(Közvélemény és diktatúra) Az embereknek van véleménye az Orbán-rendszerről. Ha nyilvánosan nem is merik hangoztatni, ha nem is kötik a Nézőpont kutatóinak orrára. Az önkormányzati választások eredménye által okozott „meglepetés” látlelet a diktatúráról, a demokrácia díszletei mögött lévő valóságról. Fellebbent a függöny, a szavazócédulák láthatóvá tették a Fidesz és a NER igazi arcát. Hiába hazudik bármit a lakájmédia, az egykori fiatal demokraták uralmának legfőbb vonása a politikai és gazdasági elnyomás. Ahol lehet ugyan véleményt mondani, csak kockázatos. Ahol a hatalom erősen korlátozza nyilvánosságot, ellenőrzi és manipulálja a médiát. Minden lényeges kérdésben akadályozza a közvélemény kialakulását. A védekező társadalom befelé fordul, kifelé félrevezető jeleket, információkat ad magáról. Diktatúrában önáltatás politikai közvéleményről beszélni és lakossági megkérdezésekből komoly következtetéseket levonni.  

(Tarlós Pista bácsi) Budapest a feltörekvő fiatalok városa, az ország fejlődésének és haladásának motorja. A „hetvenkedő” Tarlós István újraindítása a főpolgármesteri címért megmutatta, hogy Orbán Viktor vészes káderhiánnyal küszködik. A kinevelt utánpótlás (Rogán, Kocsis Máté) esélytelen volt a pozíció elnyerésére. Jól érezte a kormánypárt, hogy a kerületi polgármesterek előrelépése sem hozott volna eredményt. Maradt jelöltnek Tarlós, a megöregedett, megfáradt, kommunikációs klisékkel próbálkozó főpolgi, akinek egész mentalitása és viselkedése az évek során narancsos árnyalatot kapott. Egy elhasznált arc, egy ellenszenves hatalmi háttér és egy buta kampány elegye esélytelenné tette Orbán fővárosi emberét a győzelemre.

(Az Orbán-faktor) A tavalyi harmadik kétharmad után Orbán Viktor megmámorosodott és „Felcsút géniusza” tényleg elhitte, hogy mindenen és mindenkin átléphet. Több mint egy éven át szinte naponta jöttek a hírek, hogy Mészáros Lőrinc újabb milliárdos pályázatokat nyert, a vagyona szépen hízik a tőzsdén. Felkerült a leggazdagabbak listájára Orbán veje, aki még a gázszerelőnél is sebesebben vagyonosodik, részben a család barátainál felhalmozott tőke átszivattyúzásával. A nagy vagyonok egyre inkább látszódni akarnak, repülő, luxusjacht, kastélyok, paloták, világsztárokra jellemző allűrök az öltözködésben és a szórakozásban. A nagy oligarchák mellett a helyi bárók, kiskirályok is bekerültek a nyilvánosságba. Voldemor és Simonka figurája az ország számos pontján ismerős, hiszen hasonló szereplők találhatók mindenhol a hűbéri láncolat alsóbb pontjain. Mindenek ura, Orbán Viktor felköltözött a Várba és a karmelita kolostor – kívánságára épített - mellvédjéről büszkén mutogatja az alatta elterülő várost. Miközben a külföldi vendégek is tisztában vannak vele, hogy a leggazdagabb magyar öntömjénezéséhez asszisztálnak. Magasról nézve nagyon kicsik és jelentéktelenek az alattvalók.

(Szétlopott ország) A szavazópolgároknak sok mindenből elege lett egyfelől, a változást akarok megtalálták a maguk embereit másfelől. Karaktergyilkolászás közben egyes ellenzéki politikusokról lehet azt hazudni, hogy alkalmatlanok, csak a hatalmat akarják és migránsokat telepítenek be. Tény viszont, hogy az ellenzéki térfél tele lett olyan szereplőkkel, akik felkészült, józan, tisztességes emberek. Az ellenzéki pártok most csomagban adták el magukat a szavazópolgároknak, amibe belefértek olyan személyek is, akik egyszer már leszerepeltek, de most kaptak még egy esélyt. A régi „bűnök” relativizálódtak, a Fidesz és Orbán olyan mértékben lopta, hazudta szét az országot, hogy érvényüket veszítették a nagyságrendekkel kisebb korábbi hibák.

(Szolgaság és lázadás) A jobbágyok és cselédek ivadékai sokáig tudomásul veszik, elnézik, ha a nagyurak lopnak. Különösképpen, ha nekik is jut némi alamizsna, ha büntetlenül vehetik el azt, amihez hozzáférnek. Idő multával aztán eljön a pillanat, amikor kifordul magából az ősrégi mentalitás. A sok-sok milliárdról szóló hírek kilúgozzák a mélyen beivódott lojalitást és harag támadt a lelkekben. Kezdetben sokan reménykedtek, hogy jobb lesz, de egyre többen látták be, hogy ők és az ivadékaik sohasem férnek közel a húsosfazékhoz. Mind többeket irritált az egykori kollégisták – vidéki melósok, cselédek, kiskereskedők gyerekei - által működtetett pénzszivattyú. Idegesítő lett a mértékét vesztett korrupció, az önző, csak önmagára figyelő magatartás, a fennhéjázó beszéd, a pódiumokról és stúdiókból elhangzó fenyegetés. Ha nincs semmid, annyit is érsz. Egyszerűen senki vagy, ha mást akarsz. Csak idő kérdése volt, hogy a szolgasorba süllyedt népek mikor lázadnak föl és mondják, hogy elég volt.

