll a költségvetés, hogy olyan kárrendezési törvényt kellett hozni, ami még az ilyen károsultaktól ismegtagadja ezt a nem túl nagy összeget, és a nyomorba taszítja őket?

A második Quaestor törvény beterjesztése előtt egy nappal kiszivárgott, azt lehozta a HVG. Akkor abban még csak 10% általános levonás szerepelt a hozamokon felül. Másnap derült ki a tervezet hivatalos nyilvánosságra hozatalakor, hogy vita volt még ezen a tételen, a végén a pénzügy álláspontja győzedelmeskedett, 11%-os levonás került a tervezetbe. Ezt a tételt azzal indokolta a törvénytervezet, hogy ez a károsultara hárított önrész, hogy tanuljunk az esetből, és a jövőben felelősebb pénzügyi döntéseket hozzunk. Komolyan úgy gondolta, hogy 10%-os önrész még nem elég a tudatos befektetővé formálásunkhoz, ahhoz feltétlenül 11% levonás kell?

Vagy pedig a gombhoz varrták a kabátot. Már a törvénytervezet nyilvánosságra hozatalakor beszéltek arról, hogy a törvény 60 milliárd Ft. kiadással jár, amiből 3 milliárd Ft. a Hungária károsultakra eső rész. Tehát már akkor végigszámolták a Quaestoros eseteket is, valamint egy további 1%-os szigorítással elérték, hogy beleférjenek a Quaestorosoknak szánt 57 milliárdba, és így nyújtották be a törvénytervezetet, ami így is ment át a Parlamenten. Ez esetben véleménye szerint miért tartott három hónapig a Kárrendezési Alapnak kiküldeni a kárrendezési határozatokat, amihez az új Alap a régitől átvette a már benyújtott kérelmeket, így az már az új Alap formális létrehozásának napján, jan. 1-én rendelkezésre állt?

Az új törvény címében "a tőkepiac stabilitásának erősítése érdekében tett egyes kárrendezési intézkedésekről" szól. Tényleg úgy gondolja, hogy a még Quaestorosok közt is csupán ad-hoc, diszkriminatív, nullától közel száz százalékig terjedő skálán kiszórt alamizsnával a tőkepiacba vetett bizalom helyreállítható?

Ez sokkal inkább szól a botrány eltusolásáról, amihez hozzárendeltek egy meghatározott keretösszeget, függetlenül a károk nagyságától. Így további hónapokra el lehetett húzni az ügyet, tovább lehetett szalámizni a károsulti közösséget, és ma már sokkal kevésbé vehemensen elemzi a média a Quaestor és a Kormányzat összefonódását. Az a baj, hogy az ilyen ügyeknek pozitív üzenete csupán a közpénzek körül ólálkodó további gazembereknek van, mert azt jelenti, hogy meg lehet úszni az ilyen botrányt is, csak kellően jó kormányzati kapcsolatokkal kell rendelkezni. A károsultaknak meg majd kiszúrják a szemét valami alamizsnával. A Quaestor ügy korántsem az első pénzügyi botrány a rendszerváltás utáni Magyarországon, bár nagyságában toronymagasan kiemelkedik. Még a hollywoodi forgatókönyvírók sem mertek ekkora összegről álmodni Wall Street farkasa című filmben. Önök azt hiszik, hogy Magyarországon ezt a botrányt is el lehet simítani valódi felelősségre vonás nélkül. T. Csabának nem derültek ki olyan életviteli túlzásai, ami megmagyarázná az eltűnt pénz hollétét. Egy budai villa "csupán" néhány százmillió Ft., még a leggiccsesebbek is megkaphatók 1-2 milliárdért. Egy luxusautót is lehet venni már 30 millióért, ha valakinek egész gyűjteménye van belőlük, az is kijön félmilliárdból. T. Csaba az elkészült vádirat szerint táskában kilopott a Quaestorból 1 milliárd Ft-t. Volt 58 milliárdnyi valós, és 150 milliárdnyi fiktív kötvénykibocsátás. A valós kötvények ellenértéke is hiányzik. T. Csaba bőröndös pénzkivétje csupán 1 milliárdot magyaráz az ügyészség szerint, a további 207 milliárd sorsa ismeretlen. A nagyvadak eddig megúszták a felelősségre vonást!

