Tovább húzódik, halasztódik a dunaújvárosi Dunaferr kálváriája. A Makronóm friss értesülései szerint napokon belül, még november vége előtt vészközgyűlést hívnak össze a Dunai Vasműben. 

Mint ismert, Magyarország egyetlen megmaradt kohászati üzeme, pontosabban cégcsoportja már hosszú-hosszú évek óta súlyos gondokkal küzd az elhibázott privatizáció miatt. 

A mandiner.hu piaci háttér-információi szerint mára akár "az 500 milliárd forintot is elérheti a Vasmű által felhalmozott veszteség!"

A teljes cégcsoportban, beleértve a leánycégeket is, a foglalkoztatottak száma jelenleg mintegy 4500 fő. Ez azt jelenti, hogy közvetve és közvetlenül több mint tízezer család megélhetése függ a Vasmű sorsától Dunaújvárosban és környékén. (Pontos adatok nincsenek, mert a cégbíróságnak mérleget, beszámolót utoljára 2019-ben adott le az ISD Dunaferr Zrt.).

Ez már csak a dunaújvárosi végjáték?

A rendezetlenség és a pénztelenség nem újkeletű, már 2020 előtt is akadtak gondok, viták. Ennek okán a kormányzat többször próbált mentőövet dobni a cégcsoportnak, ám a rendkívül kusza, illetve az utóbbi pár évben nagyon elmérgesedett orosz-ukrán tulajdonosi körök közötti vita, az EU-s támogatási tilalom, újabban pedig az EU-s orosz szankciók miatt gyakorlatilag állami mentőöv a mai formában nem dobható az egyébként gazdaságilag fontos, sok embernek munkát adó gyárnak.

Továbbá a jelenlegi, még anno az orosz tulajdonos által kinevezett vezetés döntési jogköre is korlátozott, mert az ukrán résztulajdonosok már az orosz-ukrán háború kitörése előtt is mindent megpróbáltak jogaik érvényesítésére, így számos jogi és egyéb fórumon vitatják a gyárkapun belül, pozícióban lévő vezetés jogát az irányításra. Így pedig a stratégiai kérdésekben kevés a mozgástere a mai vezetésnek.

Nem csak jogi problémák vannak

Technikai értelemben a fő problémát az jelenti, hogy a fizetési nehézségek miatt  immár nem csak a dolgozók bére érkezik részletekben, szakaszosan, hanem – úgy tudni – arra sincs elegendő pénz, hogy az úgynevezett kokszoló biztonsággal működni tudjon.

Értesüléseink szerint az egyes kohót már régen leállították, és a kettes kohó is csak mintegy 20-25 százalékos teljesítményen ketyeg.

E kohók működéséhez elengedhetetlen az, hogy a kokszolómű működjön, vagy pedig importból kell beszerezni a kokszot. 

Úgy tudjuk, hogy a fentiek miatt most kettős szorításban van a Dunaferr. Amennyiben a kokszolóba nem tudnak elegendő szenet vásárolni, akkor akár tönkre is mehet a mintegy százmilliárd forintból pótolható hatalmas, egyedi kokszoló-berendezés.

Ehhez az alapanyag, azaz a szén viszont rendkívül megdrágult, ám e nélkül a még alaphangon működő kohó sem tud termelni. 

A lap informátora úgy fogalmazott, hogy most

napi túlélésre játszik a vállalat,

különösen a szén és koksz ellátás kérdésében. Ugyanis állítólag a koksz gyártást nem lehet csak úgy leállítani, és ha ez sikerülne is, az ezt kiváltó importra már aligha maradna forrás. 

Nemzetgazdaságilag fontos (lenne) tehát a dunaújvárosi vaskohók, az ISD Dunaferr Zrt.-nek, vagy legalább a cég eszközeinek megmentése.

Ugyanakkor ameddig a tulajdonviszonyok és a jogi viszonyok ennyire kuszák, az állam sem igazán tud mit tenni a Dunaferr megmentéséért, hiába van meg e téren az akarat, az elszántság. 

Az elmúlt hetek fejleményei

Ráadásul az orosz tulajdonlás okán még az ősz eleji, nyolcadik EU-s orosz szankciós csomag is köti a döntéshozók kezét.

Félő a  fentiek okán, hogyha még télen erre az alapüzemre sem lesz pénz és/vagy akarat a tulajdonosok részéről, akkor visszafordíthatatlan károsodást szenvednek a berendezések.  

Pedig ilyen turbulens időkben bizony nagy szükség lenne egy ilyen alapképességre az országban, ki tudja, hogy mikor lehet újra mondjuk globális vagy európai acélhiány – még akkor is, ha nemzetközi méretekben a dunaújvárosi 1,7 millió tonnás acéltermelés nem számottevő. 

Pár hete megvizsgálta a mentőöv lehetőségét a kormányzat

A nehéz helyzet okán még szeptember végén Dunaújvárosba látogatott az akkori technológiai és ipari miniszter, Palkovics László. Ekkor elmondta, hogy a kormány megvizsgálja azt a lehetőséget, hogy miképpen lehetne megmenteni a bezárástól, az enyészettől ezt a nemzetstratégiai szempontból fontos acélművet.

A miniszter akkor úgy nyilatkozott: a kormányzat mozgástere igencsak szűkös, mivel magánvállalatról van szó. Ráadásul a félresiklott privatizációt követően azt sem lehet tudni, ki a tényleges tulajdonos, ebből fakadóan jelenleg nincs legitim vezetése sem a Dunaferrnek.

Pintér Tamás, Dunaújváros polgármestere október elején még azt is bejelentette, hogy kétmilliárd forintnyi Dunaferrhez köthető iparűzési adó befizetésének átütemezéséről döntöttek, ami a város bevételeinek mintegy ötödét jelenti!

Mivel időközben az EU nyolcadik szankciós csomagja is életbe lépett, így sajnos  az orosz érdekeltségű Dunaferr a nemrégiben bejelentett gyármentő hitelprogramra sem jogosult.

Ez amúgy is problémás lenne, hiszen nem beruházási hitelre, hanem gyors segélyre, “lélegeztetőgépre” lenne szüksége a vasműnek. A két pénzügyi eszköz pedig teljesen más logika szerint működik.

Először persze nem (csak) pénzre, hanem csődvédelemre vagy felszámolási védelemre lenne szükség.

(Például a 321/2022. (VIII. 18.) Korm. rendelet alapján, amely a stratégiailag kiemelt jelentőségű csődeljárásokra és felszámolási eljárásokra vonatkozó részletes szabályokról szól - a szerk.)

Az Index.hu korábbi értesülései is megerősítik a fentieket, amely szerint a Dunaferr pénzforrásai teljesen elapadtak.

Mivel pedig a cég végső többségi tulajdonosa, az orosz Vnyesekonombank (VEB) is kifejezetten a szankciós listán van (az említett nyolcadik szakciós csomag óta), ezért az ING Bank, mint finanszírozó pár hete befagyasztotta a dunaújvárosi Vasmű számláit. (mandiner.hu)