Lőrincz Csaba

Mi meg abba gebedünk bele. Nehéz gúny és irónia nélkül végighallgatni egy, csak a kormány lélegeztetőgépén vegetáló párt frakcióvezetőjének szavait egy olyan ügyben, aminek felmérése is messze meghaladja képességét.

Ilyen is csak azon a Magyarországon lehetséges, ahol az abszurdumok őshonosak. Hogy bármely másik ország illetékese megengedje magának azt a lutrit, hogy egy nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személy adatait visszatartsa fejletlenebb országokban is súlyos következményekkel járna.

Van abban valami, amit a Párbeszéd Magyarország társelnöke mond. Az idei választások tétjét nem lehet eléggé hangsúlyozni. És nem mondhatjuk, hogy bármiféle nagyobb ellenzéki együttműködés jeleit láthatnánk.

Nehéz másképpen érteni azt, hogy a kormányfőnket több ízben „gecinek” nevező milliárdos is megkapta Orbán adománykérő levelét. És bár a 24.hu munkatársa úgy fogalmazott, hogy „A marketingben ezt hívják úgy, hogy meddőszórás”, nem feltétlenül fedik vele a teljes igazságot.

Annak, aki a kormány gyanús, de legalábbis vitatott ügyeinek akar utána nézni, nem kell megerőltetnie magát, hogy belenyúljon abba a bizonyos trágya halomba.

Hogy hogyan juthatott hozzá egy 82 éves nyugdíjas egy sertéstelephez, csak addig rejtély, míg pillantást nem vetünk a családnevére. 

Szép is amikor egyik diktátor kíván boldog új évet a másiknak. 

Bizonyára nem tellett a CSU-nak egy valamirevaló előadót meghívni, gondolhatnánk teljes joggal. 

Hogy erről az esztergom-budapesti érsek mennyit tudhat, kész rejtély, hiszen a pillanatnyi jó közérzet tartóssá vált nála, amióta csak Orbán Viktor közelében tudhatja magát. Nem az egyházi hivatalával járó – nevezzük így – pompát irigyeljük, sokkal inkább azt sérelmezzük, hogy politikai játékszerré tette egyre fogyatkozó, de így is népesnek mondható nyáját.

Totálisan értelmezhetetlen lépésre szánta el magát a kormány. A határon túl élő nyugdíjasoknak is megküldi a tízezer forintos Erzsébet-utalványt. Teszi mindezt állampolgárságtól függetlenül.