A hétköznapok „kis nagy hősei” a pandémia alatt még többet küzdenek
A tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyerekek a hétköznapok olyan hősei, akiktől a társadalom gyakran elfordul, vagy akikről egyszerűen tudomást sem vesz.
Bele sem gondol a legtöbb ember, hogy ami egy átlag gyermeknek természetes, az egy tartósan beteg vagy fogyatékkal élő (daganatos, mozgássérült, szívbeteg, epilepsziás, siket, stb.) gyereknek rendkívüli küzdelem, legyen szó a tanulásról, egyszerű napi rutinról, vagy önmaguk alapvető ellátásáról. Nem is beszélve a sportról, a művészetekről, illetve bármiről, amit egy egészséges gyerek egy kis gyakorlással könnyedén elsajátít.
Szerencsére a fogyatékkal élő vagy tartósan beteg gyerekeknek nemcsak a szüleik, orvosok és fejlesztő szakemberek lehetnek a segítségükre. Vannak olyan civil szerveződések, amelyek pont a hátrányos helyzetű gyermekek megsegítésére jöttek léte. Ilyen a debreceni Gyermekremény Alapítvány, mely 2014-ben alakult azzal a céllal, hogy a tartósan beteg vagy fogyatékkal élő gyermekeket, illetve rászoruló családokat támogassanak Debrecenben és vonzáskörzetében. A Gyermekremény csapata elkötelezett aziránt, hogy Debrecenben és környékén minden gyermek számára, akiket az élet fogyatékosságuk vagy betegségük miatt hátrányos helyzetbe sodort, visszaadja a reményt, hogy megvalósíthassák a céljaikat, álmaikat, és haladjanak a gyógyulás és felnőtté válás rögös útján.
Általában sokként hat a szülők számára, amikor kiderül, hogy gyermekük sérült, vagy tartósan beteggé válik. Ilyenkor sok esetben munkahelyváltásra van szükség, illetve előfordul, hogy az ápolás, gondozás miatt még a munkájukat, hivatásukat is feladják, és segélyekből kénytelenek élni a korábban normális keresettel bíró szülők. Vannak, akik a házukat is eladják, csak hogy a gyermekük orvosi kezelését vagy rehabilitációját finanszírozni tudják. Továbbá a már eleve tragikus és nehéz helyzetüket a pandémia csak tetézte, hisz vannak olyan családok, ahol a gyermekek félárván maradtak a covid miatt, vagy megszűnt a család bevételi forrása a munkahely elvesztése következtében.
Természetesen ilyenkor igen jól jön, ha kisegíti őket valaki, és ezért is támogat folyamatosan egyre több családot a Gyermekremény. Segítségüket nem korlátozzák a kiskorúakra, hisz egy ápolásra szoruló gyermek gondozása még nehezebbé is válhat nagykorúvá válása után. Az anyukának ugyanúgy otthon kell maradnia gyermekével, ha az nem tudja magát ellátni, hiába lett nagykorú. A Gyermekremény Alapítvány önkéntesei között is vannak olyanok, kiknek gyermeke ápolásra szorul. Ők még nagyobb szociális érzékenységgel támogatják sorstársaikat, akiknek helyzete változó, de mindenképpen tele van olyan kihívásokkal, amilyenekre egy átlagember soha nem is gondolna. Vannak családok, ahol még internet sincs. Van olyan gyermek, akinek az állapota visszaesett az elmúlt két évben, amikor is a pandémia miatti lezárások következtében nem tudtak vele uszodába vagy gyógytornára járni, illetve megfelelő gyógykezelést kapni. Valamint van olyan Gyermekremény által támogatott család, ahol a gyermekük beültetett szíve felmondta a szolgálatot, és most kórházban van, új szívre várva, és mivel pont elmúlt 18 éves, a hosszabb, felnőtt várólistára került, mégis családjával együtt bizakodó, még akkor is, ha szülei nem látogathatják a járványügyi korlátozások miatt.
