A pert Magyarország és Szlovákia indította az Európai Tanács 2015. szeptemberi, 120 ezer menedékkérő áthelyezéséről szóló határozata ellen.

2015 júniusában naponta több ezer migráns érkezett az olasz és görög partokra. Ekkor az uniós országok kormányainak vezetői úgy döntöttek, hogy két év alatt 40 ezer, "nyilvánvalóan nemzetközi védelemre szoruló személyt” ideiglenesen áttelepítenek Olaszországból és Görögországból más tagállamokba. A vezetők abban is megállapodtak, hogy „e célból valamennyi tagállam konszenzus útján július végéig megállapodik ezeknek a személyeknek az elosztásáról".

Ahogy arról az Eurológus korábban részletesen beszámolt, a belügyminiszterek ezt formába is öntötték szeptember 14-én. Ekkor úgy volt, hogy minden ország annyi embert vállalt a negyvenezerből, amennyit szeretett volna. Magyarország nem tett felajánlást. Egy héttel később, szeptember 22-én a belügyminiszterek Tanácsa eldöntötte, hogy további 120 ezer embert áthelyeznek, és kötelezően megszabják, hogy melyik országnak hány menedékkérőt kell átvállalnia.

Ez lett a „kvóta”: Magyarországnak 1294 menedékkérelmet kellett volna elbírálnia a görögök és az olaszok helyett. Ez utóbbi döntésen akadt ki a szlovák és a magyar vezetés. 

A keresetben a magyar kormány tíz, tartalmi és eljárásjogi érvre hivatkozva kérte a tanácsi határozat, vagy legalábbis azon rész megsemmisítését, amely szerint Magyarországnak mindössze 1294 menekültet kellene befogadnia, 988-at Görögországból, 306-ot pedig Olaszországból.

A Tanács a tagállamokat képviseli, az ő minisztereik ülnek benne, vagyis Rogán Antal hiába beszélt korábban arról, hogy itt „Brüsszel” állna a tagállamokkal szemben.

Ezer sebből vérzett a fő érv

A magyar kormány fő érve az volt, hogy a tagállami vezetők megállapodtak: csak önkéntes kvóta lehet. Orbán Viktor emiatt szokott arról beszélni, hogy átverték. Ezzel négy nagy baj volt, a másodikat és a harmadikat az Európai Bíróság ítélete is felsorolta:

• a perben a németek rámutattak, hogy ezt nem mondták ki ott, ahol a magyar kormány hivatkozott rá, de ezzel az Európai Bíróság nem is foglalkozott, mert
• a hivatkozott szöveg egyébként is a korábbi, 40 ezres önkéntes szétosztásról szólt,
• ráadásul a dokumentumot egy olyan testület adta ki, amely nem uniós döntéshozó. Az EU-nak két ilyen szerve van: az Európai Parlament és a miniszteri tanács. Utóbbihoz hasonló nevű testület az állam- és kormányfőké, ahol Orbánék szerint az önkéntességről döntöttek, de az egy teljesen másik szerv, ami csak néhány éve vált egyáltalán uniós intézménnyé és „végkövetkeztetéseket” hoz, nem határozatokat. A bíróság ki is mondta, hogy „az Európai Tanács a Szerződésekben előírt szavazási szabályokat semmiképpen nem módosíthatja”.
  Azaz nem az EU akarta felülírni az uniós jogot, hanem a kormány, amikor az uniós alapszerződésekben leosztott szerepeket osztaná újra.
•  
• A magyar kormány ráadásul borzasztóan rosszul járt volna, ha tényleg kötelező érvényűek az Európai Tanács döntései. 2016-ban ugyanis a testület arról adott ki egy végkövetkeztetést, hogy mielőbb végre kell hajtani a kvótázást. Az Európai Tanácsban, amely egyhangúlag dönt, Orbán Viktor képviselte Magyarországot. Utólag azzal próbálták az egészet kimagyarázni, hogy ez csak egy önkéntes döntésről szólt, de a szöveg elolvasásával egyértelmű, hogy ez nem igaz (hogy miért nem, azt itt vezettük le), és a testület elnöke is megerősítette: egyhangú volt a döntés. Emellett már rögtön a szavazás után, egy nyilatkozatban leszögezte Magyarország:
  

  feltételekkel, de „készen áll arra, hogy hozzájáruljon az áthelyezési erőfeszítésekhez”.

Kormány: azért ne legyen kvóta, mert visszautasítottuk a segítséget

A magyar fél még azt is védekezésként használta fel, hogy

a kormány visszautasította 54 ezer menedékkérő áthelyezését Magyarországról.

Azzal érvelt, hogy így módosult az eredeti javaslat, ezért máshogy kellett volna eljárni. Megfelelően konzultálni kellett volna az Európai Parlamenttel, ráadásul szerinte egyhangú döntésre lett volna szükség, de a bíróság arra jutott, hogy ezeket a kérdéseket rendben megoldotta az EU Tanácsa.

Persze, hogy nem működik, ha nem hajtjuk végre

A magyar kormány azt is bedobta, hogy az áthelyezés csak nagyon lassan megy, a tagállamok vonakodva hajtják végre.

A bíróság azzal válaszolt, hogy ezt nem lehetett előre látni, „különösen egyes tagállamok együttműködésének a hiányát”. Vagyis persze, hogy nem működik, ha nem teszünk semmit.

A magyar kormány érvelésében egyébként van igazság: A tervezett 120 ezer főből szeptember 1-ig valóban csak 27645-ig jutottak és több mint 44 ezerre tettek ígéretet.

A 120 ezres számmal viszont azért sem érdemes magyar oldalról dobálózni, mert közel a felét, 54 ezret épp Magyarországról vitték volna el. Ezt a kormány visszautasította, így eleve nem is lehet meg a 120 ezer ember. A másik, ami csökkentette ezt a számot, hogy az uniós-török alku miatt lecsökkent a migráció. Így egyszerűen nincs elég áthelyezhető menedékkérő, aki a szabályoknak megfelelő országból jönne (azaz az adott országból érkezők legalább háromnegyede megkapná a menekültstátuszt).

Az eljárásokat a küldők, azaz a görögök és az olaszok leterheltsége is lassítja, ráadásul a semmiből kezdett mechanizmus felpörgéséhez idő kellett. Az Európai Bizottság július végi jelentése alapján már rekordszámú, havi közel háromezer embert helyeztek át Görögországból és Olaszországból. A testület szerint így minden alkalmas jelöltet áthelyezhetnek, ami elég komolytalan célnak tűnik, de közel kerülhetnek hozzá.

index.hu