Szerintem a csoda szó, rossz megközelítés. Miért nem intelligencia? Istent miért nem illetjük intelligenciával, holott, ha megértjük a teremtést, nem csodákat fedezünk fel, hanem egy szuper intelligens összrendezettséget. Egy intelligencia megismerésének nem az a módja, hogy részecskékre bombázzuk (vallások?) és laborjainkban sejt szinten elemezzük, hanem hogy együttműködünk vele. Egyszerűbb esetben egy afrikai törzs megismeréséhez, szokásaik, kultúráik helyén való kezeléséhez az kell, hogy valaki hosszabb időt eltöltsön velük. Csak akkor tárul fel a „csoda”, azaz az intelligencia, amivel ők összhangba kerülnek a teremtéssel. Egyébként „primitívnek” tituláljuk őket. Ha ezt tesszük, akkor magunk vagyunk azok.
Azért nem egyezem ki a „domesztikált” ismeretekkel, helyesebben azok metodikájával, mert a megismerést bezárják egy szűk térbe. Egy tudós, felfedező terébe, melyet szentírásnak vesznek és oktatják. Bárki, aki másképp adja vissza a tananyagot, megbukik. Lehet, hogy a megismerés annak a tudósnak azt a teret jelentette, amit felfogott, de ez miért jelenti azt, hogy másnak is ugyanazt kell magáévá tennie? Miért nem kelthet bennem a Teremtő intelligenciája másfajta képzetet, nyithat más teret?

Amikor írásaimat közzéteszem, mindenkit óvok attól, hogy abszolútként kövesse a bennük lévő gondolatokat! Tilos! Csupán utat szeretnék nyitni egy módszertanhoz, ami alapján mindenki vegye elő saját agyát, dolgoztassa meg és az ismereteket a módszertan alapján szabja saját méretére, kapacitására, majd ettől kezdve lássa másképp a világot. Tilos embert követni. Minden embert meg kell hallgatni, de amit hallunk, egy mozaikkép eleme, melyek sokaságából neked kell megalkotni a teljes képet. Ebben viszont csak egyetlen intelligencia segíthet. A Teremtő intelligenciája. Ha pedig közel akarsz kerülni az Ő intelligenciájához, légy képes „kiüríteni” agyadat. Légy képes mentesülni Jancsi, Pisti, Ahmed és Juszuf megkérdőjelezhetetlen igazságaitól. Ők a mozaikkép elemei, de nem ők az intelligencia, mely alapján összeáll a teljes kép.

Ahhoz, hogy mindezt véghez vidd, jóban kell lenned saját elméddel. A legtöbb ember, ugyanis nincs jóban azzal. Békétlen, stresszel, depressziós stb. Háborút folytatnak saját alkalmazottjukkal, ami nem más, mint saját elméjük, tudatuk. Melyik bokszoló az, aki saját magát üti ki? Nos, ezt tesszük mi saját tudatunkkal. Nem a tudat potenciális képességével van baj, hiszen azt Allah (SWT) adta, hanem a módszerrel, amivel azt használjuk. A módszerrel, mellyel nem összhangba, hanem állandó ütközésbe kerülünk az intelligenciák csúcsával, a Teremtővel.

Mivel tudjuk saját intelligenciánkat maximálisan használni? Az intellektusunkkal, arabul Dhihn (ذهن .( Ez a mi felfogó képességünk, értelmünk, ami csak akkor működik, ha betárazzuk. Ez azt jelenti, hogy hogy érzékszerveinkkel (szem, bőr fül, orr, nyelv) a környezet információit begyűjtjük. Ezek önmagukban nem jelentenének sokat intellektus nélkül, ami ezeket rendbe rakja. Minél több információt gyűjtünk be, annál jobban finomul az intellektus és válik felfogó képességünk egy szofisztikált eszközzé. A tudat, azaz ’Aql (عقل ( is akkor működik jól, ha megfelelő mennyiségű információval látjuk el. Ha agyunk nem kap információt, nem olvasunk, beszélgetünk, elemzünk, vagy ha csak irányított, zombiknak való információt kap, az intellektus nem, vagy csak irányítottan alakul ki. Ezért kell minél több mozaikszemet összegyűjtenünk, mert a kirakott kép élessége ezek mennyiségétől és minőségétől meghatározottan függ. Ezen a ponton ékelődik be az intellektus és az intelligencia közé az identitás, arabul Hauwiya (هوية .( Azaz, milyen játékszabályokat követek? Hívő, ateista, népnemzeti, szocialista stb.? Hogy határozom meg magamat, hova tartozom? Innen kezdődik az intelligencia, arabul Zaka’ (الذكاء ( szerepe. A kép kirakásának mikéntje. Milyen mozaikszemet teszek be és melyikek dobom ki a kép komponálásakor? Mennyire hallgatok a kirakási kézikönyvre, mennyire veszem azt semmibe? Ez a kézikönyv a mi támaszunk, a Szentírás. Ezt veszik ki kezünkből és teszik helyébe a valóságshowkat, észbontókat, hírelemzéseket. Brandeket alkotnak, amik/akik minták, ezeket felfújják és torz információkkal táplálják az intellektust. Torz információkból pedig nem tud egészséges intellektus, identitás, majd intelligencia létrejönni. Végül sérülsz te, sérül a nép és sérült népnek, sérült vezető kell. Majd eltávolodsz Allahtól. Ha el is hangzik Isten neve, tartalmában valami teljesen mást diktálnak beléd.