Így mérhetetlen az öröm, mikor kívülről érkezik bármilyen támogatás.
A Gyermekremény Alapítvány koordinátora, Nagy Judit elmondta, hogy az adományokat egyre nehezebb összeszedni, de sokszor pont nem azok támogatják őket, akikre az ember gondolna, azaz a nagyon tehetős üzletemberek és cégek. Igaz közülük is kerülnek ki támogatók, mégis a legtöbb adományt egyszerű, hétköznapi magánemberektől kapják: gyógypedagógusoktól, orvosoktól, és még takarítók is vannak támogatóik sorai közt. Ott vannak persze az egyházak is.
A pandémia alatt egyik fő támogatójuk lett a Szcientológia Egyház, akikre egy közösségi médián felugró poszt alapján talált rá az Alapítvány. Látva, hogy az ország minden táján támogatnak rászorulókat, és önkéntes lelkészeik mottója a „Mindig lehet valamit tenni”, az Egyház hivatalos oldalán üzenetben kért segítséget a Gyermekremény koordinátora. Azonnali igen választ kapott. Így tavaly Karácsonyra egy hatalmas rakomány tartósélelmiszer- és tisztítószer-adománnyal érkeztek Budapestről Debrecenbe a szcientológia önkéntes lelkészek. Pontosan így volt ez most is, hisz az Alapítványnál már Mikulásra készülnek, tehát ismét megkérdezték a szcientológusokat, tudnak-e segíteni. Így érkezett ismét a fővárosból egy csapat önkéntes lelkész Debrecenbe. 39 autista gyermeknek hoztak mikuláscsomagot és 7 kg szaloncukrot, amit a Gyermekremény csapata az Autista Tagintézmény bejáratánál fog átadni, hisz látogatás most nem lehetséges.
Hoztak az önkéntes lelkészek továbbá negyven rászoruló család számára tartós élelmiszert: konzerveket, tejet, olajat, leveskockákat, teát, citromlevet, zabkását, zabpehelyhet, darált mákot és diót, továbbá krumplit, hagymát és tojást is. Az élelmiszer mellett adományoztak a családoknak még két raklapnyi tisztítószert, fertőtlenítőszert, toalett papírt, papírzsebkendőt, kézfertőtlenítőt, mellékhelység illatosítót és mosószert is.
A Gyermekremény Alapítvány pedig szétosztja mindezeket igazságosan azon családjaiknál, akiknél legalább egy tartósan beteg vagy sérült gyermek van, bármilyen korú is, de nem mondanak nemet azoknak sem, ahol nincs ilyen gyermek, mégis rászorulnak a támogatásra. Azt vallják, hogy aki igazán próbál talpon maradni, annak sikerül, de szorult helyzetben igenis kell a támogatás, hisz ha a szülő feladja a reményt, azt megérzi a gyerek is.
A szülői példamutatás az egyik legeslegfontosabb eszköz a gyermekek nevelésében, és nemcsak a sérült kicsik esetében. Az egészséges gyerekek is pont a szülő mintáját követik abban, hogyan állnak rászoruló társaikhoz, hisz a gyerek magától elfogadó, és nem különböztet meg.
Ezért az egyik vágya a Gyermekremény Alapítvány koordinátorának, Nagy Juditnak, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek egyenrangúként lehessenek egészséges társaikkal együtt a közösségekben, és ha egy osztályban van egy kerekesszékes gyerek, akkor egy csoportképen ne a szélén legyen félretolva, hanem középen lehessen, elismerésül a hősies küzdelmei miatt, melyeket nap mint nap megtesz, hogy lépést tartson társaival.
A hozzáállásunk megváltoztatásával fog változni a társadalom, és lehet, hogy ez a változás épp az ilyen alapítványok, mint a Gyermekremény támogatásával kezdődik. (www.gyermekremeny.hu)