Az erdőirtás félmillió ember halálát okozta az elmúlt 20 évben, derült ki egy tanulmányból
A földterületek megtisztítása okozta lokális hőmérséklet-emelkedés évente 28 330 hőséggel összefüggő halálesetet okoz, állapították meg a kutatók.
Egy tanulmány szerint az elmúlt két évtizedben több mint félmillió ember halálát okozta az erdőirtás a trópusokon a hőséggel összefüggő betegségek következtében .
A tanulmány szerzői megállapították, hogy a földterületek irtása azért emeli a hőmérsékletet az Amazonas, Kongó és Délkelet-Ázsia esőerdőiben, mert csökkenti az árnyékot, a csapadékmennyiséget és növeli a tűzveszélyt.
Az erdőirtás felelős az érintett régiókban élők által tapasztalt felmelegedés több mint egyharmadáért, ami a globális éghajlati zavarok hatásán felül jelentkezik.
A trópusokon körülbelül 345 millió ember szenvedett ettől a lokalizált, erdőirtás okozta felmelegedéstől 2001 és 2020 között. Közülük 2,6 millió ember számára a további fűtés 3 Celsius-fokkal növelte a hőterhelést.
Sok esetben ez halálos kimenetelű volt. A kutatók becslése szerint az erdőirtás okozta felmelegedés évi 28 330 halálesetet okozott az adott 20 éves időszakban. A halálesetek több mint fele Délkelet-Ázsiában történt, a hőérzékeny területeken élő nagyobb népesség miatt. Körülbelül egyharmaduk trópusi Afrikában, a fennmaradó rész pedig Közép- és Dél-Amerikában.
A tanulmány szerdán jelent meg a Nature Climate Change folyóiratban. Brazíliai, ghánai és brit kutatók összehasonlították a nem baleseti halálozási arányokat és a hőmérsékleteket a trópusi területek irtása által érintett területeken.
Korábbi tanulmányok már kimutatták, hogy a fák kivágása és elégetése hogyan okoz hosszú távú, lokális felmelegedést, de az új tanulmány az első, amely kiszámítja a következményes halálos áldozatok számát.
Dominick Spracklen, a Leedsi Egyetem professzora szerint az üzenet az, hogy „az erdőirtás öl”. Arra számított, hogy sok embert megdöbbentenek majd az eredmények, mivel az erdőirtás helyi veszélyei gyakran elvesznek a globális klímavitában és a mezőgazdasági határok piacorientált terjeszkedésében.
Példaként említette a brazil Mato Grosso régiót, ahol hatalmas erdőirtások folynak, hogy földeket szabadítsanak fel hatalmas szójababültetvények számára. Az erről a területről származó gazdák most az Amazonas-medence szójabab-moratóriumának megszüntetéséért küzdenek, hogy nagyobb területet tisztíthassanak meg.
Spracklen szerint a lombkorona érintetlenül hagyása életeket mentene és fellendítené a mezőgazdasági termelést. „Ha Mato Grosso meg tudja őrizni erdeit, az ottani emberek kevesebb hőstresszel fognak szembesülni” – mondta. „Nem csak arról van szó, hogy a Nyugat a globális éghajlat érdekében sürgeti az erdők védelmét. Az erdők közvetlenül a helyi közösségek javát szolgálják. Szabályozzák a hőmérsékletet, csapadékot hoznak, és támogatják a mezőgazdaságot, amelytől az emberek függnek. Ezek az erdők nem tétlenek – nagyon keményen dolgoznak, és valami igazán fontosat tesznek értünk.” (The Guardian)