Valentin napja, a szerelem ünnepe
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe.
A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek.
Szent Valentin napja, Valentin-nap – a szerelem, a gondoskodás, a gyengédség, a féltés, az igazságosság ünnepe. Nem csak a nők és férfiak számára, hanem mindenkinek, aki szeret, mindenkinek, aki szerelmes.
Ez az érzelmek megnyilvánulásának, a beismerésnek a napja. Az a nap, amikor a legfélénkebb, a leghatározatlanabb ember is el tud mondani mindent, úgy, hogy egy szót sem szól.
Szent Valentin napját, mint a szerelmesek ünnepét, Európában a XIII. századtól tartják nyilván. Névadójának, a keresztény Valentinnak az életéről szinte semmit nem tudni. Csak homályos, egymásnak ellentmondó legendák maradtak fenn. Az egyik szerint Valentin a Kr.u. III. században született a Római Birodalomban és szülővárosának, Terninek, a püspöke volt. Szerelmes fiatalként különlegesen viselkedett: kibékítette a haragosokat, virágot ajándékozott a fiatal házaspároknak. Letartóztatását az okozta, hogy megszegte a római császár parancsát. Július Claudius császár ugyanis megtiltotta a légióiban szolgáló katonáknak, hogy szerelembe essenek és megházasodjanak. Valentin azonban koszorút adott a légiósoknak.
A börtönben Valentin beleszeretett felügyelője vak lányába és elvette szüzességét.
Más legendák arról szólnak, hogy a dolog fordítva történt: a felügyelő kérte meg Valentint, hogy gyógyítsa meg a lányát, az pedig beleszeretett a megperzselődött papba. Kivégzése előtt Valentin búcsúlevelet hagyott kedvesének a „Te Valentinod” aláírással. Innen származnak az 1800-as évektől elterjedt Valentin-napi képeslapok, és maga az ünnep is. Szent Valentin kivégzésének napja - február 14-e – egybeesett a szerelem istennőjének Vénusznak a tiszteletére rendezett római ünnepségekkel. Ezt a napot Rómában a tavasz kezdeteként tartották számon.
A Valentin-nap klasszikus jelképe a vörös rózsa, amelynek megjelenése egy antik legenda szerint a szépség és a szerelem görög istennőjének Aphroditének(római megfelelője Vénusz) a nevéhez fűződik. Szerelméhez Adoniszhez sietve belelépett egy fehér rózsabokorba és isteni vére vörösre festette a rózsát.
A Szent Valentin napjához kapcsolódó hagyományok és szertartások fokozatosan alakultak ki. Sok közülük mind a mai napig fennmaradt. Ezek minden országban különbözőek. A közös az, hogy ez a nap mindenhol az esküvők és eljegyzések napja volt.
Néhányan állítják, hogy ezen a napon a nő elmehet a szeretett férfihoz, és alázatosan megkérheti, hogy vegye őt feleségül. Hogyha a férfi nincs felkészülve egy ilyen sorsdöntő lépésre, akkor meg kell, hogy köszönje a megtiszteltetést, és egy selyemruhát kell ajándékoznia a hölgynek, magának pedig egy selyemzsinórt kell vennie, amelyet a szíve felett kell viselnie. Egyes országokban a lányoknak szerelmeseik ruhát ajándékoznak. Ha a lány elfogadja az ajándékot, azt jelenti, hogy kész feleségül menni a férfihez.
Van egy olyan hiedelem, mely szerint az első férfi, akivel a lány február 14-én találkozik egész évben, akaratától függetlenül az ő Valentinje kell, hogy legyen.
Néhányan hisznek abban, hogy ha Szent Valentin napján a lány málnabokrot lát, tengerészhez megy férjhez, ha pedig verebet, szegény lesz a férje, de boldog lesz vele.
A római Szerelem Napjának megünneplésében jelentős helyet kaptak a jóslások, amelyek Európában a mai napig Szent Valentin-napi hagyományként maradtak fenn. Úgy gondolták, hogy február 14-én a madarak párt választanak maguknak, és az embereknek is igyekezniük kell ugyanezt tenni. Éppen ezért több évszázada a lányok lapokra írják nevüket, összehajtják, majd bedobják egy dobozba. A fiúk később húznak egy-egy nevet, s ezzel kiválasztják párjukat egész évre.
Most nézzük, milyen szokások, hagyományok kapcsolódnak a Valentin- naphoz a Föld különböző részein.
