Mekkora összeomlás? Nagyon nagy összeomlás, melyet lesz szerencsém a helyszínről közvetíteni, önöknek meg ugyancsak a helyszínen végigélvezni.

Túlzás nélkül mondhatom, ekkora sportesemény nem volt a magyar történelemben Mohács óta.

Igen: a FINA-világbajnokságról van szó.

Pedig minden olyan szépen indult.

Lett volna pénz, idő és hely a megrendezésére, gyönyörű terveket szőttünk, légies üvegpaloták szökkentek a magasba a prezentációkon, aztán lett belőlük vasbeton parkolóház.

Meg semmi, főleg az lett a tervekből, csak a költségvetés nőtt, dagadt, az eredeti 25 milliárdhoz képest – melyet már akkor sokalltunk, de így mulat egy magyar úr – most tartunk százharminc milliárdnál, de mivel van még tizenegy nap a megnyitóig, lesz ez kétszáz is.

De hát mi történik tulajdonképpen?

Nem vagyunk képesek egy nyavalyás világbajnokságot sem megrendezni?

Nem.

Nem vagyunk képesek.

A vizes vb-hez egyelőre egyetlen jelentős alapfeltétel adott nálunk, és ez a víz, minden egyébbel gondok vannak.

A Duna Arénát ugyan átadták, méghozzá időnap előtt, azonban műszakilag még most sem mondható kifogástalannak a működése és a munkálatok sem értek véget az átadással: akkor csak egy szalagot vágtak át, érdemi előrelépés nem történt, illetve sikerült kipipálni egy tételt.

Azóta is kínlódnak az üzembe helyezéssel, bár el kell ismernünk, még mindig a Duna Aréna áll a legjobban a tervezett létesítmények közül.

Ha továbbmegyünk a Batthyány térre, ott is áll már az óriás műugrás tornya, áll bizony, mit áll, meredezik, sőt, annak még csak nem is lenne szabad most ott lennie, hiszen a tervek szerint csak ma kezdenék építeni, hogy ne zavarja a tegnapi-tegnapelőtti Red Bull Air Race versenyét.

Ennek dacára odatették, még a műrepülő verseny előtt, hogy minek, azt senki se tudja, valószínűleg a kivitelező kihívásokkal küszködik az olvasás terén, és azt, hogy „kezdés július harmadikán” úgy olvasta, hogy „átadás”.

Forrás: huppa.hu

Áll az állványokból összerótt torony, csakhogy azt valakinek a FINA részéről át is kéne venni, és avval bajok lesznek.

Ugyanis a versenyszabályzat szerint ha a szél sebessége nagyobb, mint negyven kilométer óránként, le kell állítani a versenyt, sőt, ha három kilométeres körzetben villámlana, akkor is. Mellesleg a torony kilengése sem lehet több 54 kilométeres szélerősségnél, mint 2-3 milliméter.

Hát ezzel a kilengéssel bajok lesznek, ahogy a villámlással is: az acéltorony nem egyéb, mint egy hatalmas, alaposan földelt villámhárító, és azt a személyes szemrevételezés után kizártnak tartom, hogy ne lenne akár tíz-tizenöt centi kilengése is, ha ugyan nem több.

De tegyük fel, szélcsendben jön a FINA szekértője ellenőrizni (hogy miképpen fogják megszervezni a szélcsendet, arról elképzelésem sincs) és átveszi.

Akkor már csak azt kell elintézni, hogy maradjon is a szélcsend és vihar se legyen. (B megoldás: legyen vihar, éspedig folyamatosan, mert akkor elmaradnak a versenyek, nem derül ki a suskus. De ezt sem lesz egyszerű vagy olcsó kivitelezni).

A Duna Arénánál találunk még egy teljesen fölösleges hidacskát is, melyet röpke 450 millióért húztak fel, és elvben októberben lesz az átadása, de már használják, szóval teljes a káosz.

A Margitszigeten szintén távolinak látszik a felújítások vége

Balatonfüreden a tervezett mélygarázs helyén még csak munkagödör van, holott tizenegy nap múlva abban parkolni kéne, sőt, fölötte kies pagony kéne álljon, zöldellő fákkal.