A kép még a kézikönyv betartásával sem lesz teljes. Hol vagyunk még az elkülönüléstől ráhangolódástól, össszekapcsolódástól Allahhal és magától az élettől, ami két összekapcsolódás közt zajlódik? Mert a kép két összekapcsolódás (ima, meditáció) közt elevenedik meg, lesz abból élet, ami a Teremtő intelligenciájának alávetett, megbékélt szellemben folyik.

Mikor rád talált bolyongtál és Ő vezetett. (Korán 93:7)

A Próféta a Politeizmus kultuszának kellős közepén született Mekkában, egy olyan családban, amely a bálványimádás legfőbb őre volt. Bolyongott elveszettségében, mert az Egyistenhitet kereste, de végül Allah rátalált. Még neki is kellett, hogy Allah vezesse őt.

A fentieket értelmezve, intellektust, identitást és intelligenciát kontextusba helyezve, ki követi Allah szavát, ki tud összekapcsolódni az Ő intelligenciájával? Nem biztos, hogy az, aki Muszlimnak nevezi magát. Viszont az is lehet az Iszlám értékeinek követője, aki nem is tud róla. A Korán igazságát nem kérdőjelezheti meg semmi, de a Hadithok szó szerinti igazságát (nem logikáját mondtam!) meg lehet kérdőjelezni. És itt nem a Hadithok hitelességéről van szó. Egy eszkimótól sem vonhatjuk meg a jogot, hogy Muszlim lehessen, de hiába próbálja szegény betartani a dzsellabiyára, adakozásra, ramadánra vonatkozó előírásokat, ha szó szerint veszi a Hadithokat. Ő nem hord dzsellabiyát, mert megfagyna benne, hóban jár egész nap, ami az egyik leghatékonyabb tisztítószer. Miért vegye le a prémcsízmáját az igluba belépve, vagy imára felállva a szabadban, ha az tiszta és megfagyna a lába? Hogy adakozhatna datolyában, mérő árpában, ha neki nyers fóka és bálnahús a tápláléka, amit, ha megsüt, a vitamin is kimegy belőle. Ilyen körülmények között mi a Halal és Haram? Hogy tartja a böjtöt, ha nem megy le a nap? És ezer más. Ez csak az eszkimó példája. Nekik ne legyen elérhető Allah (SWT)? Dehogynem. Máris elérhető. Ahogy ők élnek szimbiózisban a természettel nem más, mint rákapcsolódás Allah (SWT) intelligenciájára. Ja, hogy este a lángok árnyékában alakokat vélnek felfedezni, vagy a sarki fény táncában démonokat látnak? Ki nem szarja le? Majd leszoknak róla.

Afrikában a botswanai törzsek és a zimbabwei szavannalakók életét sokkal Iszlám követőbbnek láttam, rákapcsolódva a Teremtő intelligenciájára, mint az a jelenkori Szaúd Arábiai, vagy Iráni hittudósok némelyikénél tapasztalható. Az ő életükben a Korán előírásainak zöme úgy van jelen, hogy erről nem is tudnak! Ha nem így lenne, hamar kiapadnának vízforrásaik és a szavanna se adna nekik minden nap élelmet. Ehhez a törzsek közti összhangra is szükség van, így viselkedési normákat alakítanak ki egymás közt és íme, az is egy rákapcsolódás a Teremtő intelligenciájára. Ennek értékeléséhez kell az intellektus, hitbéli identitás és intelligencia. Nem csak az Muszlim, aki naponta lenyomja az imákat, megszokott sémákban beszél, de nincs agya.

Aki az Iszlám és az Allahra kapcsolódás folyamatában el akar érni egy magas spirituális fokozatra, annak hosszú utat kell bejárni. A radikalizmussal kezdődik minden. Amikor alig ismerünk valamit, akkor vagyunk a legtürelmetlenebbek, intoleránsak. Akkor mindenki más fasz, különösen a nagypapa, aki átment az életen, sokat látott, hallott, megélt. Ha meghal, csak akkor döbbenünk rá az öreg által mondott bölcs szavak igazságára, míg élt, semmibe vettük. Majd jön egy szakasz, amikor kétségek ébrednek az emberben és tanulni kezd. Rájön, hogy nem tud semmit. Hosszú út megtétele után pedig nem a kinyilatkoztatások, megkérdőjelezhetetlen igazságok jönnek ki a szájainkból, hanem a nyitottság lesz úr rajtunk. Ráébredünk, hogy Allah mindenhol volt, van és lesz, mindenhol megadta a képességeket. Volt, aki használta a képességeket és volt, aki nem. Aki nem, az disszonanciába került a természettel, környezettel és letűnt. Maradt az, aki felfedezte a harmóniában való lét titkát és erre kialakította szokásait, azaz Szunnáját. Miért ne lehetne ez is Iszlám? Hiszen az Iszlám pont az Allahnak való alávetettséget jelenti! Egyszer fel kell fedeznünk, hogy ők sem mások, csak másképp fejezik ki magukat.

A fentiekben érzékeltetni szándékoztam azt az utat, aminek bejárása közel visz ahhoz a „csúcs intelligenciához”, Akit Allahnak hívunk. Ezek után döntsd el, hogy egy Boko Haram, vagy más radikális eszmét hirdető hol van ezen a térképen, egyáltalán elindult-e az úton? Vagy tán ellenkező irányba ment?

Ha pedig távolabbra vetjük tekintetünket, döntsd el, ki az, aki engedi, hogy a megismerésnek ezt az útját bejárd?