Ennek pedig negatív üzenete van a befektetők felé. Gyakorlatilag garantálja a következő hasonló botrány bekövetkeztét, ha azt látják a potenciális érintettek, hogy az igazi nagyvadak megúszhatják, csak jó kormányzati kapcsolattal kell rendelkezni. Az ismétlődés ezek után garantált. Lesz még ilyen eset! Nem Quaestornak fogják hívni az érintett céget, és nem belső vállalati kötvényekkel fognak manipulálni. A magyar élelmes nép, a rendszerváltás óta bekövetkezett pénzügyi botrányok során is mindig valamilyen más formában bukkant fel a korrupció, a bűnözés, és a bűnözés összefonódása a mindenkori hatalommal.

Ez pedig elriasztja a potenciális befektetők egy részét. Magyarország GDP-je több, mint 30 000 milliárd Ft. évente. Ennek 1%-a 300 milliárd. Magyarországon a költségvetés a megtermelt GDP közel 50%-át elvonja. Vagyis 1% elmaradt gazdasági növekedés durván 150 milliárdnyi adókiesést jelent évente. Ennyiből ki lehetett volna fizetni a teljes hátralévő Quaestor kárt, a 30 millió feletti károsultak teljes követelésével egyetemben. Nem állítjuk, hogy a Quaestor ügy önmagában 1%-al csökkentette a potenciális növekedést. Az ilyen korrupciós és más bűnügyek sorozata csökkenti az évek során a növekedést. Meg az is, ha a hatályban lévő törvényeket nem hajtják végre, mint a Quaestor 1-es törvényt. Tehát a Kormány adott szavában nem lehet bízni, még akkor sem, ha az abban foglaltakat törvénybe foglalják. Ez pedig összeadódik. Ha az egyik évben elmarad 0.1% gazdasági növekedés, azokat a másutt fel nem épített gyárakat már nem fogják hozzánk hozni. Következő évben már alacsonyabb bázisról indulunk, hiányzik az előző évben elmaradt 0.1% növekedés, és elmarad újabb 0.1% növekedés. Ebben az évben már 0.2%-al jár az ország a lehetőségei alatt, és a két év alatt az összesített kiesés már 0.3%. Hamar eljutunk az egész számok tartományába, utána pedig a kétszámjegyű tartományba. Magyarország a rendszerváltáskor a térség egyik vezető gazdasági teljesítményével rendelkezett. Azóta az egykor hasonló teljesítménnyel rendelkező Csehország elhúzott tőlünk. Megelőzött Szlovákia is bennünket, pedig az egykori Csehszlovákia ezen része a rendszerváltáskor még egyértelműen a magyarnál gyengébb gazdasági mutatókkal rendelkezett. Románia már kitette az indexet, és előzni készül. Még negyed század, és Albániával meg Etiópiával leszünk versenyben. Magyarország a lehetőségei alatt teljesít!

A Quaestor csőd iszonyú sok pénzt vitt magával, közel 210 milliárd Ft-t. Az igazi hosszú távú kárt azonban a Kormány Quaestor ügyben hozott intézkedései okozták. Ennek hosszú távú pénzügyi költségei sokszorosak annak, mintha világosan megnevezésre kerültek volna a felelősök, a hibázó szervezetek, mint a pénzügyi felügyelet, vállalták volna az anyagi terheket is múltbéli mulasztásaikért. Egy ilyen világos kiállás sokkal többel javíthatta volna a költségvetés hosszú távú egyenlegét, mint az önrészünk 10-ről 11%-ra emelése. Vagy a 36 679 Ft. kárrendezés megspórolása a példában szereplő idős hölgy esetében!

Budapest, 2016. ápr. 3.
Quaestor Károsultak Közössége