h i r d e t é s

A végén tényleg nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat?

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

A végén tényleg nem lesz miből fizetni a nyugdíjakat?

2020. január 07. - 09:46

 

„Nagy hiba, ha az ellenzék csak a néhány tizedszázalékos nyugdíjemelési kormányzati trükkel foglalkozik, mert a nyugdíjrendszer tele van feszültséggel. Az MNB előrejelzése szerint, a nyugdíjrendszer tíz évig még fenntartható, aztán megindul a bomlás” – nyilatkozta a Hírklikknek Simonovits András közgazdász. 

Illusztráció: H. Szabó Sándor

Az egyetemi tanár szerint, bármely kormány rákényszerülhet, hogy a nyugdíjak kifizetése érdekében további támogatást vonjon el az egészségügytől és az oktatástól.

– A kormány bejelentette a várható nyugdíjemelés mértékét, a pártok képviselői pedig azonnal nyugdíjcsökkentésről kezdtek beszélni. Ön szerint mi a helyzet?

– Nézze, természetesen a kisnyugdíjasok szempontjából a legkisebb összeg is számít, s akár felháborító is lehet, hogy az államtitkár 3,4 százalékos emelést mond, de valójában csak 2,7 százalékos lesz. Még akkor is felháborító ez, ha év végén mindenki megkapja a különbséget, az állam néhány hónapra lenyúlja a nyugdíjasok pénzét. Ezt elismerem, de én úgy látom, hogy ma az ellenzéknek nemcsak erről, hanem a nyugdíjrendszer veszélyeiről, az esetleges szétesés következményeiről is kéne beszélni.

– Elfogadva, hogy annak a néhány tized százaléknak nincs túl nagy jelentősége, de azért itt mégis csak arról van szó, hogy becsapják a nyugdíjasokat. Nem gondolja?

– Év végén mindenki megkapja a különbséget! Persze el tudom fogadni, hogy emiatt a különbség miatt akad olyan idős ember, akinek uzsoráshoz kell fordulnia. Van olyan is, aki már eddig is csak uzsorakamatra tudott pénzt kölcsönvenni – ezt én nem vitatom. Azt viszont erősen kifogásolom, hogy az ellenzék csak erről a pár száz, vagy pár ezer forintról beszél. Ezt én intellektuális szegénységnek tartom az ellenzéki pártoktól, ugyanis ők szintén becsülték már alá az inflációt. Nekem kiütésem van attól, amikor csak erről a néhány tized százalékos „átverésről” beszélnek.

– Ön tehát arra inti az ellenzéket, hogy nézzen a jövőbe, mert ha kormányra kerülne, akkor szembe kéne nézni azokkal a problémákkal, amelyeknek a tisztázását ma elmulasztja?

– Pontosan, és ezek a nyugdíjrendszeren belüli problémák egyre nőnek.

– Az ön véleménye szerint, mi az alapvető gond, ami veszélyezteti az egész nyugdíjrendszert?

– Roppant igazságtalannak tartom, hogy az új nyugdíjak jobban nőnek, mint a régiek. Tehát nyílik az olló a régi és az új nyugdíjasok jövedelme között, ami óhatatlanul az idősebbek elszegényedése felé vezet. Ez a legnagyobb baj! A másik nagy probléma, hogy a „nyugdíjplafon” megszűnése miatt, nagyon megnőtt a nyugdíjak közötti különbség. Megjelentek a több százezres, vagy a milliós nyugdíjak, s emellett borzasztóan alacsony nyugdíjak is vannak, tehát egyre nagyobb lesz a különbség az új évjáratok nyugdíja között. Mindkét probléma komoly egyenlőtlenséget okoz. A harmadik komplikáció a merev korhatár, vagyis mától kezdve senki nem mehet nyugállományba 64,5 éves kora előtt, ami Európában is magas életkor. Ezt az anomáliát a kormány úgy igyekszik oldani, hogy megtartja a „nők 40-et”, tehát az asszonyok sokkal hamarabb megszerzik a visszavonuláshoz szükséges szolgálati és jogviszonyt, ami szintén komoly feszültséget jelent a rendszerben, illetve a két nem között. Ezek a nagy problémák, amikkel azonban az ellenzék sem foglalkozik.

– Egyébként az megoldható lenne, hogy a nyugdíjak mértéke épp úgy emelkedjen, mint ahogy a mai bérek?

– Elképzelhetőnek tartom, de akkor a kezdő nyugdíjakat legalább 20–30 százalékkal meg kéne vágni. Az egész rendszert ugyanis finanszírozni kell valamiből.

– Pedig korábban az úgynevezett svájci indexálás erre törekedett.

– Azt mondani, hogy visszatérünk a svájci indexáláshoz, s nem szólni arról, hogy ez magasabb nyugdíjjárulékot, vagy nyugdíjkorrekciót jelent, az bizony ugyancsak nagy felelőtlenség lenne.

– Egyszerűbb ígérgetni?

– Mindezzel szerintem sem a kormányban, sem az ellenzékben nincsenek tisztában, vagy legalábbis úgy csinálnak. Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy meg kéne állítani a szociális hozzájárulási adó, vagyis a „szocho” eszeveszett csökkentését. A kormány az adócsökkentéssel kedvezni akar a vállalkozóknak, de a végén nem lesz miből fizetni a nyugdíjat. Egy hiteles ellenzéknek ezzel is foglalkozni kéne. Szerintem mindennel előbb kéne foglalkozni, mint az a néhánytized százalékos csalás, amit a kormány elkövet.

– Az igaz, hogy az egészségügyi ellátás gyengesége leginkább az idős szegényeket sújtja?

– Ez valóban igen nagy probléma. Egy jobban kereső aktív dolgozó ugyanis simán kifizet húszezer forintot egy extra vizsgálatért, de egy olyan ember, akinek 40-60 ezer forint a havi jövedelme, s megtakarítása sincs, az biztosan képtelen lenne erre. Ha tehát én lennék a miniszterelnök, akkor a kisnyugdíjasok számára megjavítanám a szegény-egészségügyet. A gazdag úgyis elmegy a specialistához, de a szegények egészségügyi ellátása létfontosságú lenne! Még annál is fontosabb, hogy valaki az unokájának meg tudja venni az 500 forintos luxuscsokoládét.

– Szóval, önnek az a véleménye, hogy valamennyi politikai oldal – a szavazatért cserébe – meg akarja szerezni a nyugdíjasok voksát, miközben a nyugdíjrendszer egészének problémáival nem foglalkozik?

– Az még önmagában rendben van, ha a politika meg akarja szerezni az idősek támogatását, vagyis a politika a saját álláspontját szépíti, de közben a nyugdíjrendszer rohad le. S a végén nagyon nehéz lesz korrigálni. Azt tudjuk ugyanis a Magyar Nemzeti Bank kiváló előjelzéséből, hogy a rendszer még tíz évig egyensúlyba hozható, aztán viszont megindul a bomlás. Sokkal magasabb lesz a nyugdíjkiadás, mint a bevétel, s a nyugdíjak kifizetése érdekében még jobban el kell rontani a közoktatást, az egészségügyet. A nyugdíj ugyanis nagyon érzékeny terület, nem biztos, hogy ahhoz mer nyúlni a politika. Inkább más, sokkal fájóbb területtől fogja elvonni a pénzt.

hirklikk.hu


 

h i r d e t é s