A naicai bánya bolygónk egyik legelképesztőbb helye. A mexikói bánya egyik járatában ugyanis olyan lenyűgöző környezet látható, amely egy fantasy világban is igen különlegesnek számítana. A Kristálybarlangként ismert üreg tele van hatalmas, gyönyörű kristályokkal, melyekből a legnagyobb 12 méter hosszú.

Kutatók egy csoportja azonban most valami más, hasonlóan meglepő dolgot fedezett fel a barlangban, ez pedig a biológiáról alkotott tudományos képre is nagy hatással lehet. A szakértők ugyanis a mikrobiális élet egy egészen új formáját fedezték fel a rendkívül forró környezetben.

A kristályokba ragadt mikrobák nagyjából 50 000 évesek. A jelek alapján az élőlények mangánon, vason és egyéb fémeken éltek, ezekből nyerték ki a számukra szükséges tápanyagot.

Hogy a szakértők megbizonyosodjanak róla, hogy a most felfedezett mikrobák nem csupán töredékek, hanem az eredeti organizmusok tökéletesen konzervált maradványai, kivonták őket a kristályokból. Később, a laboratóriumi munka során a minták felhasználásával sikerült feltámasztani a mára eltűnt mikrobákat.

A Kristálybarlang belső hőmérséklete 58 Celsius-fok körül mozog, a páratartalom időnként a 99 százalékot is eléri. Megfelelő felszerelés nélkül az ember ilyen környezetben nagyjából 10 percig képes eszméleténél maradni – éppen ezért a vájat turisták számára nem látogatható.

A most azonosított faj azonban extremofil, azaz olyan létforma, mely igen szélsőséges élőhelyen is elboldogul – sőt, egyenesen virágzik.

Más élőlény hasonló környezetben meglehetősen gyorsan elpusztulna.

Jelenleg ennél többet nem nagyon tudunk az új létformáról, a NASA mikrobiológusai nem árulhatnak el túl sokat. A szakértői értékelésig ugyanis vissza kell tartaniuk az adatokat – könnyen elképzelhető, hogy ez a titkolózás később új összeesküvés-elméletek alapja lesz.

Igaz, már az eddig ismert információkból is megállapítható, hogy valóban rendkívüli élőlényről van szó.

Bár elsőre a mikroba extremofil léte lehet a legfurcsább, az efféle élőlények messze nem olyan különlegesek, mint elsőre gondolnánk. Hasonló organizmusok már a világ számtalan pontján, így tengerek mélyén, vulkánok kráterében, a földkéregben, savas és lúgos, sőt, akár radioaktív környezetben is kerültek elő.

Csak azért, mert számunkra élhetetlennek tűnnek ezek a helyek, még nem jelenti azt, hogy ténylegesen azok. Valójában az efféle környezetben megtalálható létformák sokkal gyakoribbak, mint a hozzánk hasonlóak – így tulajdonképpen nem is az extremofilok, hanem mi magunk vagyunk szokatlanok.

(IFL Science) / 24.hu