Ez az egyetlen hely a Koránban, ahol egy személyt név szerint elítélnek az Iszlám ellenségeként. Mekkában és Medinában számos más név is beírta magát az Iszlám ellenségeinek névsorába, mégis Abu Lahab nevével senki nem tud versengeni. Mi az, ami Abu Lahab-ot ennyire különlegessé teszi? Ahhoz, hogy megértsük, ismernünk kell Arábia akkori társadalmát és ebben Abu Lahab szerepét. Az ősi időkben Arábiát elöntötte a káosz, amerre a szem ellátott viszályok, vérontás jellemezték a viszonyokat századokon keresztül. Senki sem garantálhatta egy másik életét, méltóságát és vagyonát. Csak egy törzs védelme, vagy családi kötelék jelenthetett oltalmat. Ezért a silah rehmi (hozzátartozói védelem) képviselte a morális értékek legerősebbikét. A hozzátartozói kötelék megszakítása ezért hatalmas bűnnek számított. Az Arab hagyományok befolyására Quraish és főemberei, más klánokkal együtt, foggal-körömmel ellenálltak a Próféta (béke reá) Iszlám hívásának, de Banu Hashim és Banu Muttalib (Hashim fivérei és Muttalib gyermekei) nem hogy nem ellenezték, de egyenesen támogatták a Prófétát annak ellenére, hogy többségük nem hitt a Próféciában. Quraish többi klánja úgy tekintett a vérségi alapon történő támogatásra, melyet a Próféta saját családjától kapott, mint ami a világ legtermészetesebb dolga, hiszen szinkronban van hagyományaikkal. Ezért senki nem sértegette, vagy gúnyolta Bani Hashimot és Bani Muttalibot azon az alapon, hogy elhagyták őseik szokását és egy olyan személyt támogatnak, aki új vallást hirdet. Nem várták el, hogy a klán kiszolgáltassa saját tagját az ellenségnek. Családtagjuk támogatása és védelme természetes volt Quraish és Arábia többi klánja szemében.
Ezt az elvet, melyet az Arabok az Iszlám előtt, nagy becsben és sérthetetlennek tartottak, szegte meg vehemens iszlám ellenessége miatt Abu Lahab, Muttalib fia. A Próféta atyja és ő ugyanannak a férfinak voltak fiai. Arábiában a nagybácsi lépett az apa helyére, ha az meghalt és kötelessége volt úgy tekinteni unokaöccsére, mintha vér szerinti édes fia lenne. Ez az ember, viszont az Iszlám ellen érzett gyűlölete és a Kufr (hitetlenség) imádata miatt képes volt lábbal taposni az Arab szokásokon.

Hadiszok gyűjtői utalnak Ibn Abbasra számos hivatkozási láncon keresztül, aki beszámol arról, hogy a Prófétának megparancsolták, ismertesse nyilvánosan az Iszlám üzenetét. Ő előadta, hogy a Korán tanítása szerint a legközelebbi hozzátartozót kell először figyelmeztetni Isten büntetésére. Majd felmászott Safa Hegyére és nekiállt hangosan szólítani: Ya sabaha (Ó, reggeli balsors!) Ezt a kiáltást kellett hallatni Arábiában akkor, ha valaki riadóztatni akarta saját törzsét, egy reggeli órákban rájuk leselkedő idegen támadás miatt. Amikor a Próféta elkiáltotta magát, a polgárok kíváncsiak voltak, ki riadóztatta őket. Elterjedt a híre, hogy Mohammed (béke reá) volt. Quraish összes klánjai összegyülekeztek. Aki tudott, mind jött, aki nem tudott, küldött maga helyett mást. Amikor az emberek összejöttek, a Próféta minden klánt a nevén szólított: „Ó, Bani Hashim, ó, Bani Muttalib, ó, Bani Fihr, stb., majd így szólt: Ha azt mondanám, hogy a szikla mögött ellenség lapul, hogy rátok vesse magát, elhinnétek?” Az emberek egyhangúan azt válaszolták, hogy ekkora hazugságot, még nem hallottak. Majd a Próféta így folytatta: „Akkor figyelmeztetlek titeket, hogy kínszenvedéssel néztek szembe.” Mielőtt bárki meg tudott volna szólalni, Abu Lahab, a Próféta nagybátyja így szólt: „Pusztulnál el! Ezért csődítettél minket össze?” Egy másik Hadisz szerint Abu Lahab felvett egy követ és megdobta vele a Prófétát. (Ahmad, Bukhari, Muslim, Tirmidhi, Ibn Dzsarir és mások). Ibn Zaid szerint egy napon Abu Lahab megkérdezte a Prófétát: „Ha elfogadnám a vallásodat, mit kapnék?” A Próféta így válaszolt: „Azt kapnád, amit a többi hívő.” Erre ő: „Nem részesülnék megkülönböztetésben, vagy kiváltságban?” Mire a Próféta: „Mi mást akarsz?” Erre Abu Lahab: „Pusztuljon az a vallás, ahol nekem másokkal egyenlőnek kell lennem!” (Ibn Dzsarir).

Mekkában Abu Lahab a Próféta közvetlen szomszédja volt. A két házat egy fal választotta el. Rajta kívül még Hakam bin As (Marwan apja), Uqbah bin Abi Muait, Adi bin Hamra és Ibn al-Asda il-Hudhali voltak a szomszédjai. Ezek az emberek, még saját házában sem hagyták a Prófétát nyugton. Volt, amikor imája közben egy kecske gyomrát dobták rá, vagy ha az udvaron főztek, akkor az edényekbe piszkot szórtak. Ilyenkor a Próféta csak ennyit mondott: „Ó, Bani Abdi Manaf! Milyen szomszédság ez?” Abu Lahab felesége, Umm Dzsamil (Abu Sufiyan nővére) tüskéket szokott elszórni éjjelente a Próféta kapujában. Mikor ő vagy a gyerekek hajnalban kijöttek a házból, tüske ment a lábukba. (Baihaqi, Ibn Abi Hatim, Ibn Dzsarir, Inóbn Askar, Ibn Hisham).

