Május utolsó hétvégéjén a Zöld Párt végigsöpört Európán, így lehetetlenné tette a középjobb és a középbal politika számára az előretörésük figyelmen kívül hagyását. A Zöld párt hatással volt arra az indítványra, hogy az uniós bizottság elnökét, Jean-Claude Junckert leváltsák. A Zöld párt szinte minden párttól mandátumot szerzett és bár a populista, szélsőjobb és az európa-ellenes pártok valamivel több helyet foglalnak el, egységük megrepedt és most szinte minden témával kapcsolatban megosztottak, beleértve Vladimir Putyin orosz elnök menedékjogi ügyeit is .
Nem volt nehéz dolga, tegyük hozzá. Hiszen csak annak nincs esélye falhoz állítani a gyér külügyért, aki nem tölt be elég fontos pozíciót, továbbá nem hű a végsőkig a Fideszhez (vagyis Orbánhoz), hogy a közelébe férkőzzön. Természetesen csak abban az esetben, ha magyar állampolgár az illető. Ha ellenben külföldön tartanak konferenciát, ezek a szabályok némileg vesztenek erejükből.
A jelenlegi magyar kormány – mi más, mint a migráció támogatása helyett – családtámogatással gondol választ találni a népességfogyásra. Miközben csaknem négyszázezer magyar részben miatta, politikai okból tervezi a kivándorlást. Azt nem tudhatjuk, hogy az exodust megállítaná-e egy felelős, értelmes, egységre törekvő kormányzás, hiszen jó ideje nincs nekünk olyanunk.
Nyári éjszakákon szokott előfordulni, hogy egy-egy villám néhány másodpercre nappali világosságot teremt, hogy azután ismét a sötétség vegye át az uralmat. Valami ilyesféle történt egy hete, amikor a Spiegel és a Süddeutche Zeitung nyilvánosságra hozta az osztrák alkancellár és egy rejtélyes orosz milliárdosnő ibizai találkozójáról készített, hatórás videofelvételt.
És igazat kell adnunk neki. Miközben Európa szerte tízezrek tüntetnek a nacionalizmus ellen, itthon mintha megállt volna az idő. Nem látunk, vagy nem akarunk tovább látni az orrunknál? Annak nyilvánvaló ténye, hogy Magyarországon a nem kellően éber embereket hazafias érzelmeikkel manipulálják, sem ébreszti fel a gyanút Orbánnal szemben.
Mészáros Lőrinc lapja nagyot gurított: hiányzik az ellenzék és az igazi vita, a parlamentben a politikusok mindenren rábólítanak, amit a kormányfő eléjük terjeszt, a sajtó egyáltalán nem kritikus, azaz a negyedik hatalmi ág megszűnni látszik - mindez nagy vesztesége a demokráciának.
Az egész tanárképzést gyakorlatorientáltabbá kellene tenni, hogy menet közben kiszűrhetővé váljanak azok, akik nem pedagógus pályára valók – merült fel egyetemi karok vezetői és a HÖOK részéről. Ugyanakkor egyre égetőbb a pedagógushiány. - a Hetek cikke
Egyre nagyobb a jövedelmi szakadék a társadalmi csoportok között, folytatódik a régiók közti különbségek növekedése, a politikai hovatartozás szempontjából pedig szinte háborús frontvonalak alakultak ki a magyar választók között.
Csányi Sándor OTP-elnök - "Mészáros" élre törése előtt megkérdőjelezhetetlenül a leggazdagabb és Orbán után minden bizonnyal a legbefolyásosabb magyar - lehetett volna Orbán egyeten esélyes kihívója egy mindent átfogó hatalmi vetélkedésben, amelyben a politika az egyik mozzanat.
Az utóbbi években azt láthatjuk, hogy a „fejlett, nyugati” országokban világszerte meginog a demokrácia és mindenütt populista pártok és vezetők veszik át az irányítást, valamilyen diktatórikusabb berendezkedés felé mozdítva el országaikat. Ez alapján azt is gondolhatnánk, hogy eljött a demokrácia alkonya.
Meglehetősen primitív gondolat annak tükrében, hogy a legkülönfélébb vallásokat sok más közt használták már erőszakos cselekmények, vallási háborúk szítására. Ehhez persze kellően elvakult hívek is kellenek és csodák csodája a két politikai szélsőség közt csapongó magyar nép erre kiválóan alkalmas.
Egyre többször jut eszünkbe a magyar miniszterelnök szerepléseit látva a „nyomják Krahácsot!” szállóigévé vált mondás Baktai Ferenc kabaré-jelenetéből. Olyan helyzetekre használjuk ezt a kesergést a magyarok, amikor úgy érezzük, hogy az egész világ összefogott ellenünk.
A családok XI. Világkongresszusa meglehetősen illusztris társaságot csördített össze először Magyarországon. Olyanokat, akiket a jobb érzésű ember aligha szeretne vacsorára vendégül látni. Talán nem véletlenül nevezi a szervezetet a 444 amerikai és orosz fundamentalisták gyűjtőhelyének.