A városligeti helyszín pillanatnyilag sajátos illatával hívja fel magára a figyelmet, ilyen odőr tapasztalható a disznóhízlaldák környékén is: a lecsapolt tóban jelenleg csak mérhetetlenül bűzös iszap van és pár centi víz. Ott szinkronúszás lenne rövidesen és elvileg.

A bevételek elszámolása egyenesen a népmesék világát idézi. Elvben 350 000 látogatót vártak, de ennek ellenére sem bocsátottak ki több jegyet 130 000-nél. Ezeket ugyan eladták, de a különbözetet senki sem tudja, sőt, nem is akarja megmagyarázni. Az a százharminc az háromszázötven, és kész.

Mi több, az MTI szerint:

Szántó Éva, a Bp2017 Világbajnokságot Szervező és Lebonyolító Nonprofit Kft. ügyvezetője kiemelte,

hogy a látványosnak és színvonalasnak ígérkező nyári magyarországi eseményt a televízióban a becslések szerint csaknem hatmilliárdan fogják látni, s ennek köszönhetően Budapest kiemelt turisztikai értékeit is.

Hatmilliárd?

A riói olimpiát látták 3,7 milliárdnyian, a 2014-es foci-vb-t 3,2 milliárdnyian.

Nem hinném, hogy akkora attrakciót tudunk csapni, hogy ezeknél a mérőszámoknál több összejöjjön.

Persze, hogy úgy mondjam, nincs kizárva: ha olyan látványos összeomlást, botránysorozatot produkálunk az egész világ szeme láttára, hogy mindenki kíváncsi lesz rá, akár még a hatmilliárd néző is meglehet, csak az már nem sportközvetítés, hanem burleszk.

Vég nélkül lehetne folytatni a sort, de lássuk be ennyi tény súlya alatt is: úgy állunk a vizes világbajnoksággal, mint Örkény állt a sztálinvárosi kohóval.

Történt ugyanis, hogy a Mestert az ötvenes évek elején leküldte egy korabeli lap az épülő Sztálinvárosba, hogy írjon termelési riportot a készülő kohóról. Hát, nagy élvezet ilyent írni, pláne egy Örkénynek, kérdezett, jegyzetelt, a végén megkérdezte a főmérnököt:

– Mikor lesz ebből kohó?

– Legyen nyugodt, író elvtárs. Augusztus huszadikán itt folyni fog az acél. Egyébként jól értettem? Örkénynek hívják az író elvtársat?

– Igen.

– A gyógyszerész fia?

– Igen.

– Ja úgy. Akkor elárulom, író úr. Lófasz fog itt folyni, nem acél

Hát körülbelül ez a helyzet.

Ha sikerül is tartanunk valamit világbajnokság néven, az úgy tele lesz gikszerekkel, botrányokkal és – ne adja Isten – balesetekkel, hogy tele lesz velünk a világsajtó.

Kérem szépen, lopni atomerőmű és rakétatámaszpont építésénél illik, azokat ugyanis nem látja az egész világ, nem nagy nyilvánosság előtt zajló sportesemények rendezésekor.

A bukás elkerülhetetlennek látszik

Ugyanis hiába voltak a gyönyörű tervek, hamvukba hóttak, hiába az exponenciálisan emelkedő költségvetés, valódi munkát senki sem végzett. És ez ki fog derülni: ugyanis ezek a létesítmények most nem csak hazai használatra készültek. Olyan inkvizíció lesz itt a botrányok után, hogy Torquemada is megnyalná mind a tíz ujját.

És a végén valaki bűnös lesz.

A vizsgálat majd kimondja, mint az ötvenes években, hogy szabotázs történt, és Soros a hibás, az ő ügynökei tették tönkre a gyönyörű magyar víziálmot.

Mert azt mégsem mondhatják majd ki, hogy senki sem dolgozott és mindenki lopott.

Azért kár. Ennyi erővel, ennyi pénzből tisztességesen is megcsinálhattuk volna, és még egy kis polgári hasznunk is lenne rajta.

Az összeomlás politikai következményeibe bele sem merek gondolni: minimum boszorkányüldözésre számítok.

Maximum máglyákra.

Pedig ez lett volna a Nagy Olimpiai Sikkasztás főpróbája.

Hát, világbajnokságot rendezni nem tudunk, sajnos.

De összeomlani!

Azt remekül!

Szerző: Szele Tamás/huppa.hu