Anglia
A középkori Angliában elterjedt szokás volt Valentint választani. Néhány fiatalember találkozott, egy pergament darabra ráírták a lányok neveit, belerakták egy irattartóba és sorsoltak. Az a lány, akinek a nevét a fiatalember kihúzta az ő „Valentinája”, ő pedig a lány „Valentinja” lett egész éven át. „Valentin” a lánynak szonetteket komponált, játszott neki a lanton, mindenhová elkísérte, úgy viselkedett, mint egy igazi lovag. Wellsben fából kifaragták a „szerelem kanalát” és február 14-én odaajándékozták a szeretett hölgynek. A kanalakat szívekkel, kulcsokkal díszítették fel, ami azt jelentette, hogy „megtaláltad az utat a szívemhez”.
Létezett a gyerekek szülők általi feldíszítésének szokása is. A gyerekek házról házra járva Szent Valentinról énekeltek.
Úgy látszik, hogy Angliában a fiatal lányok és fiuk kiváltképp szentimentálisak, ugyanis a Szent Valentin-napi jóslásokban erősen hisznek. A lányok például február 14-én napfelkelte előtt kelnek fel, kiállnak az ablakba és nézik az elhaladó férfiakat. A hiedelem szerint az a férfi, akit először meglátnak lesz az igazi.
Derbsirben (Közép-Anglia egyik grófsága) éjfélkor a lányok legalább 3-szor, legfeljebb 12-szer körbejárják a templomot és egy meghatározott verset, ismételgetnek. Úgy hiszik, hogy ez után a szertartás után el kell, hogy jöjjön számukra az igaz szerelem. Ezen kívül az angliai lányok ezen a napon feltétlenül, írással felfelé, papírlapokat dobnak a folyóba vagy patakba, amelyekre férfinevek vannak írva. A név, amely legelőször elsüllyed, az lesz a leendő férjük.
Amerika
A múlt század elején az amerikaiak Szent Valentin-napján marcipánt kezdtek küldözgetni menyasszonyaiknak. Ám, de a marcipán cukrot is tartalmazott, amely abban az időben nagyon drága volt. A hagyomány akkor kezdett lendületesen fejlődni, amikor 1800-ban, széles körben kezdték termelni és feldolgozni a cukorrépát. Az amerikaiak sürgősen elkezdték a karamell gyártását, és az ebből készült cukorkákba belekarcolták az ünnepnek megfelelő szavakat. Később Valentin-napra különleges cukorkákat készítettek, belekarcolva a szerelmes szavakat, még később pedig belerakták őket szívformájú kartondobozokba. A cukorkák piros-fehér színűek voltak. A piros a szenvedélyt, a fehér a szerelem tisztaságát jelképezte.
Napjainkban az amerikaiak számára február 14-e – valóban sorsformáló időpont. Szemléltetve szerelmét ezen a napon az amerikai hölgy, akár Atlantában, akár New Yorkban késlekedés nélkül ajánlatot tehet a számára kedves férfinak. A hagyomány szerint ezt a férfi egyszerűen nem utasíthatja vissza. Ha mégis valahogy kitér az ajánlat elől, kárpótlásként piros selyemruhát kell ajándékoznia a hölgynek, amelyben új életet kezdhet egy határozottabb férfi oldalán.
Németország
A komoly németek a szerelmet konokul egy csendes zavarodottságnak tekintik. Ezért számukra Szent Valentin elsősorban az őrültek védőszentje. Ezen a napon rózsaszín szalagokkal feldíszítik az elmegyógyintézeteket, a pihenőidőben pedig sajátos istentiszteletet tartanak. Ezért, ha február 14-én Németországban meglát egy szalagokkal feldíszített épületet, biztos lehet benne, hogy az egy elmegyógyintézet.
Franciaország
A szenvedélyes és örökké szerelmes franciáknál Valentin-napon elfogadott szokás drágaköveket ajándékozni. Ők vezették be a Valentin-napi képeslapok küldésének szokását.
Lengyelország
A nyugodt lengyelek Valentin-napon ellátogatnak a Poznani székesegyházba, ahol a hiedelem szerint Szent Valentin földi maradványai nyugszanak, a fő oltár felett pedig csodatévő szentképe található. A lengyelek hisznek abban, hogy az előtte való alázatos ima segít a szerelmi ügyek megoldásában.
Olaszország
A gondtalan olaszok a Szent Valentin-napot egészen másképp ünneplik. Kötelességüknek tekintik szerelmüket megajándékozni, általában édességgel. Ezért Olaszországban a Valentin-napot „édes napnak” is nevezik.
Dánia
A romantikus Dániában az emberek szárított, fehér virágokat küldenek egymásnak.
