• ők Jézust Isten fiának tartják, mi embernek, prófétának
• ők hisznek Jézus kereszthalálában és feltámadásában, mi nem
• ők hisznek Jézus bűneink alól való megváltásában, mi pedig azt valljuk, hogy mindenki saját maga felelős szándékaiért, tetteiért, így külső megváltás nincs.
• ők hisznek a szentháromságban, mi azt Shirk-nek, azaz társállításnak tartjuk
• ők a mai Bibliákat Isten szavának tartják, mi nem. Mi is hiszünk a Bibliában, de nem abban, ami ma van, hanem ami egykor lehetett, de ma nincs meg.

Mi az, ami elválaszt minket a kereszténységtől és zsidóságtól? Egyszerűen az, hogy ők időben lezárták a történeteiket saját prófétáiknál és Mohamedet (béke reá), aki később jött, nem ismerik el. Pedig mi azt valljuk, hogy az eredeti Szentírásokban szerepel Mohamed (Ahmed) eljövetele. Ugyanakkor mi Jézust messiásnak tartjuk, aki eljön a végítélet napján.

Összességében: na és akkor mi van? Pontosítok: miért kell ezekből a különbségekből ekkora hűhót csinálni? Erről szóljon a mi kis tyúkszaros életünk, amikor a mindennapi lét egy teljesen más térben zajlódik?

Most gyerünk, vissza a realitásokhoz. Engem papok neveltek. Vasárnaponként a Máriaremetei templomba jártam, néha ministráltam. A nyári szünetekben Miklós atya vitt minket táborozni. Legendásan jó nyarak voltak. A templom hatalmas parkjában gyakran feltűnt Werner Alajos atya, aki nem misézhetett, mert politikai terheket róttak a nyakába. Egyházi zeneszerző volt, a Werner mise fogalom ma is. Ez a zenei zseni a park padjain aludt, talán így szokta meg a börtönben a priccsein. Ezek a papok csodálatos gyerekkort biztosítottak nekem és társaimnak. Ugyan miért fordulnék szembe velük? Jézus dolga, a fent felsorolt teológiai elvek nem merültek fel. Egy dolog volt meghatározó számukra: értéket neveltek belénk, melyek egész életünkön át elkísértek. A franc se foglalkozott Jézus dolgaival, és mással. Viszont tudtuk mi a bűn és az erény. Tudtuk, hogy viselkedjünk öregekkel, tudtuk miként tiszteljük meg a tudást. Saját életpéldájuk, szótlanul tűrt szenvedésük adott számunkra értékeket. Ezt adták ők!

Ezzel a Jézus-Mohamed dologgal csak azóta foglalkozom, mióta muszlim vagyok. Ésszel felfogom és Iszlám mellett érvelek, de azok ellen sosem fordulnék, akik neveltek és megvetették lelkiismereti, spirituális tereim alapjait.

És továbbmegyek. Van ateistára, zsidóra is rengeteg pozitív példa ugyaneebből a korból. Nem megyek részletekbe. Csupán oda szeretnék kilyukadni, hogy ítéletünket sok esetben eltorzítják azok a tanok, melyeket a teológia egy bizonyos szintje után vernek belénk. Mert ugyan ki a szart érdekel Jézus és Mohamed akkor, ha csak akkor merülnek fel neveik és a hozzájuk kötődő princípiumok, ha meg kell osztani minket? Ha nevük csak megosztást szolgál, akkor én leszek az első, aki elvetem őket. De ők nem ezt akarták. Pont ellenkezőleg. Ők azért jöttek, hogy egy olyan példát adjanak, mint gyermekkorom papjai a máriaremetei templom terein. Bár látnám ugyanezt a mintát sejkekben, imámokban, vagy akár mai papokban.