A Pest megye keleti részén fekvő faluban élő Fazekasék abban reménykednek, hogy egyetlen licit sem érkezik az árverésre meghirdetett háromszobás családi házra. Azonban Krisztina, az anya úgy tudja, hogy az egyik ismerőse kinézte magának a Turai utcában lévő ingatlant.

Fazekasék nem először szerepelnek a sajtóban. Írt róluk riportot bulvárlap és komoly hírportál is az elképesztő nélkülözés miatt, és akkor, amikor Krisztina férje hirtelen lefogyott húsz kilót, kórházba került, és nem volt, aki kenyeret tegyen a tizenegy tagú család nem létező közös asztalára. Évekkel ezelőtt az egyik riportban pedig azt írták, hogy egyszer Krisztina mentette ki életveszélybe került gyerekeit a házból.

Irgalmatlan szegénység

Krisztináék családja volt az, amely nem engedhetett meg egy rántottát vacsorára, mert nem volt pénz tojásra. Hó végén a nagyobb gyerekek szinte semmit nem ettek. A házban a konyhától eltekintve minden szobát ágyak foglalnak el, és a szobákat olvasólámpákkal világították. A folyosón egy vaskályhának kellett befűtenie a három szobát száz négyzetméteren.

Krisztinának és volt férjének, aki a telek végén él egy hetven négyzetméteres házban, a devizahitelük dőlt be. Most tizenegymillióval tartoznak. Egy tűzben elégett a devizahiteles ügy iratainak nagyobb része.

Az árverési hirdetmény szerint az ingatlan becsértéke 7,5 millió forint, a kölcsöntartozás teljes összege pedig valamivel több, mint 11 millió. A vételi ajánlattétel utolsó napja: 2019. május 5., 16 óra.

A tartozások egyedüli kötelezettje a volt férj, aki milliós nagyságrendben tartozik a tartásdíjjal is. Ha elárverezik a jelzáloggal megterhelt házat, akkor Krisztina hozzájuthat a kétmilliós tartásdíjhátralékhoz, ami egy fantasztikus érzés, ugyanakkor mehet az árok partjára lakni a férjjel és a kilenc gyerekkel.

Húsvét előtt kedden délben jártam Krisztináéknál. Éppen karfiollevest főzött tésztával. Három gyermek volt otthon: a 17 éves Dominik, a 7 éves Leila és a legkisebb, a 3 éve született Milo, aki Krisztina és Zsolt közös gyermeke. Kilenc gyerek folytonos csatatérré változtat egy házat, de azon a kedden délben szinte idilli volt a csend.

2017. decemberében, nem sokkal karácsony előtt  zoom.hu jelentetett meg hosszú és megrázó riportot Fazekasék nélkülözéséről. Krisztina most a konyhában a nagy asztalra mutat: 2017 óta azért változott a helyzet, van egy nagy asztal, amelyet végre körbeülhet a család.

Nincs többé kutya, beköltözött viszont egy fekete macska, amelyet Leila önfeledten szorongat. A Down-szindrómás Leilát napi négy órára sikerült elhelyezni a gödöllői Montágh Imre iskolában. A folyosón építettek egy cserépkályhát. Nem kell többé olvasólámpákkal világítani, a mennyezetről csillár lóg. Mintha kezdtek volna jobbra fordulni a dolgok.

Beszélgetésünk közben Miló a verandáról behozott egy tojást, a kertben tyúkok kapirgálnak. Négy tojással azonban nem lehet megetetni a családot, így a rántotta-problémát továbbra sem tudják megoldani.

Menthetetlenül sodródtak a katasztrófa felé

Az egyik gond generálja a másikat, és így a problémahalmaz sokkal súlyosabb kérdéssé válik annál, hogy le tudnak-e ülni egy asztalhoz vagy a tészta mellé jut-e hús. Ha elárverezik a házat, és menniük kell, elveszik tőlük a gyerekeket.

A nélkülöző, sok szenvedést átélő vagy inkább csak túlélő család sodródott a katasztrófa felé. Hiába kapták meg a közjegyzői végzést december elején, nem fellebbeztek, és az január 3-án jogerőre emelkedett. A februári árverési hirdetmény kézbesítése után döbbentek rá, hogy az árverés és a hajléktalanság elérhető közelségbe került.

Az a szerencsénk, hogy a végrehajtó egy nagyon jó ember

– mondta Krisztina, aki szerint Milo most azért ennyire nyűgös, mert a déli alvás után még mindig megkapja a cicit.

Fazekasék idén tavasszal katasztrofálissá vált helyzetéről legelőször Imre Andrea újságíró számolt be a blogjában (a poszt itt olvasható, benne Fazekas Simon Krisztina számlaszámával). A főleg nehéz élethelyzetbe kerülő emberekről író Imre azt írja:

Önkormányzati lakás nincs, házat venni nem tudnak […] Segítség helyett volt olyan hivatalos személy, aki azt tanácsolta, hogy vegyen fel hitelt a nagyfia!

A poszt élesedése után néhányan megkeresték Krisztinát. Egyikük valahol az egyik keleti megyében felajánlott egy házat, amelyben azonban nincs víz, és semmilyen közmű.

Krisztina azt mondta, pontosan tisztában van azzal, hogy már semmit sem tehetnek. Korábban a felszólító leveleket a volt férj vette át, azokról azonban nem szólt nekik.

Az idősebb gyerekek egyáltalán nem beszélnek az apjukkal, aki egyébként verte Krisztinát. Az új férjet nem apának hívják, noha igazán annak tekintik: az ő neve „papus”. A legidősebb gyerek, Patrik, 19 éves: az idézett hivatalos forrás rá célzott, hogy neki kellene felvennie azt a bizonyos hitelt.

Az idősebbek pontosan tisztában vannak azzal, hogy a legrosszabb esetben mi vár ránk. Azt viszont nem szeretném, hogy a kicsik megérezzék.

Nemrég megjelent Krisztináék életében a kilábalás reménye. Zsámbokra is kiterjesztették az úgynevezett falusi CSOK lehetőségét. Krisztina úgy számol, hogy ha elkel a ház, és menniük kell, akkor az legkorábban a nyár közepén következhet be.

A CSOK-rendelkezések júniustól lépnek hatályba. Vagyis addig kellene valahogy kihúzniuk. Ugyanakkor a falusi CSOK nemcsak remény, hanem fenyegető erő. Krisztina alig titkolva reménykedik abban, hogy az árverés valamiért mégis eredménytelen lesz. Ám ennek az esélyét éppen a CSOK csökkenti, hiszen az felveri a keresletet és azzal együtt az ingatlanárakat. Vagyis még nagyobb az esély, hogy elárverezik a házat, és júliusban mehetnek lakni az árok partjára.

atlatszo.hu