Japán
Japánban akkor vált hagyománnyá édességet ajándékozni Valentin-napon, amikor az egyik nagyvállalat elkezdte a csokoládé gyártását. A Valentin-napot a 30-as években kezdték ünnepelni. A mai napig a legelterjedtebb ajándék a csokoládé. Az országban Szent Valentin napja a „férfiak március 8-ára” emlékeztet, mivel sokkal több ajándékot kapnak, mint a nők. A megszállott japánok ezen a napon megszervezik a leghangosabb szerelmi vallomások versenyét. Az, aki mindenkitől hangosabban vallja be érzéseit a mikrofonba, jutalmat kap.
Szaúd-Arábia
Vannak azonban a világon olyan országok is, amelyek elzárkóznak a Valentin-nap megünneplésétől. Ezek között kiemelkedik Szaúd-Arábia, amely az egyetlen ország a világon, ahol hivatalosan be van tiltva ez az ünnep. Aki a tilalmat megszegi, igen komoly pénzbüntetésre számíthat. A Szaúdi Komisszió úgy gondolja, hogy azért kell betiltani, mert a káros nyugati hagyományok megzavarják az emberek gondolkodását. Ezért az ország minden üzletében meg van tiltva a Valentin-napi képeslapok, jelképek árusítása. A Szerelmesek Napján a virágüzletekben tilos vörös rózsát árusítani.
Miért is szeretjük az ünnepeket? Igazuk van, elsősorban az ajándékokért, a társunktól kapott figyelmességért. Nem kivétel a Valentin-nap sem. Mit is ajándékozzunk ezen az ünnepen? Mindent, amit akarunk. A szerelem nem ismer határokat, kort, szociális helyzetet, normákat és valamilyen szabályokat. Nem lehet tanácsot adni, mit lehet ajándékozni a férfinak és mit a nőnek, a főnöknek, a beosztottnak. Mindenki a szívére hallgat, s azt teszi, amit a lelke súg. Röviden szeretném leírni, mit ajándékoznak a szerelmesek egymásnak.
Egy felmérés szerint a férfiak 26 % ékszereket, ¼-ük virágot, 11% könyvet vesz ajándékba. A többiek különböző ajándékokat készítenek. Lengyelországban, például, a legszebb ajándék – a könyv, benne egy szál virággal.
Valaki krétával írja fel az aszfaltra, a falra a kedves szavakat – „én szeretlek téged”. Más teljes reklámfelületet bérel ki a városban, s arra írja fel ugyanezeket a szavakat. Mások randevúznak, s így tovább….
Jelképek
És végezetül ismerkedjünk meg a Valentin-nap jelképeivel.
Szív – régen az emberek hittek abban, hogy az olyan érzések, mint a szerelem, siker, féltés a szívben találhatóak. Később úgy gondolták, hogy csak a szerelem érzése található a szívben. Ezért napjainkban a szív a szerelem és Szent Valentin napjának a jelképe.
Vörös rózsa – a szerelem istennőjének, Vénusznak, a kedvenc virága. A vörös szín az erős érzelmek színe. Ezért a vörös rózsa – a szerelem virága.
Csipke – több száz évvel ezelőtt a nők csipkés zsebkendőt hordtak maguknál. Ha a hölgy elhullatta a zsebkendőt, a mellette levő férfi köteles volt felvenni és visszaadni. Néha a hölgy, ha megtetszett neki egy férfi, szándékosan ejtette el a zsebkendőt, azért, hogy megismerkedhessen az illetővel. Hamarosan a csipkét összefüggésbe hozták a szerelmi románccal. Ezért napjainkban a Valentin-napi ajándék becsomagolásakor szívesen használnak csipkeformájú csomagolópapírt.
Kesztyű – régen, ha a férfi feleségül akarta venni kedvesét „megkérte a kezét”. Így a kéz a szerelem és a házasság jelképévé vált. Hamarosan a kesztyű is a házasság jelképe lett.
Gyűrű – az országok többségében eljegyzéskor és esküvőkor a felek gyűrűt cserélnek. Két-háromszáz éve Szent Valentin-napján nagyon sok eljegyzést és esküvőt tartottak.
A szerelem madarai és a galambok – színes papagájok, amelyek Afrikában élnek. Többségüknek piros a csőrük. Azért nevezik őket a szerelem madarainak, mert miután párt választanak, nagyon közel ülnek egymáshoz. A galambok Vénusz kedvenc madarai. Nem változtatnak párt egész életükben, és közösen gondoskodnak fiókáikról. Ezek a madarak – a hűség, a szerelem, és a Valentin-nap jelképei.
Doma István