A Prófécia bejelentése előtt a Próféta két leánya feleségül ment Abu Lahab két fiához, Utbah-hoz és Utaibah-hoz. Amikor a Próféta elkezdte hívását az Iszlámra, Abu Lahab így szólt fiaihoz: „Elzárkózom attól, hogy lássalak titeket, vagy találkozzam veletek mindaddig, míg el nem váltok Mohammed (béke reá) lányaitól.” Majd mindketten elváltak feleségeiktől. Utaibah-ot rosszindulat fűtötte. Egy napon a Próféta elé állt és így szólt: „Megtagadom: An-nadzsmi idha hawa. (A csillag, ha letűnik… 53. AnNadzsm, Csillag)”, majd ráköpött a Prófétára, de nem érte el. A Próféta fohászt mondott: „Ó, Istenem! Tedd ki őt egy kutya támadásának a Te kutyáid közül.” Utaibah elkísérte apját Szíriába. Az út során a karaván megállt egy helyen, ahol a helyi emberek szerint éjjel vadállatok jártak. Abu Lahab figyelmeztette társait: „Tegyetek meg mindent fiam védelmében, mert félek, hogy Mohammed átka fog rajta!”. Az emberek a tevéket Utaibah köré fektették le, majd lefeküdtek. Az éjjel egy tigris átvetette magát a tevék körén, darabokra tépte Utaibah-t és felfalta őt. (Ibn Abdul Barr: Al-Istiab; Ibn Hajar: Al- Isabah; Abu Nuaim al-Isfahani: Dalail an-Nubuwwat; As-Suhaili: Raud al-Unuf. A másik fiú, Utbah Mekka visszafoglalásakor felvette az Iszlámot és hűségfogadalmat tett a Prófétának.) Amikor a Próféta fia, Qasim halála után elvesztette második fiát, Abdullaht is, ahelyett, hogy osztozott volna unokaöccse gyászában, Abu Lahab a Quraish főemberekhez sietett, elújságolva nekik az örömhírt: Mohammed az éjszaka fiú utód nélkül maradt. Ez az eset az Al-Kauthar (108. Szúra, Bőség) kommentárjában részletesen szerepel. Bárhova is ment a Próféta Iszlámot hirdetni, Abu Lahab követte és megakadályozta az embereket abban, hogy hallgassák. Rabiah bin Abbad ad-Dill ezt közölte: „Még kisfiú voltam, amikor elkísértem apámat Dhul-Madzsaz-ba. Ott láttam a Prófétát (béke reá) az emberekhez szólni: Ó emberek! Nincs más Isten, csak Allah és Nála a boldogulás! Láttam, hogy követi őt egy másik ember, aki így szólt a tömeghez: Ez a fickó hazudik! Letért ősei hitéről! Megkérdeztem, ki ez az ember? Az emberek azt válaszolták: Abu Lahab.” (Ahmad, Baihaqi).

A Prófécia hetedik évében minden Quraish klán bojkottot hirdetett Bani Hashim és Bani Muttalib ellen. Elzárták őket gazdasági és társadalmi kapcsolataiktól. A két bojkott alá vett klán mindvégig kitartott a Próféta támogatása mellett, még akkor is, amikor Shib Abi Talibot az ellenség gyűrűbe zárta. Abu Lahab volt az egyedüli, aki ebből a klánból Quraish oldalán saját vérei ellen lépett fel. A bojkott három éve alatt éhínség kínozta Bani Hashimot és Bani Muttalibot. Ez Abu Lahabot nem érintette. Amikor egy kereskedelmi karaván közeledett Mekka felé és a bojkott alá vett Shib Abi Talibból páran élelmet akartak venni tőlük, Abu Lahab ráförmedt a kereskedőkre, hogy nem adhatnak el nekik árut. Inkább ő megveszi tőlük magasabb áron minden portékájukat. Ezért a kereskedők olyan áron kínálták az élelmet, hogy az éhezők nem tudták azt megvenni és üres kézzel tértek vissza családjaikhoz. (Ibn Sa’d, Ibn Hisham). Ezek után nem csoda, hogy Abu Lahabot név szerint említi a Szúra, aminek további üzenete is van. Amikor az Arabok Mekkán kívülről a városba érkeztek és szembesültek Abu Lahab átkaival, melyeket unokaöccsére szór, meghökkentek, mert mindez szembe ment szokásaikkal. Viselkedése az ellenkező hatást váltotta ki. Mivel az unokaöccse nem reagált és finoman tudomást sem vett nagybátyja üzelmeiről, egyre többen Mohammeddel (béke reá) szimpatizáltak. Amikor ez a Szúra megszületett, Abu Lahabot őrületbe kergette saját gyűlölete. Nem volt beszámítható, senki sem adott hitelt szavainak. A Szúra azt is üzeni, hogy a vérségi kapcsolatok és a hit által szőtt testvériség sok esetben nem fedi egymást. A Muszlimok ebből tudhatták, hogy ami a Próféta saját családjában példaértékű, azt nekik is követniük kell. Prioritásukban a családi és vérségi kapcsolatok fontosak ugyan, de nem pótolhatják a hitbéli szövetséget.