(Politikai gyomormérgezés) Az önkénynek sok kitüntetett pillanata volt tavaly óta. Leghíresebb epizódnak a rabszolgatörvény áterőltetése tekinthető. Minden tiltakozás ellenére, a hatalom szorított még egy nagyot a 2012-ben durván megszigorított munkaügyi törvényeken. A munkavállalók ideje fölötti rendelkezés sok család életét bolygatta fel, és sok embert állított kényszerdöntés elé. Miközben a kormány tömegével hozta be a vendégmunkásokat, amiről a média hangos migránsozással próbálta elterelni a figyelmet. Az emberek elvándorlása az országon belül is felerősödött, Budapesten és számos vidéki településen nagyon messze került a valóságtól a propaganda. Fogyaszthatatlanná váltak a lakájmédia termékei. Visszatetszést keltettek a a határon túli sportegyesületeknek, a hazai egyházaknak és mindenféle alapítványoknak szétosztogatott milliárdok. A hazai adófizetők, mint teherviselők egyszerűen megunták, hogy Orbán Viktor a befizetett adóikból finanszírozza szavazatszerző játszmáit, kedvteléseit és saját hiúságát legyezgető szerepléseit a politika világszínpadán. A túlméretezett hatalmi ego mögött fölsejlett a magyar érdekekkel összefüggésbe nem hozható nagypolitikai ügyeskedések kockázatai.  

(Egyenlőtlen küzdelem) Az ellenzék megoldotta a leckét, egyesítette az erőit. Jelöltjei programot adtak, kampányt szerveztek, ahogy demokráciában illik. Elfogadták a jogszabályokban lefektetett szabályokat, tudomásul vették a médiában és az erőforrások terén meglévő hatalmas hátrányukat. Reményre csupán az ellenzéki szavazók korábbi aktivitása jogosította fel őket. A kormányoldal a tavalyi kampány lendületét próbálta visszahozni, különösebb ötlet, szorosabb koordináció és gondos mérlegelés nélkül. A lakájmédia előkészített néhány botrányt, amelyek arra a feltételezésre épültek, hogy az ellenzék emberei sem politikusok a nap 24 órájában. Kilesték, lehallgatták, dokumentálták intim szférájukat, a nem nyilvánosságnak szánt szavaikat. A technika mai fejlettsége mellett mindez lehetséges, különösképpen azzal a szakértelemmel, amellyel az oligarchák mögött álló magánhadseregek rendelkeznek.

(A Borkai-faktor) Arra viszont nem számított a kormányzati oldal, hogy a botrányra épített stratégiáját minden tekintetben felülírja egy ismeretlen blogger. Borkai Zsolt győri polgármesterről és barátairól olyan videókat tett közzé, amelyek igen erős illusztrációt adtak a mai hatalom természetéről, képmutató világáról, erkölcstelenségéről és integritásának az elvesztéséről. Mindarról, amivel normális, tisztességes, önmagára valamit is adó ember nem azonosulhat. A luxusjachton szervezett orgia, kéjutazás új megvilágításba helyezte a NER korrupt jellegéről szóló információkat, a hatalom keresztény vonásáról, a család szentségéről tett kijelentéseket. Végeredményben nyomás alá helyezte a kormányoldal minden jelöltjét, hogy határolódjanak el a pártjuk egyik reprezentatív személyiségétől, a volt olimpiai bajnoktól. Ezt nem tették meg és hiába várták Orbán megnyilatkozását, a kolostor lakója mélyen hallgatott. Nagy hiba volt. Az ismeretlen blogger (és a mögötte állók) által kikényszerített hiba.

(Ami ezután jöhet) Évekkel ezelőtt megállapítottuk, hogy a NER nem képes konszolidálódni. Aki a mostani helyzetben, a városi lakosság jelentős részének a rendszerrel való szembefordulása után alapvető változásokra számít, könnyen csalódhat. Semmi esélye nincs, hogy az új körülmények között Orbán Viktor visszaépíti a demokrácia lebontott intézményeit. Közös alkotmányozást kezdeményez, változtat a személyzeti politikáján és konfliktusok gerjesztése helyett együttműködésre törekszik az ellenzéki városvezetőkkel. A stratégia nem változik, de a taktika eszköztárában megjelenhetnek olyan kompromisszumok, amit egymással harcoló felek ideiglenes fegyverszünetnek szoktak nevezni. A választás estéjén a kormányhoz közeli televízióban az egyik hithű elemző a kormány és az ellenzék között politikai polgárháborút vizionált. Várhatóan a harc, a háborúskodás és a teljes katonai szótár továbbra is jellemzője lesz Orbán retorikájának. A rendelkezésére álló anyagi forrásokból minden eszközzel megpróbálja befolyásolni az ellenzéki médiát, a pártokat és egyes személyeket is. Megveszi kilóra, amit és akit lehet, ha azzal valamelyest aládúcolhatja megroggyant rendszerét.