A magyar társadalom mélyen depolitizált: szavazunk, de semmi mást nem vagyunk hajlandók tenni azért, hogy számunkra pozitív irányba változzon a politika. Nem veszünk részt rendezvényeken, tüntetéseken, nem vagyunk hajlandóak megkeresni képviselőket az ügyeinkért, és általában: nem állunk ki magunkért.
A 2014-ben indult SpoT tréning segítségével fedezték fel, hogy az autizmus gyökere egy transzgenerációsan örökölt pánik, ami újraaktiválódik a gyermek életében, valós fájdalom nélkül. Ez neki egyfajta zavarodottságot is okoz, és aki foglalkozik vele, nem érti, mit, miért tesz. Ma körülbelül ez látható a politikában is, és nagyjából mindenkire elmondható, tisztelet a kivételnek.
Három poszttal korábban írtam, amit a tudomány és a kiválóság hazai üldözésének gyakorlatával illusztrálnék most, nem egészen függetlenül Magyarország legfontosabb erőforrásának és exportcikkének, az emberi elmének a megfojtásáról egy prosztó rezsimben.
Ünnepi hangulat egy épülő diktatúrában. Ezzel a címmel is nyugodtan kezdhetnénk jelen írásunkat, amely igazából nem egy önálló téma, hanem egyetlen nap híreiből készült montázs. Bárhogy is, e látszólag egymástól elkülönülő hírek közt is van összefüggés. Erre kívánunk most rámutatni.
Ebben mondjuk nincs semmi meglepő, Kövér mindig szerette kozmetikázni nemcsak a történelmet, de saját múltját is. Megteheti, hiszen senkitől nem kell tartania. Különben sem először lódított ordas nagyot. Az egyetlen különbség, hogy ezúttal nem a mi pofánkba hazudott.
