Nem tudom, eljött-e a pillanat, amikor a fekete-afrikai béreken tengődő közalkalmazottak vagy a heti 70 órát dolgozó közlekedési dolgozók azt mondják, hogy elég. Lehet, hogy még nem. Viszont van egyvalami, amiben a teljes ellenzék és a szakszervezeti világ (nem megvásárolt része) egyetért: a rabszolgatörvény visszavonása.
Bajban vannak a populista politikai erők - véli a Financial Times publicistája -, ami nem jelenti azt, hogy vesztésre is állnak. Fontos különbséget tenni a jobb- és a baloldali populista irányzatok között, mert az utóbbiak éve lehet 2019.
Hogy demokrácia van-e Magyarországon nem újkeletű vita: a mindenkori magyar ellenzék mindig is türelmetlenül várta az aktuális kormányzat bukását, és többnyire joggal, kiszorítva érezte magát a demokratikus döntéshozatalból. Amikor a jobboldal volt ellenzékben, akkor ők is a szocialisták és a szabad demokraták "diktatúrájaként" élték meg a négy-meg-négy éveket.
Büszkén vágja át a nemzeti színű szalagot, pár nappal karácsony előtt Becsó Zsolt fideszes országgyűlési képviselő, Facebook posztjában pedig azzal henceg, hogy felújították a községházát, a járdát és a ravatalozót, ez pedig szép karácsonyi ajándék a Nógrád megyei Kisbágyonnak.
A magyar társadalom mélyen depolitizált: szavazunk, de semmi mást nem vagyunk hajlandók tenni azért, hogy számunkra pozitív irányba változzon a politika. Nem veszünk részt rendezvényeken, tüntetéseken, nem vagyunk hajlandóak megkeresni képviselőket az ügyeinkért, és általában: nem állunk ki magunkért.
A 2014-ben indult SpoT tréning segítségével fedezték fel, hogy az autizmus gyökere egy transzgenerációsan örökölt pánik, ami újraaktiválódik a gyermek életében, valós fájdalom nélkül. Ez neki egyfajta zavarodottságot is okoz, és aki foglalkozik vele, nem érti, mit, miért tesz. Ma körülbelül ez látható a politikában is, és nagyjából mindenkire elmondható, tisztelet a kivételnek.
Három poszttal korábban írtam, amit a tudomány és a kiválóság hazai üldözésének gyakorlatával illusztrálnék most, nem egészen függetlenül Magyarország legfontosabb erőforrásának és exportcikkének, az emberi elmének a megfojtásáról egy prosztó rezsimben.
Ünnepi hangulat egy épülő diktatúrában. Ezzel a címmel is nyugodtan kezdhetnénk jelen írásunkat, amely igazából nem egy önálló téma, hanem egyetlen nap híreiből készült montázs. Bárhogy is, e látszólag egymástól elkülönülő hírek közt is van összefüggés. Erre kívánunk most rámutatni.
