Cered valójában egy zsák település, még ha jön is megy is út ide és innen, például a falu végén lévő Tajtiba, ami ma Szlovákia, a falu Nógrád-megye része, de a Heves-megyével és Borsod-megyével határos részen, ettől lett zsákszerű a település, mert ha bármit intézni kell, át kell menni a szerpentineken Salgótarjánba, mert az a járási székhely. Gyönyörű a táj mifelénk, szép erdeink, halastavaink vannak, idegennek jó ránézni a falura!

Azonban az, ami itt történt 75 év alatt nem sok jóval kecsegtet számunkra, az ötvenes években még Cerednek 1798, Szilaspogonynak723, Zabarnak pedig929 lakója volt, ez mára pont megfeleződött, a három településen 1731-n laknak.

Ceredet és környékét súlyosan hátrányos helyzetbe hozta Trianon, mivel nem csak az utat, földet vágta ketté, hanem a családokat is, amit a szocializmus, utazással kapcsolatos politikája még rosszabbá tett. Mára már szabad az átjárás, csak az a baj, hogy igazából nincs miért, ott is ordít a szegénység és a reménytelenség.

Az iskolánkban a három településről 162 diák tanul, akik közül114-t támogat az állam, 88-n közülük HHH-sok, azaz halmozottan hátrányos helyzetűek. A három óvodánk 65 gyermekéből 40-t támogatnak. Ezt a létszámot régen Cered maga is kiadta. Gondolja meg, az ilyen szociológiai szerkezetből, hogyan lesznek tanult emberek, mikor a csata az életben maradásért és egyben az élelemért zajlik a szülőképes embereknél.

Ebből a faluból régen úgy járt a busz, hogy tele volt középiskolás diákkal, sokan végeztek egyetemen is, de mi lesz abból, aki a napi betevőért küzd.

A Ceredi Művésztelep tavaly volt 20 éves, sokat köszönhetünk Fürjesi Csabának, aki létrehozta és motorja ennek a vállalkozásnak, kiemelkedő szerepe van abban, hogy Cered nem olyan ütemben nyomorodik, mint a többi hasonló település.

A művésztelep programjaiban a helyi emberekre koncentrál, velük keresi a kapcsolatot, őket örökítik meg, mára már egy egyedi kortörténeti dokumentum lett a művek által megörökített leépülés.

Mikor indult én is azok közé tartoztam, akik azt gondolták, hogy ezek a művészek elbohóckodnak itt kétszer egy hetet, kipihenik maguk és köszönik szépen jól voltak, azonban hála istennek meg kellett változtatnom a véleményem, mert mára már a tábor várt esemény lett, többek lettünk tőle.

Romák régen is laktak a faluban, dolgoztak a helyi TSZ-ben meg Salgótarjánban az építkezéseken, meg az acélművek valamelyik gyárában, bányák környékén, akiben volt egy kis szándék azt megkapta a lehetőséget is. A rendszerváltás egyik következménye az lett, hogy a cigányokat rúgták ki először, majd az alacsony képzettségűeket, a többire később került sor.

Ma faluban döntően az 50 feletti magyarok és a romák élnek, a három faluban változó arányban, ezt a tényt jól tükrözi az iskoláról leírt adatsor.

Tudja régen a kocsmában pezsgő élet volt, nem csak a berúgás színtere, hanem a falu kihelyezett testületi ülése zajlott benne.

Megjöttek a buszok a műszakokból, a férfiak bementek a kocsmába, hogy igyanak egy pohár pálinkát, meg egy sört, beszélgetés, majd irány haza, vagy dolgozni a ház körül, vagy este lefeküdni. Hét végére azonban pezsgő élet volt, sajnos ezen a vidéken nincs hagyománya bornak, itt az ital a pálinka, na meg egy kicsit a sör is, nem véletlenül öregszenek erősebben az emberek, mint máshol, mert a tömény szesz megeszi az embert.

Igen az egészség, erre fele betegnek lenni nem kis kockázat, papíron minden rendben, van minden féle szolgálatunk, fogorvosunk, csak ha valakinek komoly baja esik a kockázat óriási, mire kijön a mentő, vagy beviszik a beteget, annak már mindegy, mert ha kibírta az utat fordulhatnak is vissza vele, mert vagy nyomorék, vagy egészséges lesz. Az ilyen zsák településen nagy kockázat a minőség is, meg a félrekezelés, a volt TSZ elnököt úgy félrekezelték, hogy máig döbbenten néznek maguk elé a mentősök. Az öreget gerincsérvvel gyógyították, majd egy hét, tíz nap után mentőt hívtak hozzá, hogy vigyék be a reumatológiára, mert otthon nem kezelhető, kijött a mentő és ránézésre megmondták, hogy sztrókja van, tehát neurológiára kell vinni.

Ez azért rendesen megrázta a falut, sokan maguk elé néztek, ha ez történik a VIP beteggel, akkor mi lesz a többiekkel. Szegény, azóta meghalt, isten nyugosztalja.

Templomunk működik, papunk van, szerencsére a Váci Egyházmegyéhez tartozunk, Beer Miklós kitűnő püspökünk, a faluban döntően katolikusok élnek, nincs akadálya a hitéletnek.

A polgármesterünk, megtesz mindent a faluért, nézzen végig itt minden katonás rendben van, még a temető előtt is lehet parkolni, az árkok tiszták, nem ordít a nyomorúság, csak a kilátástalanság.

Aki fiatal és annyi esze és pénze van, hogy elég egy buszjegyre, az a jövőt sajnos nem itt képzeli el.

Úgy élünk itt, hogy eljátsszuk a” jövőnk van színházat”, pedig nem kell nagyon kinyitni a szemet ahhoz, hogy látni lehessen egy két generáció után vége mindennek, ezt bizonyítja az is, hogy itt a három faluban, egy házra 1,7 lakó jut.

2017.02,26.
Lejegyezte Büki