Mondjuk, pont nem a dél-amerikai tó geológiai környezetével fogok foglalkozni, hanem a magyar infotörvénnyel – de ahhoz aztán olyan alapos módosító javaslatot írtak, hogy ha elfogadják, és miért ne fogadnák el, attól a naptól kezdve Magyarországon minden titkos lesz, illetve bármi titkosítható, aminek köze van az államhoz. 

A sajtószakma gyakorlása pedig olyan drága mulatság lehet majd, mint a sportrepülés: no, de vegyük sorba, miről is van szó.

Ugyebár, a kormány valamiért nem szereti a független médiát, én nem is értem, mi okból, talán azért, mert állandóan mindenféle disznóságokra derít fényt. Ezek az oknyomozások igen gyakran közérdekű adatigénylés útján zajlanak, éllovasuk például az Átlátszó, amely egyébként részletes írásban számol be az infotörvény módosításáról is. Hej, nem szeretik ezeket az adatigényléseket, nagyon nem, nehezítik is őket, ahol csak tehetik, panaszolják, hogy sokba kerülnek, munkaigényesek, időrabló foglalatosságot jelentenek egy hivatal számára – és hát ki szereti bevallani a saját tévedéseit?

Úgyis meg lehetne közelíteni a kérdést, hogy egy hivatal ne sikkasszon és/vagy ne tévedjen, de legyünk realisták, ez ellentmondana nemzeti hagyományainknak, kultúránknak és a jelenlegi kormány általános irányvonalának is – tehát nem is tehetnek mást, módosítani fogják az infotörvényt. Ne kelljen annyit bajmolódni a közérdekű adatokkal. Két megoldás is szerepel a módosítási javaslatban, egyik szebb, mint a másik. Az első logikája faék-egyszerűségű: legyen minden titkos. És mi titkos? Ami titkosítható. Hát, emígyen nézne ki a módosult infotörvényben az idevágó rész:

(5) A közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat a keletkezésétől számított tíz évig nem nyilvános.

(6) A döntés megalapozását szolgáló adat megismerésére irányuló igény – az (5) bekezdésben meghatározott időtartamon belül – a döntés meghozatalát követően akkor utasítható el, ha az adat további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy ha az adat megismerése a közfeladatot ellátó szerv törvényes működési rendjét vagy feladat- és hatáskörének illetéktelen külső befolyástól mentes ellátását, így különösen az adatot keletkeztető álláspontjának a döntések előkészítése során történő szabad kifejtését veszélyeztetné. 

Ami magyarul azt jelenti, hogy magát a döntést ugyan megismerhetnénk, ha máshonnét nem, a Magyar Közlönyből vagy a helyi lapból, attól függően, hogy milyen közfeladatot ellátó szerv hozta – de a döntés okát nem ám. És ha az a bizonyos adat, ami a döntést indokolja, a jövőben is előkerülhet, akkor nem tíz évig titkos, hanem addig, míg az adatkezelő úri kedve tartja. Azonban megeshet, hogy nem titkos adatot igényel az ember, még akkor is, ha bármi lehet titkos… no, akkor viszont megvámolják, megsarcolják, kímélet nélkül.

A költségtérítés mértékének meghatározása során az alábbi költségelemek vehetők figyelembe:

a) az igényelt adatokat tartalmazó adathordozó költsége,

b) az igényelt adatokat tartalmazó adathordozó az igénylő részére történő kézbesítésének költsége, valamint

c) ha az adatigénylés teljesítése a közfeladatot ellátó szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár, az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költsége.

Mondjuk az tény, hogy a másolás és a kézbesítés költségeit eddig is meg kellett téríteni – de mi számít a munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételének? Szubjektív, ahogy az órabér megállapítása is ilyen esetekben. Mert lehet, hogy az illetékes hátramozdító számára aránytalanul kimerítő tíz oldal fénymásolása is, ezt el kell ismernünk és anyagilag kompenzálnunk őt: hát még, ha hosszabb sillabuszra volna szükségünk. Itt merül fel még egy lehetőség: ha valakit költségbe kívánnak verni, az adatkezelő adhat neki terjedelmes iratot is: mondjuk, kap ezer oldalt, annak a teljes költsége gyakorlatilag akármennyi lehet, de hogy hatjegyű, az szinte biztos. Egyszóval, nem lesz olcsó mulatság az oknyomozás.

Magyarország a titkok földje lesz, hiszen a törvény módosítása alapján titkos lehet a nyolcadik kerület utcaseprési költsége éppúgy, mint a honvédségi helikoptertender adatai (ez utóbbi speciel tényleg bizalmas, nem is érdemes firtatni, ezt Amerikában sem vernék nagydobra). De gondoljuk tovább. Ha valahogy mégis a birtokunkba kerül az adat, éspedig nem a kezelőjétől, hanem befúj a szél az ablakon egy papírt, akkor megírhatjuk? Hiszen kis hazánkban ősi sport a sajtó kiszivárogtatások útján történő manipulálása, gyakori eset, hogy különböző érdekek mentén valós vagy hamis, de mindenképpen kevéssé nyilvános adatok kerülnek ki a médiához.

Hát, az ilyesmit csak akkor írhatjuk meg, ha előbb meggyőződtünk róla, hogy nincs titkosítva, különben bűncselekményt követünk el. Épp ezért az infotörvényt már csak egy módon lehetne tökéletesebbé tenni. Nem akarok ötleteket adni, de szerintem lehet, hogy már titkos a titkosított adatok listája is – de ha még nem az, hát az lesz. És akkor a kör bezárul. Ugyanis ha nem lehet megtudni, mi titkos és mi nem, mert az sem nyilvános, akkor gyakorlatilag egy antedatált irattal bármilyen írás megjelenése büntethetővé válik.

Elég hozzá, hogy titok legyen, mi titok, mi nem.

Na, erre értettem a kissé furcsa hangzású címet (Tamkó Sirató Károlytól kölcsönözve).

Ez lesz a titicaca-tavi tektitek titka.

Mert ha bármit lehet titkosítani Magyarországon, akkor a tektiteket is.

gepnarancs.hu