Például azt, hogy a magyar családok adrenalin szintjét pár hete szinten tartó 10 + 10 milliós Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK) kit tesz majd boldoggá és kit nem.

Amiről Rétvári nem beszélt, azt remekül összefoglalja a HVG írása, amely világossá teszi: e támogatás kizárólag a jómódúaknakjön jól, akik ráaádásul oly módon élhetnek vissza vele, hogy pár millió forintocskát saját zsebükbe csatornáznak majd át és vissza. Ezzel szemben, akik biztosan megszívják, mármint akik ugyanolyan távol maradnak tőle, mint eddig is mindentől: a szegények/rászorulók, a közmunkások, a gyermeküket egyedül nevelők. Pedig a kormány és Rétvári szerint:

“Nagyon szélesre tártuk a bemeneti lehetőségeket, de ott meg kell húzni ennek a határait, ahol esetleg valaki visszaélhetne vele, vagy ahol nem reális, nyilván ha valakinek nincs jövedelme, akkor nem reális, hogy önrészt tud tenni bármilyen építkezéshez vagy lakásvásárláshoz.”

Ez így van és így helyes. Mert a kereszténydemokrata gazdaságpolitika szerint az az életszerű és előremutató, ha a sok pénz még több pénzt fial, akinek több van, annek még több lesz, akinek meg nincs, az oldja meg. Ha nem tudja megoldani, továbbra is alhat a híd alatt, ahol egyébként életvitelszerűen tilos aludni. Ez a politika a nyertesek politikája. A többieket meg a hangosbemondó megvédi a migránsoktól és Soros Györgytől.

Az az igazán szép ebben a szélesre tárt rendszerben, hogy sikeres és van rá igény. Ahogy az ócsai lakóparkból is világszám lett, úgy ez a konstrukció is az lesz. Mindenki jól fog járni vele, aki eléggé tehetős, van már 3 vagy akárhány gyereke és úgy dönt, hogy állami támogatással – a változatosság kedvéért – ezúttal ingatlanbefektetésre adja a fejét. Mindenki megkapja, akinek sem az élete nem függ tőle, sem különösebb szüksége nincs rá, de szerencsére senki nem kapja meg, akinek egy kis ösztönzés előre lendíthetné az életét. Ő nem, de mindenki más megkaphatja, aki igazi nertárs. Aki soha nem dolgozott, de megteheti, hogy az asszonyt otthon hagyja szülni. Aki nem kérdez vissza, sőt egyáltalán nem kérdez, amikor a nem nertársakra feladják az utolsó kenetet.

Az a kurvajó ebben a rendszerben, hogy valahogy mindig ott sikerül meghúzni azokat a francos határokat, ahol a nyomor és a kilátástalanság kezdődik. Azoknak a nyomorultaknak a kétségbeesése, akik aztán persze ugyanúgy beletolják a közösbe, a sikeres rendszerbe a maguk szerencsétlen adóforintjait. Újabb nem remélt adók formájában.

Valóban nem életszerű, hogy egy GYES-en lévő egyedülálló nő, egy szakmával nem rendelkező roma, vagy egy, a munka világába visszatérni kívánkozó közmunkás hitelképes. Aki meg nem hitelképes, az ne ugráljon. Csakhogy attól tartok, hogy ebben az országban már nemcsak ez a lemorzsolódott réteg nem hitelképes. Az évek óta kiszámíthatatlan gazdasági környezettel a kormány 2010 óta sokat tett azért, hogy – e mostani, szélesre tárt bemeneti lehetőségek dacára – egyre kevesebb hitelképes ember maradjon. A hitelképtelen, szegény meg nem kaphat támogatást kedvezményt, mert visszaélne vele. Mer itt csak a gazdag nem él vissza semmivel. Soha.

Mi a jó büdös francról beszélünk akkor? Milyen családtámogatás, milyen magyar emberek, milyen gondviselés? Milyen kereszténydemokrata rendszer az, ahol mindenki kap támogatást, kivéve az, aki tényleg rá van szorulva? Mi az, hogy a – látszólag – leginkább rászorulók megsegítésére kitalált intézkedés azokba a zsebekbe csorgat (vissza), amelyek már így is tele vannak?

Nem baj, nincs ezzel semmi gond, csak akkor be kellene fejezni ezt a dohos öntömjénezést. Nem kell paravánként előre tolni a nyomorúságot és arra hivatkozni és úgy tenni, mintha dolgoznának az urak. Mintha azokért dolgoznának, akiknek esélyük nincs részesülni a sok jóból. Azt kell mondani, hogy a közmunkás nem csak a 10 milliós hitelt nem kapja meg, hanem a 10 milliós ingyenlóvét sem, amit a minisztériumban dolgozó hűséges alattvaló viszont megkap. Méltányossági alapon. Akkor sem kaphatja meg, ha a keleti végen egy nyomorult kis viskó esetleg bele is fér abba a 10 millióba. Ki kell állni akkor és azt kell mondani, hogy a közmunka egyáltalán senkit nem segített visszatalálni a munka világába, hanem ez egy csapda, ami mélyre és egyre mélyebbre visz. Bele kell állni és be kell vallani, hogy egy közmunkából élő pár mögött nem állhat családi összefogás, mert a családi összefogás csak Szijjártó-féléknél magyarázat, indok és fedezet bármire. El kellene ismerni, hogy az egy szobás albérletben 3 gyereket nevelő szabolcsi szülőknek esélyük nincs állami támogatásból saját lakáshoz jutni, ahol már nem kell albérletet is nyögni. Mert ez a program nem erről szól, csak azt hazudjuk, mintha erről szólna.

Ez a köznépi átverés arról szól, hogy ha valakinek van már most is ingatlanja, akkor azt nem kell eladnia, megtarthatja és mellé építhet egy újat is. Egy kényelmesebbet, komfortosabbat, kacsalábon forgóbbat. Mert a Fidesz-KDNP szerint rászoruló az, akinek van már lakása, de többet szeretne. Ezzel szemben elmehet a k*rva anyjába az, akinek egy sincs, mert annak nem is lesz. Se lakása, se állami támogatása, se kedvező kamatozású hitele.

Megnyugodtam. Tényleg. Már azt hittem, hogy ezt a halálos csókot azok is igénybe vehetik, akiket mondjuk nem Lázár Jánosnak hívnak és nem a 10 éves gyereküknek szeretnének luxusvillát a Rózsadombon. Értelmes, normális elképzelések helyett, amelyeknek valódi céljuk az lenne, hogy azokat is kiszámíthatóbb lakhatáshoz juttassák, aki nem engedhetik meg maguknak, hogy lakást vegyenek, hogy hitelt felvegyenek, megy a blőd és pofátlan szemfényvesztés. Nem bérlakás-programon, üresen álló önkormányzati lakások méltányos bérbeadásán izzadnak az urak, hanem ássák azt a társadalmi szakadékot, amiből már most sem látszik ki az ország legalább fele.

Mert Magyarországon “nyilván ha valakinek nincs jövedelme, akkor nem reális…” 

Nem, Magyarországon kizárólag egyvalaki esetében reális, hogy jövedelem nélkül milliárdos legyen. Papíron MunkanélküliHabony Árpádnak hívják. A többivel együtt ő az egyik fekáliától bűzlő, széles bemeneti nyílása ennek a kupacnak, amin üldögélünk.

kolozsvaros.com