Gulyás Gergely csütörtöki közlése szerint ötszáz iskolában hoznak létre iskolaőrséget, amely állandóan jelen lesz az intézményekben, főleg azokban, ahol több a probléma. A miniszter szerint tűrhetetlen, hogy vannak olyan térségek, ahol a tanárok veszélyben vannak, és az őröknél ugyan fegyver nem lesz, de „más kényszerítő eszközök” igen. Végül is mi hozhatna nagyobb békességet és nyugalmat egy hátrányos helyzetű település iskolájába, mint egy gumibot vagy egy elektromos sokkoló!?

Azt, hogy a pedagógusok jó ideje magukra vannak hagyva a szegény, nehéz helyzetű családokból érkező gyerekekkel és problémáikkal, jól mutatja az eszköztelenségük, tehetetlenségük, ami a hír hallatták sokukat olyan kommentek megírására sarkallta különböző szakmai csoportokban: „Végre!”. A szakértők, a probléma komplexitását higgadtan felmérők az iskolapszichológusok, pedagógiai asszisztensek és persze a szociális háló fontossága, vagy éppen a 2013-ban megszüntetett gyermek- és ifjúságvédelmi felelős munkakörének (és képzésüknek) visszaállítása mellett érvelnek. 

Az álláspontok nehezen közelednek: elkeserítő, hogy sok, a terepen dolgozó pedagógus már nem lát más eszközt az iskolai feszültség kezelésére, mint a megfélemlítést. A döntéshozóknak pedig láthatóan ötletük, elképzelésük sincsen, hogyan lehetne a kirajzolódó válság következtében még súlyosabb helyzetbe kerülő rétegek problémásnak bélyegzett gyerekeit kezelni. Csak az erő nyelvén értenek, ami egy iskolában pont olyan kontraproduktív, mint mindenhol máshol.

Szerző: F. Szabó Kata / nepszava.hu