Sokféle probléma van jelen „Szent István városának” ezen területén. Az itt élők a létező összes fórumon keresik a megoldást egy zajvédőfal megépítésére. Az ügymenet a szokásos, sokféle hivatal segítőkész, de érdemben segítséget egyik sem ad. Ahogy a panaszok is az esetek többségében papíron vagy kimondott szavak formájában jutnak el a döntéshozókhoz, az ígéreteken kívül érdemi előrelépés nem történik.

A zajvédőfal mellett olyan problémákat is halmoz az önkormányzat, amelyeket az ott élőkkel beszélgetve, meg lehetne oldani. Véleményem szerint ezen esetekben a döntések meghozatalának kerékkötője az akarat hiánya.

Hívjuk Lászlónak azt a fiatalembert, aki név nélkül elmondta, hogy jelenleg 32 m2-en élnek négy fős családjával. Legkisebb gyermekük az év elején született. A társasház, amelyben élnek, önkormányzati tulajdonban van és az egyik szociális bérlakás bérlői. László elmondása szerint az épületben, amelyben élnek, további tizennégy lakás áll üresen. Éppen ezért fordult személyesen Romanek Etelka polgármester asszonyhoz és kérvényezte, hogy részére egy másfél szobás lakást kiutalni szíveskedjen a t. hivatal. A polgármester asszony részéről elhangzott az ígéret, a kisbaba lassan-lassan az első szavak kimondásánál tart, azonban a lakáscsere-ügyében semmilyen előrelépés nem történt.

Lászlóek ideköltözésük óta pontosan fizetnek, azaz jó bérlőnek számítanak és teljesen értetlenül állnak az előtt, hogy a fél szobával nagyobb lakásért gond nélkül kifizetnék a magasabb rezsiköltséget, az önkormányzat mégsem tesz lépéseket az ügyükben.

Lászlóék lépcsőházában ilyen a korlát:

Nem három nap alatt amortizálódott ilyen szinten le a korlát. Jelezték is az illetékeseknek, akik a terült bejárásakor jelezték, hogy „hozzá ne nyúljon” – mondanom sem kell, hogy ez sem tegnap történt. Lászlóék szűken, de rendezett körülmények között élnek. A minap látogatta meg őket a védőnő, aki le is jegyezte az állapotokat, csakhogy ezért nem a család a felelős, hanem az ingatlan tulajdonosa.

Több lakó jelezte, hogy nagyon kopott a lépcsőházakban a fal és saját költségükön kifestenék, azonban az önkormányzat ebben sem volt partner.

Valamelyik lakásban WC-t cserélt a városi cég, de a rég WC-csészét "levitték a pincébe" ahelyett, hogy elszállították volna. 

További problémát jelent ezeknél az önkormányzati tulajdonban lévő panellakásoknál a Strigonium Zrt., azon döntése is, hogy mivel korábban éltek olyan lakók a lépcsőházban, akik állítólag drogokat fogyasztottak a panel pince- és tárolószintjén, ezért ezeket a helységeket az önkormányzat kipakolta, kitisztította és lezárta. Ezáltal a t. hivatal valamilyen szinten a már ott nem lakók miatt a mai napig bünteti és megnehezíti a többi lakó mindennapjait azáltal, hogy kénytelenek a „tárolóba” való ingóságaikat is a szűkös lakótérben tárolni.

Érdekes hozzáállás a fenntartó városi cég részéről az is, hogy a lépcsőház bejáratait olyan burkolattal láttál el, amelyek csúszásveszélyesek voltak. A problémát a lakók jelezték, majd nemsokára úgy orvosolták a problémát, hogy a bejárati lépcsőkről felszedték a burkolatot. De ennek is már lassan egy éve.
Az ott élők szívesen parkosítanak a ház előtti füves területet, engedélyt erre nem kapnak. Egy hölgy azt mondja akkora a fejetlenség a hivatalban, hogy azt sem tudják egyértelműen megmondani, hogy hol kezdődik a közterület és meddig tart a társasház területe.

Egy az építőiparban dolgozó férfi azt mondja, hogy a Szalézi Lakótelep épületi azért mostohább sorsúak Esztergom más panel-épületeivel szemben, mert ezeket az ingatlanok egy részét új lakásként értékesítették, miközben egyik sem új, mindössze az orosz csapatok kivonulása után ezeket a javarészt tiszti paneleket korszerűsítették, felújították.

Ezeknek az épületeknek is, hasonlóan a város többi panelházához, időközben lejárt a szavatosságuk, ilyenkor az önkormányzat elkezdi értékesíteni ezeket. Az eladástól számítva már minden felelősséget az új tulajdonos visel.